Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 58. szám

1520 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 58. szám és környékével) a magyar flóratartomány (Pannonicum) alföldi flóravidéke (Eupannonicum) kisalföldi flór a járásába (Arrabonicum) tartozik, míg a dombsor (a Szárhalmi-erdő és a Kistómalmi láprét) már annak az átmeneti flóravidékbe (Praenoricum) sorolt lajtai flórajárásnak (Laitaicum) része, amely kizárólag itt jelenik meg hazánkban. Magának a tónak és közvetlen környékének flóráját és vegetációját a tó vizének fizikai-kémiai összetétele, alkálikus kémhatása határozza meg. E miatt nem találjuk meg itt a fehér tündérrózsát és a sárga vizitököt, viszont a lebegő hínártársulások békalencsés hínárját (Lemno-Utricularietum) szépen képviselik a névadó békalencse fajok (Lemna trisulca, L. minor) és a belső tavakban különösen tömeges a rovarfogó vizi rence (Utricularia vulgáris), két tócsagaz-fajjal (Ceratophyllum submersum, C. demersum). A nyílt vízfelület további jellegzetességei a kishínárost (Parvipotameto-Zannichellietum pedicellatae) zömben felépítő fésűs hínár (Potamogeton pectinatus ssp. balatonicus) másutt nem található ún. „boszorkánygyűrűi". A fésűs hínárhoz itt a nagy és kis tüskéshínár (Najas marina, N. minor), békaszőlő-fajok (Potamogeton natans, P. perfoliatus, P. crispus, stb.) és a.' süllőhínár (Myriophyllum spicatum) járulnak. Külön figyelmet érdemel a szubtrópusi-mediterrán édesvízi káka (Schoenoplectus litoralis), amely eddig csak Hévíz termálvizéből volt ismert; megjelenése a télen tőlünk Dél-Afrikába költöző madarakkal magyarázható. A zonálisan elhelyezkedő növénytársulások sorát belülről kifelé haladva a faj szegény nádasok (Scirpo-Phraemitetum) nyitják meg; a madárvilág fontos költő és búvóhelyei: kozmopolita faiai közül tírjusképzők a tavi és sziki káka (Schoenoolectus lacustris-. Sch. Tabernaemontani). a sziki zsióka (Bolboschoenus maritimusY és a keskenylevelű gvékénv (TvDha aneustifolia). Part felé a nádasokat hol kisebb szittyósok (Juncetum subnodulosiV hol még érintetlen maeassásos társulások (Magnocaricion') követik, sokféle sással (Carex elata. C. acutiformis, C. riparia. C. vulpina, C. panicea stb.). mocsári lednekkel (Latbvrus paluster) és a bennszülött kisalföldi aszattal (Cirsium brachycenhalum). Fertőúilaknál nreglaciális reliktum faj a tóparti szittyó (Juncus maritimus). Az üde lápréteket a Davallis-sás (Carex Davallina) és a kormos csetkáka (Schoenus niericans) társulásai képviselik. Ezekben él a Fertő-parton is egészen ritka Schoenus ferrugineus és a rovarevő mocsári hizóka (Pinguicula vulgáris). Egvüttesük legszebben a szigorúan védett Kistómalmi jégkorszaki lápmaradványon tanulmányozható, hol egykor a lisztes kankalin (Primula farinosa) is élt, ma pedig hagymaburok kosbornak (Pseudorchis Loeselii), a hússzínű ujjaskosbornak (Dactylorhiza incarnata), a mocsári kosbornak (Orchis signifer ssp. paluster), a mocsári nőszőfűnek (Epipactis palustris), mocsári zörgőfűnek (Crepis paludosa) stb. ad otthont. A nyúlfarkfüves láprétek (Seslerietum uliginosae) szórványosan tűnnek fel. A kiszáradó lápréteket a kékperjés láprét (Molinietum coeruleae) és a dunántúli mocsárrét (Descbampsietum caespitosae) képviselik több, ma már pusztulófélben lévő virágos növénnyel. A Fertő-part Hegykő és Hidegség közötti szakaszán, továbbá Fertőújlaknál a legnyugatibb sztyepp-tó 17 sziki növénytársulása képez mozaikkomplexet. Ezek legfontosabb fajai a szikes iszapban az endémikus magyar sóballa (Suaeda maritima ssp. pannonioa) és a kontinentális-eurázsiai ágas sóballa (S. maritima ssp. salsa), a sziki ballagófű (Salsola soda) és a sziksófű (Salicornia europaea). A szikfok és a szikes laposok legjellemzőbb, ritka'fajai: a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicum), a bennszülött fertői mézpázsit (Puccinellia peisonis), a székfű (Matricaria chamomilla ssp. salina), a szikőr (Camphorosma annua), a sziki zsázsa (Lepidium carthilagineum) és az osztrák oldalon teljesen hiányzó sziki saláta (Statice gmelini). A szikes társulásokat a szikes puszták (Achilleo-Festucetum pseudovinae és Artemisio-Festucetum ps.) teszik teljessé a bennszülött réti őszirózsával (Aster punctatus ssp. canus), sziki útifűvel (Plantago tenuiflora), sziki pozdorral (Scorzonera parviflora) és sziki ürömmel (Artemisia maritima ssp. salina). A Fertőmelléki dombsor (Szárhalmi-erdő) egyedülállóan gazdag és ritka lajtamész-flórája alacsony tengerszintfeletti magassága ellenére a Dunántúli-Középhegység flórájával rokon. Növényföldraj zilag legjellemzőbb a Magyarországon csak itt élő sziklai benge (Rhamnus saxatilis) és a barázdált csüdfű (Astragalus sulcatus). A lajtai flórajárás (Laitaicum) tarkavirágú lejtőfüves sztyepprétjein (Festucetum rupicolae) a kontinentálispannon flóra olyan védett v. védendő fajai élnek, mint a leány- és a feketélő kökörcsin (Pulsatilla grandis, P. nigricans), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), ia törpe nőszirom (Iris pumila), a lenfajok (Linum flavum, L.tenuifolium és a szubendémikus L. hirsutum ssp. glabrescens), a szőke oroszlánfog (Leontodom incanus), a légybangó (Ophrys insectifera), több kosborfaj (Orchis ustulata, O. militaris, Gymnadenia conopea), a gömbös varjúköröm (Phyteuma orbiculare), és a prémes tárnics (Gentiana ciliata). A tisztásokat övező molyhos tölgyeskarsztbokorerdők (Corno-Quercetum pubescentis és Euphorbio-Quercetum) a csepleszmeggy (Cerasus fruticosus) mellett a papucskosbor (Cypripedium calceolus), a gérbics (Limodorum abortivum), más kosborok (pl. Orchis purpurea, Cephalanthera rubra, C. damasonium. Epipactis helleborine stb.) az ökörszem (Buphthalmum salicifolium). és a nyugati elterjedésű kutyateiek (Euphorbia angulata, E. verrucosa) élőhelyei. A cseres-molyhos tölgyekben (Quercetum pubescenti-cerris) az olasz tölgy (Ouercus virgiliana) számos alakja él. További ritka fajok él-