Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 58. szám

58. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1521 nek még a gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben (Querco petraeae-Carpinetum) és a Pintytető ritka bükkösében (Asperulo-Fagetum) is. Az egész Szárhalmi erdő fontos növényi génbank, melynek lomboserdős-ligetes jellegét fenn kell tartani. Állattani értékek A TK sajátos élőhely, sok ritka és védett állatfaj otthona. A korábbi, nem a teljesség igényével végzett felmérések során az alacsonyabbrendű állatfajok közül 17 véglény fajt, 1 medveállatkát (Tardigrada), 8 féle atkát (Acarivermes), 41 féregfajt (Vermes), 10 evezőslábú rákot (Copepoda) és 25 ágascsápú rákfajt (Cladocera) találtak. A mikroszkopikus vízi állatvilág tagjai között legnevezetesebb a magyar kutató által felfedezett, endémikus Rhinoglena fertőensis. A Fertő-tó halállományát a korábbi évtizedekben még 36 faj képviselte. A halfajok száma napjainkban már kevesebb, még ma is szórványosan megtalálható számos — a területre egykor jellemző — halfaj, közöttük a védett réti csík (Misgurnus fossilis) és a vágócsík (Cobitis taenia). Változatos a hüllő és kétéltű fauna. Különösen az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) és a parlagi vipera (Vipera ursinii) előfordulása jelentős; bár ez utóbbira vonatkozóan csak régebbi adatok állnak rendelkezésre. A madárvilág az, melynek megőrzése ezen a területen a természetvédelem egyik legfontosabb feladata. Az itt költő és vonuló madárfajok száma rendkívül nagy, közel 260 faj. A jelentősebb fészkelő fajok: nagykócsag (Egretta alba), kanalasgém (Platalea leucorodia), vörös gém (Ardea purpurea), bölömbika (Botaurus stellaris), nyári lúd (Anser anser), kanalas réce (Anas clypeata), túzok (Otis tarda), kékbegy (Luscinia svecica) barkós cinke (Panurus biarmicus). A TK jelentős madárvonulási terület: tömeges gyülekező és pihenő helye a vadrécéknek, vadludaknak, egyéb vízi madaraknak és számos ritka vonuló madár kedvelt megszálló és táplálkozási területe. A védett emlősök közül a vidra (Lutra lutra) előfordulása figyelemreméltó. Kultúrtörténeti értékek A Fertő-vidék ősi település helye, régészeti, művészeti, művelődéstörténeti és néprajzi emlékekben bővelkedő táj. Történelemelőtti, késő-kőkori emlékek kerüllek elő Fertőrákosról és Fertőszéplakról. Fertőhomok és Fertőboz Gradina nevű hegyén kőkori lakóház állt. A bronzkor jelentős települése volt Balf és Hegykő, utóbbi longobárd temetőjéből ékszerek kerültek elő. A fertőrákosi ásatásokból keltakori tárgyi emlékeket őriznek múzeumaink. A Kőhidai-medence avarkori temetkezési hely volt. A korai vaskor emlékeit találták meg Baifon és a Szárhalmi erdőben, a Kecske-hegyen. Erre települt a rómaiak egyik erődítménye. A történeti folytonosságról tanúskodik a Mythras-szentély Fertőrákoson, a kőfejtővel együtt. Műemléki és művészettörténeti vonatkozásban a Fertő-táj legfigyelemreméltóbb emlékei: a hidegségi románkori templom freskókkal díszített szentélye, Fertőrákos barokk templomának középkori tornya és ugyanott a középkori falmaradványok. Gótikus épületemeleket foglal magába a balfi templom. A témetőfal külső oldalán a mártírhalált halt Szerb Antal és Halász Gábor irodalomtörténészek, Sárközi György író és társaik emlékét jelképes, sír örökíti meg. A Fertő környékén jelentősek a barokk emlékek, így Fertőrákos mai temploma, a volt püspöki kastély, a volt vízimalom, Fertőszéplak kéttornyú temploma, Sarród barokk pestis-oszlopa és temploma, végül Balfon a fürdőkápolna. Figyelemreméltóak a Fertővidék magyar (Hegykő, Sarród), horvát (Hidegség, Fertőboz) és német (Balf, Fertőrákos) etnikumú községeinek népi építészeti létesítményei is. E községekre az egyutcás településrend és a csűrös, vagy soros településforma jellemző. Az egységes falukép Fertőhomokon, Fertőszéplakon és Hegykőn védett. A házsorok enyhe fűrészfogas elhelyezése és az íves tornácok utolsó nyílásainak megjelentetése, a lakóházak homlokzatkiképzése az egész magyar népi építészet kimagasló értékei közé tartozik. A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt hatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a védelmi előírásokkal egyetértettek. A határozatban leírt terület olyan értéket képvisel, melyet az 1961. évi 18. számú törvényerejű rendelet előírása alapján védelem alá kell helyezni, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Jelen első fokú határozat hozatalát a 12/1971. (IV. 1.) Korm. számú rendelet, a fellebbezés kizárását pedig az 1957. évi IV. tv. 47. § b) pontja, illetőleg a tv. 87. §-a biztosítja. Rakonczay Zoltán s. k., Az Országos Környezet és Természetvédelmi Hivatal mb. elnöke