Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 48. szám

48. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1255 ÁFÉSZ-ek és a lakásszövetkezetek fordítsanak gondot az egymás közötti, valamint más típusú szövetkezetekkel és az állami gazdálkodó szer­vekkel való sokoldalú érdemi együttműködésre a fejlesztésben, a termékfeldolgozásban, az értéke­sítésben, továbbá a lakásfelújításban és karban­tartásban, valamint a szolgáltatásokban. A szövetkezeti tulajdon szocialista fejlődését se­gíti elő a tagság és a szövetkezet vagyoni kap­csolatának erősítése is, amelynek alapvető for­mái — az ÁFÉSZ-ekben és takarékszövetkezetek­ben — az öntevékeny közreműködés és a részjegy. A szövetkezetek — tagérdekű tevékenységük erősödésének megfelelően — részjegypolitikáju­kat úgy alakítsák, hogy az segítse elő a tagsági bázis növelését, főként a munkások és fiatalok fokozott bevonását a szövetkezetekbe. A tagsági részjegyek névértékét ott és olyan mértékben célszerű növelni, ahogyan ehhez a jövedelmi fel­tételek a tagság körében megvannak, s az érde­keltségi viszonyok is kedvezőek. Elsősorban a taglétszám és a részjegyalap együttes növelésére (egy tag által több részjegy jegyzése és befize­tése) célszerű törekedni. Az ÁFÉSZ-ek szükséges esetben éljenek azzal a lehetőséggel, hogy az állami törvényességi fel­ügyeleti szerv jóváhagyásával, az iskolai csoport­tagok részére az alapszabály 100,— Ft-nál kisebb részjegy névértéket is megállapíthat. Az ÁFÉSZ-ek ösztönözzék a tagságot, hogy a jövőben célrészjegy és tagsági kölcsön befizeté­seivel az eddiginél fokozottabban segítse elő ^ a szövetkezetek fejlődését, gazdasági erejének nö­velését. A célrészjegy felső értékhatára általában az 50/m Ft-ot ne haladja meg, de semmiképpen ne legyen t-öbb 80/m Ft-nál. 2. A szövetkezeti önkormányzat továbbfejlesz­tésében: Az MSZMP XI. kongresszusa a szocialista de­mokratizmus általános fejlesztését, s ennek szer­ves részeként a szövetkezeti demokrácia erősí­tését, tartalmi elemeinek gazdagítását, a formális vonások megszüntetését jelölte meg feladatként. A szövetkezeti jogszabályok módosításának — eb­ből következően — egyik fontos célja a szövet­kezeti önkormányzat korszerűsítése, a választott testületek működésének erősítése, a szövetkezeti demokrácia érdemi fejlesztése korszerű jogi ke­reteinek megteremtése volt. A szövetkezetek legfőbb testületi szerve to­vábbra is a közgyűlés, amely a tagok összességé­ből áll. A kisebb szövetkezetekben — elsősorban a lakásszövetkezetekben, de néhány ÁFÉSZ-ben és takarékszövetkezetben is, — a közgyűlés ha­gyományos módon működik. Nagyobb szövetke­zetekben a közgyűlést azonos napirenddel, körze­tenként külön-külön tartott részközgyűlések for­májában tartják. Emellett a küldöttgyűlést is létrehoznak. A részközgyűléseken a tagok összessége dönt a szövetkezet legfontosabb kérdéseiben. A jogsza­bályok a formális vonások csökkentése, az ér­demi döntések előmozdítása érdekében, több je­lentős jogosítványt a részközgyűlésektől a kül­döttgyűlés hatáskörébe utaltak. Alapvető követelmény, hogy a testületi szervek közötti hatásköröket a szövetkezetek az alapsza­bályban úgy alakítsák, hogy csökkenjenek a for­mális vonások, érdemibbé váljék minden testü­let munkája. Az egyes döntési jogok azokat a testületeket illessék meg, ahol ehhez az informá­ció, az érdekeltség és a felelősség leginkább biz­tosított. A közgyűlés és a küldöttgyűlés hatáskörébe csak azokat a kérdéseket célszerű felvenni, ame­lyeket a módosított jogszabályok tételesen felso­rolnak. Saját elhatározásból tehát más kérdé­sekkel az említett két fórum hatáskörét nem in­dokolt bővíteni, miután a jogszabályok előírásai a szövetkezetek nagyságát, tagoltságát, a közvet­len és a képviseleti demokrácia egymás melletti alkalmazását kellően figyelembe vették. A részközgyűléseken a kizárólagos hatáskörbe tartozó kérdések megtárgyalása mellett adjanak tájékoztatást a szövetkezetek társadalmi, gazda­sági tevékenységének egészéről. Változás következett be a részközgyűlések gya­koriságában, összehívásukra azokban az években kerül sor, amikor a közgyűlés kizárólagos hatás­körébe tartozó döntésre van szükség. Az ÁFÉSZ­ek és a takarékszövetkezetek többségében, to­vábbá a küldöttgyűléssel rendelkező lakásszövet­kezetekben, — amennyiben a gyakorlatban a tisztségviselők megbízatásának ciklusait helyesen alakítják ki és időtálló alapszabályokat alkotnak — részközgyűlésekre általában évenként nem, hanem csak hosszabb időközönként kerül sor. Az önkormányzati fórumrendszer mindhárom fogyasztási szövetkezeti ágazatban a tagértekezle­tek intézményével bővült. A szövetkezetekben azokban az években, amikor nincs közgyűlési döntést igénylő kérdés, a tagság közvetlenül a tagértekezleteken gyakorolja jogait. A tagértekezletek véleményező, javaslattevő és informatív szerepe mellett, döntési jogot gyako­rol a szövetkezeti küldöttek megválasztásában és beszámoltatja a küldötteket. Biztosítani kell, hogy a tagértekezleten a tagok kapjanak átfogó tájékoztatást a szövetkezet tevékenységéről, va­lamint azt, hogy véleményt nyilváníthassanak és javaslatokat tehessenek. A tagértekezleteken a helyi ügyek megtárgyalására is nyújtsanak le­hetőséget. A szövetkezet igazgatóságának köte­lessége, hogy gondoskodjék a tagértekezleten el­hangzott javaslatok összegezéséről, megtárgyalá­sáról és hasznosításáról. A küldöttgyűlés elé terjesztendő — a szövet­kezet általános helyzetét érintő — valamennyi kérdésről előzésen tájékoztatni kell a tagokat. A tagértekezleteken elhangzott javaslatok és indítványok közül a szövetkezet egészét érintő kérdéseket döntés végett a küldöttgyűlés elé kell terjeszteni. Ezért a tagértekezletek időpontját a szövetkezetek úgy állapítsák meg, hogy az el­hangzott észrevételeket és javaslatokat az év eleji I küldöttgyűlés hasznosítani tudja.

Next

/
Thumbnails
Contents