Tanácsok közlönye, 1977 (26. évfolyam, 1-61. szám)

1977 / 48. szám

48. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1255 ÁFÉSZ-ek és a lakásszövetkezetek fordítsanak gondot az egymás közötti, valamint más típusú szövetkezetekkel és az állami gazdálkodó szervekkel való sokoldalú érdemi együttműködésre a fejlesztésben, a termékfeldolgozásban, az értékesítésben, továbbá a lakásfelújításban és karbantartásban, valamint a szolgáltatásokban. A szövetkezeti tulajdon szocialista fejlődését segíti elő a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának erősítése is, amelynek alapvető formái — az ÁFÉSZ-ekben és takarékszövetkezetekben — az öntevékeny közreműködés és a részjegy. A szövetkezetek — tagérdekű tevékenységük erősödésének megfelelően — részjegypolitikájukat úgy alakítsák, hogy az segítse elő a tagsági bázis növelését, főként a munkások és fiatalok fokozott bevonását a szövetkezetekbe. A tagsági részjegyek névértékét ott és olyan mértékben célszerű növelni, ahogyan ehhez a jövedelmi feltételek a tagság körében megvannak, s az érdekeltségi viszonyok is kedvezőek. Elsősorban a taglétszám és a részjegyalap együttes növelésére (egy tag által több részjegy jegyzése és befizetése) célszerű törekedni. Az ÁFÉSZ-ek szükséges esetben éljenek azzal a lehetőséggel, hogy az állami törvényességi felügyeleti szerv jóváhagyásával, az iskolai csoporttagok részére az alapszabály 100,— Ft-nál kisebb részjegy névértéket is megállapíthat. Az ÁFÉSZ-ek ösztönözzék a tagságot, hogy a jövőben célrészjegy és tagsági kölcsön befizetéseivel az eddiginél fokozottabban segítse elő ^ a szövetkezetek fejlődését, gazdasági erejének növelését. A célrészjegy felső értékhatára általában az 50/m Ft-ot ne haladja meg, de semmiképpen ne legyen t-öbb 80/m Ft-nál. 2. A szövetkezeti önkormányzat továbbfejlesztésében: Az MSZMP XI. kongresszusa a szocialista demokratizmus általános fejlesztését, s ennek szerves részeként a szövetkezeti demokrácia erősítését, tartalmi elemeinek gazdagítását, a formális vonások megszüntetését jelölte meg feladatként. A szövetkezeti jogszabályok módosításának — ebből következően — egyik fontos célja a szövetkezeti önkormányzat korszerűsítése, a választott testületek működésének erősítése, a szövetkezeti demokrácia érdemi fejlesztése korszerű jogi kereteinek megteremtése volt. A szövetkezetek legfőbb testületi szerve továbbra is a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A kisebb szövetkezetekben — elsősorban a lakásszövetkezetekben, de néhány ÁFÉSZ-ben és takarékszövetkezetben is, — a közgyűlés hagyományos módon működik. Nagyobb szövetkezetekben a közgyűlést azonos napirenddel, körzetenként külön-külön tartott részközgyűlések formájában tartják. Emellett a küldöttgyűlést is létrehoznak. A részközgyűléseken a tagok összessége dönt a szövetkezet legfontosabb kérdéseiben. A jogszabályok a formális vonások csökkentése, az érdemi döntések előmozdítása érdekében, több jelentős jogosítványt a részközgyűlésektől a küldöttgyűlés hatáskörébe utaltak. Alapvető követelmény, hogy a testületi szervek közötti hatásköröket a szövetkezetek az alapszabályban úgy alakítsák, hogy csökkenjenek a formális vonások, érdemibbé váljék minden testület munkája. Az egyes döntési jogok azokat a testületeket illessék meg, ahol ehhez az információ, az érdekeltség és a felelősség leginkább biztosított. A közgyűlés és a küldöttgyűlés hatáskörébe csak azokat a kérdéseket célszerű felvenni, amelyeket a módosított jogszabályok tételesen felsorolnak. Saját elhatározásból tehát más kérdésekkel az említett két fórum hatáskörét nem indokolt bővíteni, miután a jogszabályok előírásai a szövetkezetek nagyságát, tagoltságát, a közvetlen és a képviseleti demokrácia egymás melletti alkalmazását kellően figyelembe vették. A részközgyűléseken a kizárólagos hatáskörbe tartozó kérdések megtárgyalása mellett adjanak tájékoztatást a szövetkezetek társadalmi, gazdasági tevékenységének egészéről. Változás következett be a részközgyűlések gyakoriságában, összehívásukra azokban az években kerül sor, amikor a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó döntésre van szükség. Az ÁFÉSZek és a takarékszövetkezetek többségében, továbbá a küldöttgyűléssel rendelkező lakásszövetkezetekben, — amennyiben a gyakorlatban a tisztségviselők megbízatásának ciklusait helyesen alakítják ki és időtálló alapszabályokat alkotnak — részközgyűlésekre általában évenként nem, hanem csak hosszabb időközönként kerül sor. Az önkormányzati fórumrendszer mindhárom fogyasztási szövetkezeti ágazatban a tagértekezletek intézményével bővült. A szövetkezetekben azokban az években, amikor nincs közgyűlési döntést igénylő kérdés, a tagság közvetlenül a tagértekezleteken gyakorolja jogait. A tagértekezletek véleményező, javaslattevő és informatív szerepe mellett, döntési jogot gyakorol a szövetkezeti küldöttek megválasztásában és beszámoltatja a küldötteket. Biztosítani kell, hogy a tagértekezleten a tagok kapjanak átfogó tájékoztatást a szövetkezet tevékenységéről, valamint azt, hogy véleményt nyilváníthassanak és javaslatokat tehessenek. A tagértekezleteken a helyi ügyek megtárgyalására is nyújtsanak lehetőséget. A szövetkezet igazgatóságának kötelessége, hogy gondoskodjék a tagértekezleten elhangzott javaslatok összegezéséről, megtárgyalásáról és hasznosításáról. A küldöttgyűlés elé terjesztendő — a szövetkezet általános helyzetét érintő — valamennyi kérdésről előzésen tájékoztatni kell a tagokat. A tagértekezleteken elhangzott javaslatok és indítványok közül a szövetkezet egészét érintő kérdéseket döntés végett a küldöttgyűlés elé kell terjeszteni. Ezért a tagértekezletek időpontját a szövetkezetek úgy állapítsák meg, hogy az elhangzott észrevételeket és javaslatokat az év eleji I küldöttgyűlés hasznosítani tudja.