Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 42. szám

42. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 811 a vevőknek, a szövetkezeteknek, illetve az őket hivatalból képviselő érdekképviseleti szervnek elsősorban az eladóval, a tanáccsal kell tisztázni. Megegyezés hiányában a kártérítési felelősség megállapítása a hatályos rendelkezések szerint nem államigazgatási, hanem bírósági hatáskörbe tartozik. Ennélfogva a probléma elvi állásfoglalás kibocsátásával nem rendezhető. Ez különben sem látszanók indokoltnak, mert — egyrészt információink szerint a tanácsok többsége az üresen álló lakások teherviselésével kapcsolatos költségek viselésének módját saját hatáskörben rendezte, — másrészt pedig a Ptk. általános szabályai egyébként is előírják azt, hogy a tulajdonos köteles viselni a dologgal szükségképpen együtt járó terheket. Azokon a helyeken tehát, ahol ilyen ügyek előfordulnak, a MÉSZÖV a tanáccsal való közvetlen kapcsolat, illetőleg bírósági eljárás keretében érvényesítse a lakásszövetkezetek jogos igényeit". Felhívjuk a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti titkárságok figyelmét, hogy a tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően nyújtsanak segítséget a hozzájuk forduló szövetkezeteknek. szövosz Lakásszövetkezti Főosztály Általános ügyészi felügyeleti tevékenységgel kapcsolatos kérdések 65. A községi szabálysértési bizottsághoz benyújtott óvás és egyéb ügyészi intézkedések elbírálásának határideje. A szabálysértésekről szóló 1968. évi I. tv 37. § (2) bekezdése szerint községekben és nagyközségekben a községi, illetőleg a nagyközségi tanács által választott bizottság is. eljárhat. Előfordult, hogy az ügyészség szabálysértési ügyben hozott törvénysértő határozat ellen benyújtott óvásában a községi tanács szabálysértési bizottságát arra hívta fel, hogy az óvást a legközelebbi ülésén köteles megvizsgálni. Ez az álláspont téves, mert a községi (nagyközségi) szabálysértési bizottság nem olyan testületi szerv, amelyik a tevékenységét általában azonos személyi összetételben és rendszeresen megtartott ülésén fejti ki. A községi szabálysértési bizottságokról szóló 28/ 1968. (VII. 2.) Korm. számú rendelet rendelkezései szerint a szabálysértési bizottság tagjait a községi tanács választja, s a bizottság tagjainak megválasztása a tanács megbízatásának tartamára szól. A szabálysértési ügyekben háromtagú bizottság jár el, amelynek elnöke a községi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének vezetője, rendszerint a vb. titkára. A bizottság összehívásáról a vb. titkár gondoskodik és dönt arról is, hogy adott konkrét ügyben a megválasztott bizottsági tagok közül melyik két bizottsági tag vegyen részt az eljárásban. A szabálysértési bizottság határozata ellen benyújtott óvást azonban — ha annak különös akadálya nincs (például az egyik bizottsági tag tartós betegsége, vagy elhalálozása) — ugyanannak a bizottságnak kell elbírálnia, amelyik az óvással megtámadott határozatot hozta. Ebben az esetben a vb. titkár az óvás elbírálása végett hívja össze a bizottságot. A községi szabálysértési bizottság azonban az 1972. évi V. tv 15. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem minősül testületi szervnek, így az óvást nem a legközelebbi ülésén, hanem 8 napon belül köteles elbírálni. A községi szabálysértési bizottság a felszólalás és figyelmeztetés elbírálása szempontjából sem tekinthető testületi szervnek, tehát azt az említett törvény 16. § (2) bekezdésében előírt 30 napon belül kell elbírálnia. 66. Az elkövető terhére benyújtott óvás helyes értelmezése. A gyakorlatban előfordul, hogy ha szabálysértés elkövetésével több személy is gyanúsítható, a szabálysértési eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeként a szabálysértési hatóság tévesen dönt, és határozatában nem azt a személyt marasztalja el, aki a szabálysértést elkövette. Ha a felettes szerv, vagy az ügyész az eljárás befejezését követő 6 hónapon túl szerez a törvénysértésről tudomást, csak a törvénysértő marasztaló határozat hatályon kívül helyezésére tehet intézkedést, mert a tényleges elkövetővel szemben már marasztaló határozatot hozni nem lehet. Az 1972. évi V. tv 17. § (5) bekezdésének második mondata szerint: „Az elkövető terhére óvásnak csak a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül van helye." Vannak azonban olyan szabálysértések, amelyek miatt hozott marasztaló, illetve bizonyított-