Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 35. szám

35. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 705 hiányában jogorvoslattal nem élhetnének és ennek folytán hátrányos helyzetbe kerülnének a magasabb vezetői munkakört betöltő tagokkal szemben, akik a közgyűlés által fegyelmi és kártérítési ügyben hozott határozat ellen nem vitásan keresettel fordulhatnak a bírósághoz. Márpedig szövetkezeten belül ilyenfajta hátrányos megkülönböztetés az alkalmazottak terhére nem engedhető meg. Ennek az álláspontnak a helytálló voltát támasztja alá a Pp. 349. §-ához tűzött miniszteri indokolás, amely szerint egységes a szabályozás abban a kérdésben, hogy bármilyen alkalmazott, illetőleg dolgozó munkaügyi vitája — ha külön jogszabály szerint jogorvoslatnak egyáltalában helye van — a munkaügyi bíróság elé tartozik. A fent kifejtettek vonatkoznak a mezőgazdasági termelőszövetkezeti közös vállalkozás magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottai munkaügyi vitáira is, minthogy ezeket, figyelemmel a R. 77. §-ának (1) bekezdésére, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre érvényes rendelkezések szerint kell elbírálni. A most idézett jogszabály szerint a közgyűlés hatáskörében általában az igazgatótanács jár el. A Tv. 74. §-ának már idézett (2) bekezdése, illetőleg 91. §-ának (2) bekezdése alapján a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók felett a fegyelmi és a kártérítési jogkört a közgyűlés gyakorolja. Azt, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetben kik a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók, az R. 31/C. §-a határozza meg. Az R. 77. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a közös vállalkozás szervezetének külön nem szabályozott kérdéseiben a termelőszövetkezetekre érvényes rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. Az R. 31/C. §-a alapján kell tehát értelemszerűen eldönteni, hogy közös vállalkozásnál kik minősülnek magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozóknak. A közös vállalkozás magasabb vezetői munkakört betöltő alkalmazottai fegyelmi és kártérítési ügyében is — figyelemmel az R. 77. §-ának (1) bekezdésére — az igazgatótanács által hozott határozat ellen a Tv. 94. §-ának (2) bekezdése értelmében a közléstől számított harminc napon belül keresette] lehet fordulni a munkaügyi bírósághoz. 57. szám I. A terhesség miatt ideiglenesen más munkakörbe áthelyezett nőt az előző munkakörében elért átlagkeresete munkaszünetelés esetén is megilleti. Ugyancsak az előző átlagkeresetére jogosult akkor is, ha áthelyezése: a) rövidebb munkaidejű munkakörbe, vagy ha b) éjszakai beosztással járó munkakörből más munkakörbe történt. II. A terhes nő ideiglenesen hosszabb munkaidejű munkakörbe csak hozzájárulása esetén helyezhető át. III. A terhes nőt előző átlagkeresete abban az esetben is megilleti, ha az állapotának eqészségügyi szempontbői megfelelő körülmények biztosítása végett munkafeltételeit — különösen munkahelyét, vagy munkaidő beosztását — munkaidejének megváltoztatása nélkül módosítják. IV. A csecsemő örökbefogadása esetén a szülő nőkre vonatkozó kedvezmények az örökbefogadó nőt illetik meg. V. A gyermekgondozási segélyre jogosultsághoz szükséges 12 havi munkaviszony kiszámításánál a mezőgazdasági termelőszövetkezetben tagként közös munkával eltöltött minden 10 napot egy havi munkaviszonyként kell számításba venni. I. Az Mt. V. 12. §-ának (3) bekezdése szerint: „A terhes nőt terhessége megállapításától kezdve nem szabad egészségre káros munkakörben foglalkoztatni." Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése pedig előírja, hogy „a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjának kezdetétől a szoptatás hatodik hónapjának végéig kérelmére — orvosi vélemény alapján — a 12. § (3) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni. A 12. § (3) bekezdése, valamint e bekezdés alapján ideiglenesen áthelyezett nő keresete nem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt." Ez utóbbi rendelkezés — abból az elvből kiindulva, hogy a nőt a terhessége miatt nem érheti hátrány —, biztosítja a terhesség miatt más munkakörbe áthelyezett nőnek az előző átlagkeresetéhez való jogát. Ennek folytán a más munkakörbe áthelyezett terhes nő keresete nem lehet kevesebb, mint előző munkakörében volt. Ebből következik, hogy ha az új munkakörben anyag-, áramhiány vagy egyéb, a dolgozók hibáján kívüli okból szünetel a munka, és emiatt az ott dolgozók keresetében csökkenés következik be, a terhes nő előző átlagkeresetét ebben az esetben is biztosítani kell. Az említett átlagkereset biztosítása nélkül ugyanis a terhesség miatt szükséges áthelyezése folytán keresete az előző keresetéhez képest csökkenne, így anyagilag hátrányos helyzetbekerülne. a) Az Mt. V. 23. §-ának már hivatkozott (4) bekezdésében foglalt rendelkezésből következik, hogy ha a terhes, illetőleg szülő nő áthelyezése állapotának egészségügyi szempontjából megfelelő rövidebb munkaidejű munkakörbe történik, mint amilyenben terhessége előtt dolgozott és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, akkor a korábbi átlagkeresetére a rövidebb munkaidejű foglalkoztatása ellenére is jogosult. b) Az Mt. 38. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a dolgozó nő terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke egyéves koráig éjszakai munkára nem kötelezhető. Az Mt. V. 44. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a nőket terhességük negyedik hónapjának kezdetétől gyermekük egyéves koráig lehetőleg délelőtti műszakra kell beosztani. E rendelkezések végrehajtása számos esetben csak azzal biztosítható, hogy a vállalat a dolgozó nőt ideiglenesen más, olyan munkakörbe helyezi