Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 35. szám

706 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 35. szám át, ahol mód nyílik a nappali, illetve délelőtti műszakba való beosztására. A helyes felfogás szerint az ilyen esetben is az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében szabályozott olyan ideiglenes áthelyezésről van szó, amelynek célja a terhes nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakör biztosítása. A fentiekhez képest tehát abban az esetben, ha a dolgozó nőt terhessége negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjának végéig azért helyezik át más munkakörbe, hogy éjszakai műszakból nappali, illetve délutáni műszakból délelőtti műszakba nyerhessen beosztást és keresete nem éri el az előző átlagkeresetét, az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján ugyancsak joga van a korábbi átlagkeresetére. II. A Munka Törvénykönyve az általános szabályozáson túlmenően számos különös rendelkezést tartalmaz a dolgozó nők védelmében, mert érdekeik fokozott gondoskodást igényelnek. A Munka Törvénykönyvének ezeket a szabályait a társadalmi és az egyéni érdekek összhangjának fokozott szem előtt tartásával kell alkalmazni. Gyakori eset, hogy a dolgozó nő a terhessége, illetve a szoptatás ideje alatt állapotára figyelemmel nem foglalkoztatható az általa addig betöltött munkakörben. Ilyenkor felmerült az a kérdés, áthelyezhető-e olyan más munkakörbe, amely állapotának egészségügyi szempontból megfelel ugyan, de a korábbi munkakörére megállapított munkaidőnél hosszabb törvényes munkaidővel jár. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az idézett jogszabály (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok a dolgozó érdekében a munkaszerződés módosítását a vállalatra kötelezően is előírhatják. Ilyen kötelező szabályt tartalmaz az Mt. V. 23. §-ának már többször hivatkozott (4) bekezdése is. Az a körülmény azonban, hogy e rendelkezés az áthelyezést a vállalat számára kötelezővé teszi, nem szünteti meg a dolgozó nő jogát arra, hogy áthelyezése az új munkakörébe csak a vállalatnak vele való megegyezése alapján történhet. Abban az esetben tehát, ha a vállalat által az átmeneti időre felkínált — a dolgozó nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő — új munkakör a korábbinál hosszabb törvényes munkaidővel jár, vagy egyéb olyan hátrányos oldala van, amely neki érdeksérelmet okoz, a dolgozó nőnek joga van arra, hogy megtagadja hozzájárulását az e munkakörbe való áthelyezéséhez. Tekintettel arra, hogy az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése alapján teljesítendő áthelyezés esetén a dolgozó nőt korábbi munkakörében akkor sem lehet tovább foglalkoztatni, ha a felajánlott új munkakört nem fogadja el, nagy súlyt kell helyezni a felek kölcsönös együttműködési kötelezettségére [Mt. 2. § (2) bekezdés]. Ennek alapján a vállalat köteles adott esetben több munkakör felajánlásával, illetve a munkakörülmények egyéb vonatkozású módosításával, s a dolgozó nő terhességével, illetve anyaságával öszszefüggő és az egészségügyi követelményeken túlmenő körülmények figyelembe vételével is meszszemenő erőfeszítéseket tenni a dolgozó nő számára elfogadható új munkakör biztosítására. Természetesen, ha a dolgozó nő (terhes nő) áthelyezése közös megegyezéssel ilyen hosszabb munkaidejű munkakörbe történik, és keresete ennek ellenére nem érné el az előző átlagkeresetét, a szülést követő hatodik hónap elteltéig a korábbi átlagkeresetére ekkor is jogosult. A dolgozó nőtől pedig együttműködési kötelezettsége alapján elvárható, hogy a neki a fentiek szerint felajánlott, állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakört elfogadja, ha ez a körülményeire figyelemmel neki aránytalan sérelmet nem okoz. 111. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdése az ott említett körülmények bekövetkezésének esetére úgy rendelkezik, hogy a dolgozó nőt állapotának egészségügyi szempontból megfelelő „munkakörbe" kell áthelyezni. Előfordultak olyan esetek, amikor a vállalat — a munkakör módosítása nélkül — az egyéb munkafeltételek ideiglenes megváltoztatásával, így különösen más munkahely biztosításával, vagy megfelelőbb munkaidőbeosztással gondoskodik a dolgozó nő állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörülményekről. A dolgozó nő keresete azonban ilyen esetben sem lehet kevesebb, mint amennyi előző átlagkeresete volt. Az Mt. V. 23. §-ának (4) bekezdésében kimondott munkabérvédelmi szabály helyes értelmezés szerint ugyanis nemcsak arra az esetre terjed ki, amikor a terhes nő, illetve anyaságának érdekében munkakörének módosítására van szükség, hanem azokra az esetekre is, amelyekben ugyanebből a célból a munkaszerződés, illetve a munkajogviszony tartalmát kevésbé mélyrehatóan módosítják. JV. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítása és egységes szövege tárgyában alkotott 1974. évi I. törvény 51. §-ának (1) bekezdése szerint „Az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép." Ebből következik, hogy a csecsemőkorban örökbefogadott gyermek eltartása és gondozása céljára az állam, illetőleg a társadalombiztosítás által nyújtott kedvezmények és szolgáltatások az örökbefogadó anyát illetik meg. Ezért a munkaviszonyban álló és csecsemőt örökbefogadó nőt az örökbefogadás napját követően megilletik ugyanazon jogok, mint a szülő nőt, illetőleg ugyanolyan védettséget élvez (szoptatási időkedvezmény, szülési, illetőleg fizetés nélküli szabadság, felmondási tilalom stb.) mint a vér szerinti anya. Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a szoptatási időkedvezmény vonatkozásában a 6/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 18/B. §-a is.