Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 35. szám

35. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 701 fokozottabban takarékoskodjunk, ésszerűbben gazdálkodjunk, ezáltal a népgazdaság minden te­rületén gyorsítsuk meg a hatékonyság növekedé­sét. Ezen túlmenően a munkaügyi gazdálkodás előtt álló feladatokat az is meghatározza, hogy az V ötéves tervidőszakban a népesség számának és konstruktúrájának alakulása következtében a foglalkoztatottak számát csak kis mértékben le­het emelni. Ezért — népgazdasági szinten, a teljes foglal­koztatás fenntartása mellett — biztosítani k^ll a meglevő létszám eddiginél hatékonyabb foglalkoz­tatását, az újonnan munkába lépőknek a népgaz­daság szükségleteivel összhangban álló foglalkoz­tatásának, a munkaerő társadalmilag hasznos mo­bilitásának elősegítését. A fentieknek megfelelően a kollektív szerződé­sek kialakítandó célkitűzéseinek a következő főbb területekre ki kell terjedniük: a) A racionális létszámgazdálkodásra ható üzem- és munkaszervezés javítására Ezen belül például — Fokozni kell a termeléselőkészítés és közvet­len termelésirányítás hatékonyságát az anyagi ösztönzés lehetőségeinek felhasználásával is, mi­vel a munka folyamatosságának a biztosítása a vállalatok jelentős hányadánál nem megoldott kérdés — A gazdaságosabb termékszerkezet kialakítá­sára törekvés nyomán bekövetkező termékössze­tétel-változás is segítse elő a munkaerő és mun­kaidő jobb kihasználását. — Javítani kell a munkaszervezési tevékeny­séget, s meghatározott anyagi ösztönzéssel bizto­sítani kell a szervezési eredmények mielőbbi be­vezetését, 411etőleg azon akadályok elhárítását, melyet általában az újjal szemben megnyilvánuló bizalmatlanság, s esetenkénti félelemérzet, sőt el­lenszenv jelent. E tevékenységnek ki kell terjed­nie a melléktevékenységre, a karbantartásra, az anyagmozgatásra és nem utolsó sorban a szellemi, az adminisztratív munkaterületekre is. b) A munka hatékonyságának fokozására: A vállalatoknak a munkaügyi gazdálkodás ke­retében arra kell törekedniük, hogy minden olyan eszközt, munkaügyi elemet mozgásba hozzanak, amely biztosítja a hatékonyabb munkát. Minde­nek előtt — nagyobb figyelmet kell fordítani a teljesít­ménykövetelmények reális alapon történő meg­állapítására, a bérformák helyes megválasztására, mert a laza teljesítménykövetelmények hátráltat­ják a tartalékok mozgásba hozását, a helytelenül megválasztott és működtetett bérformák pedig helytelen irányú ösztönzést válthatnak ki, vagy az ösztönzés erőteljességét tompíthatják, — fokozottan szükség van arra, hogy a premi­zálás és a jutalmazás gyakorlatában olyan felada­tok teljesítését ismerjék el, amelyek az energiá­val, a nyersanyaggal és az élőmunkával való ta­karékosságot szolgálják A prémiumok nagyságát megfelelő gazdasági számításokkal alátámasztva, az elért megtakarításokkal arányosan határozzák meg, és akik jelentős eredményeket érnek el a hatékonyság javításában, azok anyagi elismerés­ként is érzékelhető nagyságú összegeket kapja­nak, — a termelékenység emelését cálzó technológiai fejlesztési beruházások mielőbbi üzembeállítására, a beruházási átfutási idők csökkentésére, illetőleg az átadott berendezések teljeskörű használatba vételére megfelelő ösztönzést kell nyújtani, — gyártmányfejlesztési vonalon ösztönözni kell a vállalat fejlesztési szakembereit a kialakítandó új konstrukció normaóraszükségletének csökken­tésére oly módon, hogy az mind vállalati, mind népgazdasági szinten termelékenység növekedést, jelentsen. — a nagyértékű és korszerű gépek, berendezé­sek kihasználásának fokozása érdekében a ked­vezőtlen munkarend szerint (folyamatos és több­műszakos munkarendben) dolgozók anyagi elis­merését jelentős mértékben fokozni kell. c) A vállalaton belüli kereseti arányok megfe­lelő fejlesztésére: — Következetesebben kell törekedni arra, hogy az azonos képzettségű, azonos munkakörülmé­nyek között, képzettségüknek megfelelő munkát végző dolgozók munkabére — hasonló fizikai és szellemi igénybevétel esetén — azonos legyen az egész vállalaton belül. E téren is különös figyel­met kell fordítani a nők és a fiatalok megfelelő kereseti arányának biztosításáfa. — A középtávú tervidőszak során átlagon fe­lüli keresetnövekedést indokolt biztosítani — megfelelő munkateljesítmények esetén — a nagy fizikai igénybevétellel, kedvezőtlen munkakörül­mények között, több műszakban vagy folyamatos munkarendben foglalkoztatott munkásoknál, a magasan kvalifikált szakmunkásoknál, a nagyobb felelősséggel járó beosztásúaknái, a felsőfokú végzettségű, főként szellemi alkotómunkát végző érdemi szakalkalmazottaknál, továbbá a legala­csonyabb keresetűeknél. Átlagon aluli keresetnövekt- ^és indokolt a nor­mál körülmények között könnyű fizikai munkát végző szakképzetlen, illetve munkaköréhez ké­pest alacsonyabb szinten képzett munkásoknál és alkalmazottaknál. A besorolási és alapbérrendszer megfelelő al­kalmazása révén fokozni kell a magas kvalifiká­ciót igénylő fizikai és nem fizikai munka, továbbá a kedvezőtlen körülmények között végzett munka anyagi megbecsülését. A tarifa-rendszer módosí­tása során csökkenni fog a bértételek közötti át­fedés és az alsó bérhatárok erősebben nőnek mint a felsők. Ez szükségessé teszi az azonos kategó­riába soroltak alapbér szóródásának csökkentését, továbbá a besorolási előírások, ágazati besorolási példatárak eddiginél következetesebb alkalmazá­sát.

Next

/
Thumbnails
Contents