Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)
1975 / 19. szám
360 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 19. szám (2) A munkáltató — az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül — köteles alkalmassági orvosi vizsgálatot kezdeményezni, ha a járművezető a) olyan sérülést szenvedett, vagy olyan megbetegedése történt, amely a járművezetésre való alkalmasságát befolyásolhatja; b) járművezetésre való alkalmassága a munkáltató szerint egyébként kétségesnek látszik. 3. §• (1) Az előzetes alkalmassági orvosi vizsgálatot első fokon a Budapesti Közlekedési Vállalat Egészségügyi Osztálya látja el. • (2) Az időszakos alkalmassági orvosi vizsgálatot első fokon — budapesti székhelyű munkáltató dolgozója tekintetében az (1) bekezdésben megjelölt szerv, — egyéb esetben a munkáltató székhelye szerint illetékes, a 15/1972 (VIII. 5.) Eü M számú rendelet 90. §-ának (1) bekezdésében meghatározott első fokú egészségügyi hatóság által kijelölt egészségügyi szerv (a továbbiakban együtt: első fokú egészségügyi szerv) végzi. (3) Ha az első fokú egészségügyi szerv a vizsgálatra jelentkező személyt a járművezetésre alkalmasnak minősíti, ezt — előzetes alkalmassági orvosi vizsgálat esetében a jelentkezési lapra, — időszakos alkalmassági orvosi vizsgálat esetében a jármű vezetésére jogosító igazolványba be kell jegyezni. (4) A jelentkezési lapra, illetőleg a jármű vezetésére jogosító igazolványba be kell jegyezni az alkalmasság esetleges korlátozásait (pl. szemüveg kötelező használata, a két évnél rövidebb időtartamon belüli időszakos vizsgálat megtartásának szükségessége) is. (5) Ha az első fokú egészségügyi szerv a járművezetőt a jármű vezetésére alkalmatlannak minősíti, ezt a részletes szakvéleményt is magában foglaló értesítésben kell az érdekelttel, valamint a munkáltatójával közölni. 4. §• (1) Ha a járművezető vagy munkáltatója az első fokú egészségügyi szerv döntésével nem ért egyet, az értesítés kézbesítésétől számított 15 napon belül kérheti az alkalmasság másodfokon történő elbírálását. A kérelmet az első fokú egészségügyi szervnél kell előterjeszteni. (2) Az előzetes és az időszakos alkalmassági orvosi vizsgálatot másodfokon az Országos Orvosszakértői Intézetnek az első fokon eljárt egészségügyi szerv szerint illetékes első fokú orvosi bizottsága (továbbiakban: másodfokú szerv) végzi. (3) A másodfokú egészégügyi szerv eljárására a 3 § (3)—(5) bekezdésében foglaltak az irányadók. A döntésről az első fokon eljárt egészségügyi szervet is értesíteni kell. (4) A -másodfokú egészségügyi szerv döntése végleges. 5. §• (1) Akit az előzetes, illetőleg az időszakos alkalmassági orvosi vizsgálat járművezetésre jogerősen alkalmatlannak minősített, újabb vizsgálatot csak akkor kérhet, ha a korábbi vizsgálat befejezése óta három hónap eltelt, és orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy egészségi. állapotában javulás állott be. (2) A helyi közforgalmú vasúti jármű és trolibuszvezetők orvosi vizsgálatára és véleményezésére a gépjárművezetők orvosi vizsgálatára és véleményezésére vonatkozó Orvosi útmutató IV. és V. fejezetének A) bekezdéseit, a mozgólépcső és sikló kezelők orvosi vizsgálatára és véleményezésére pedig az említett fejezetek B) bekezdéseit kell alkalmazni. (3) Az 1. §-ban meghatározott járművezetők alkalmassági orvosi vizsgálatáról kiállított bizonyítvány illetékét külön jogszabály állapítja meg. 6- §• E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Dr. Schultheisz Emil s. k., egészségügyi miniszter A munkaügyi miniszter 6/1975. (IV. 18.) Mü M számú rendelete a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytató szakmunkás képesítésű hallgatók helyzetének rendezéséről szóló 10/1974. (IV. 14.) Mü M számú rendelet* módosításáról és kiegészítéséről A szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú tanulmányairól szóló 1065/1974. (XII. 31.) Mt. h. számú határozat 5. pontjában foglalt felhatalmazás alapján — az érdekelt miniszterekkel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséggel egyetértésben — a következőket rendelem: 1. §• A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytató szakmunkás képesítésű * Megjelent a Tanácsok Közlönye 1974. évi 21. számában.