Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 9. szám

9. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE munkaviszonyban töltött időnek csak az államigazgatási (igazságszolgáltatási) vagy azonos bérrendszerű egyéb szervtől áthelyezett dolgozó alapbéremelésének időpontja szempontjából [15/ 1973. (XH. 27.) MüM számú rendelet 7. §-ának (2) bekezdése] van jelentősége. A kötelező alapbéremelés időpontja ugyanis nem változik, ha a dolgozót egyik államigazgatási és igazságszolgáltatási szervtől a másikhoz helyezik át s ez a helyzet abban az esetben is, ha az áthelyezés ugyan nem ilyen szervtől történik, de az áthelyező szerv bérrendszere azonos rendszerű. Egyébként az első bekezdésben említett dolgozó kötelező alapbéremelésének időpontját az államigazgatási szervnél történt, a besoroláskor fennálló alkalmazása évétől kell számítani. 4. Érinti-e a dolgozó besorolását vagy a kötelező alapbéremelés időpontját, ha vele szemben három éven belül elbocsátó fegyelmi büntetést A korábbi elbocsátásnak nincs jelentősége, mert a 15/1973. (XH. 27.) Mü M sz. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaköri besorolásnál, illetőleg a kötelező béremelés időpontjának megállapításánál minden munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni. Ezért a helyes értelmezés szerint e körben nem lehet alkalmazni az Mt V. 88. § (3) bekezdésének a munkaviszonyban töltött idő időleges figyelmen kívül hagyásáról szóló rendelkezéseit. szövosz Tájékoztató a lakásszövetkezeti épületek közös használatú helyiségei távfűtési díjának egyes kérdéseiről Egyes lakásszövetkezeteknél problémaként jelentkezett, hogy a távhős7olgáltató vállalatok a lakóház közös használatú helyiségeinek fűtésével kapcsolatban nem a lakásokra érvényes alacsonyabb, hanem a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre érvényes magasabb díjtételt alkalmazzák — amelyet a továbbiakban részletezünk. A távhőszolgáltatással és annak díjtételeivel kapcsolatos kérdéseket ..a lakóépületek és bérbeadás útján hasznosított más épületek távhő és melegvíz ellátásáról" szóló 2/1966. (ÜL 31.) NIM számú rendelet, valamint ennek módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 9//1972. (XH. 7.) NIM számú, továbbá a 6/1972. (VTL 15.) NIM számú rendeletek rendezik (továbbiakban: rendelet). 1. A rendelet 2. § (2) bekezdése egyértelműen tisztázza — a díjtételek alkalmazása tekintetében is — hogy „ a nem lakás céljára szolgáló helyiségek körébe nem tartoznak az épület közös használatra szolgáló helyiségei (pl. lépcsőház, folyosó, mosókonyha stb.)" [Ehhez hozzáfűzni kívánjuk, hogy a lakásfenntartó szövetkezetek vonatkozásában a közös használatú és a nem lakás cél181 jára szolgáló helyiségek körét a lakásszövetkezeti jogszabályokat egybedolgozottan tartalmazó 24/ 1971. (IX. 19.) ÉVM—PM számú együttes rendelet R. 10. §-a és Vhr. 17. §-a tételesen részletezik.] 2. A távhőszolgáltatási rendelet 11. és 12. §-ai rendezik a szolgáltatások díjait. Ennek megfelelően a lakásokra a 11. § 10,80 Ft légköbméterenkénti díjtételt állapít meg és eszerint kell fizetni a közös használatú helyiségek díját is. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek díjtételeit — a 12. § előírásai szerint — a szolgáltató vállalat önköltségéhez igazodva — helyi árhatósági rendelkezés állapítja meg. (Tehát szolgáltató vállalatonként változó lehet.) 3. Előfordult, hogy azért kívánta a távfűtő vállalat a közös használatú helyiségeknél a magasabb díjtételt alkalmazni, mert azt a szövetkezet nem az eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosította. Az egyik lakásszövetkezetnél a gyermekkocsi tárolót — amely közös használatú helyiség — a szövetkezet irodájaként használják. Az érintett távfűtő vállalat ezért a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre érvényes magasabb díjtételt alkalmazott. A lakásszövetkezet a vállalat díjszabása ellen bírósági úton lépett fel, hivatkozva az említett díjszabási előírásokra. A másodfokon hozott jogerős ítélet a lakásszövetkezet javára döntött és nem adott helyt a szolgáltató vállalat igényének a magasabb díjtétel alkalmazására. Az ítélet — amelyben a lakásszövetkezet felperesként, a vállalat pedig alperesként szerepelt — indoklásában a következőket mondja ki: „Alperes azon az alapon, hogy felperes a szövetkezeti lakóház negyedik lépcsőházából nyíló — eredetileg gyermekkocsitároló rendeltetésű helyiséget — kizárólag igazgatósági és felügyelő bizottsági ülések, illetve fogadóórák tartása céljára használja, ami által — álláspontja szerint — a helyiség elvesztette közös használatú jellegét, s ezért magasabb távfűtési díjtétel alá esik, az 1972. január—április hónapokra vonatkozó 3.006,72 Ft díjtartozás és jár. iránt végrehajtást kért a felperes ellen. Felperes a keresetében az alperes helytelen jogszabály értelmezésére hivatkozva a Budapesti Állami Közjegyzők Irodája által záradékolt végrehajtás felfüggesztését és annak megállapítását kérte, hogy az alperes által követelt összeggel nem tartozik. Az elsőfokú bíróság ítéletében a végrehajtást, 1.059,84 Ft-ra és kamataira korlátozta annak megállapításával, hogy a perbeli helyiség továbbra is közös használatúnak minősül, s arra nem az alperes által alkalmazott 30,60 Ft év, hanem 10,80 Ft (légm3) év díjtétellel kell a távfűtési díjat felszámítani. Az ítélet ellen alperes fellebbezett. Okfejtése