Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 9. szám

182 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 9. szám szerint a kérdéses helyiség szövetkezeti irodahelyiségnek tekinthető, s ezért arra nem a közös használatra szolgáló helyiségekre, hanem a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre irányadó díjtétel alkalmazandó. A fellebbezés nem alapos. Kétségtelen, hogy a lakásszövetkezetekről szóló 20/1959. (IV. 16.) Korm. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott és a 4/1971. (II. 8.) ÉVM— PM számú rendelettel módosított 2/1959. (V. 28.) ÉVM—PM számú rendelet 17. § (2) bekezdés g) pontja a lakásszövetkezeti irodát „nem lakás céljára szolgáló helyiség"-nek minősíti és ehhez képest a távfűtési díj szempontjából arra a 2/1966. (III. 31.) NIM számú rendelet 12. § (1) bekezdés a) pontja az irányadó. A perbeli helyiség azonban szövetkezeti irodának nem tekinthető, mert anélkül, hogy ott rendszeres irodai tevékenység folyna, egymagában az igazgatósági és felügyelő bizottsági ülések, valamint időszakos fogadóórák tartása a helyiséget irodává nem minősíti. Ugyanakkor az erre a célra való használat nem fosztja meg a helyiséget közös használati jellegétől sem; az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 10. § (1) bekezdése a tanács igénye nélkül csak általában sorolja fel, hogy mely helyiségek tartoznak a közös használatra szolgáló helyiségek közé. Ezeknek nem feltétlenül jellemzőjük, hogy bármikor báf^ mely lakó rendelkezésére álljanak. A bizottsági ülések a lakásszövetkezet egészét érintő, illetve a tagok közös ügyeit hivatottak rendezni, a gondnoksági fogadóórák pedig a lakásszövetkezeti tagok problémáinak megoldására valók. Mindezek révén a szóban forgó helyiség a tagság közösségi érdekeit szolgálja és közös használata is biztosítva van. Ezért a másodfokú bíróság nem osztotta az alperes, valamint a Nehézipari Minisztérium Igazgatási Főosztálya Területi Kapcsolatok Osztályának 1974. február 11-én kelt válaszlevelében kifejtett ellentétes álláspontját és az érdemben helytálló első fokú ítéletet a Pp. 253. (2) bekezdése alapján helybenhagyta." (A Fővárosi Bíróság 341/ 1973/10. számú ítélete). SZÖVOSZ Lakásszövetkezti Főosztály közleménye. ÁLLÁSFOGLALÁSOK Általános felügyeleti és polgári jogi ügyészi tevékenységgel kapcsolatos kérdések 5. A munkaügyi bíróságnak a végrehajtási lap kiállítását megtagadó végzése ellen fellebbezésnek van helye. A bírósági gyakorlatban tapasztalható volt olyan felfogás is, hogy a munkaügyi bíróságnak a végrehajtási lap kiállítását megtagadó végzése ellen fellebbezéssel élni nem lehet. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma tanácselnöki értekezletének 1/1973. számú állásfoglalásával támasztották alá. A hivatkozott állásfoglalás szerint a munkaügyi bíróság végzése ellen csak akkor van helye fellebbezésnek, ha a bíróság a végzést a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a)—b) pontjában megjelölt perekben hozta. Mivel a „perbeli vita nem tartozik abba a körbe, amelynél a perrendtartás megengedi a fellebbezést", a végrehajtást kérőnek a munkaügyi bíróság végzése ellen benyújtott fellebbezése kizárt. Ez az álláspont téves. Helytálló ugyan a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma tanácselnöki értekezletének 1/ 1973. számú állásfoglalására történő hivatkozás, mert a munkaügyi perekben hozott végzések ellen igénybe vehető fellebbezés vonatkozásában az állásfoglalásban kifejtettek irányadók, azonban figyelembe kell venni azt, hogy az adott esetben a fellebbezés lehetőségét nem a Pp. 358. §-a, hanem külön jogszabály biztosítja. A bírósági végrehajtást a módosított 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet szabályozza, amelynek 212. §-a a polgári perrendtartásra anynyiban utal, hogy azokra az eljárási kérdésekre vonatkozóan, amelyeket a tvr. külön nem szabályoz, a polgári perrendtartás, illetőleg a polgári perrendtartás hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló jogszabályok rendelkezései megfelelően irányadók. A végrehajtási ügyekben azonban a fellebbezés lehetőségét a Vht. külön is szabályozza, ezért