Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 54. szám

54- szam TANÁCSOK ve a munkaügyi bíróság akkor jár el helyesen, ha az ilyen költségek megfizetése iránt indított vitában (perben) hatáskörének hiányát állapítja meg. (A Legfelsőbb Bíróság Mf. II. 10.220/1975. szám alatt hozott, a Pf1.35.530/1975. számú legfőbb ügyészi indítvánnyal egyező határozata alapján.) 75. A büntetőügyben hozott jogerős felmentő ítélet a munkaügyi perben akkor is perújítási kérelem alapját képezheti, ha a felmondás indoka csak a büntető eljárás megindítása volt. Előfordul a gyakorlatban, hogy abban az esetben, ha a dolgozó ellen büntető eljárás indult, a vállalat a dolgozó munkaviszonyát felmondással megszünteti. Ilyen intézkedésre gyakrabban kerül sor akk^r. ha a dolgozóval szemben a társadalmi tulajdon terhére elkövetett bűncselekmény alapos gyanúja miatt indult büntető eljárás. Természetesen a vállalatot ilyenkor is köti az Mt. 26 §-a (2) bekezdésének rendelkezése, amely szerint — ha a dolgozó több mint egy éve áll a vállalatnál munkaviszonyban — a vállalatnak a felmondást^ írásban kell közölnie, s ebből a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Az Mt. 29. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a dolgozó panaszára a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt. A vállalatot a felmondás okának meghatározásánál nem köti ugyan törvényi tételes felsorolás, de az előbbiekből következik, hogy a felmondás okának megalapozottnak, a valóságnak megfelelőnek, tehát igaznak kell lennie. Ez azt is jelenti, hogy ha a dolgozóval valótlan okot közölnek a felmondás indokaként, vagy a vállalat a munkáltatót megillető felmondási jogot rendeltetéssellenesen, az Mt. 2. §-ában foglaltak figyelmen kívül hagyásával gyakorolta, és emiatt a dolgozó panasszal, illetve keresettel él, a felmondást hatálytalanítani kell. Az a tény, hogy valaki ellen bűncselekmény miatt büntető eljárás indult, bűncselekmény alapos gyanújára utal. Nem lehet szó a gyanú megalapozottságáról, ha a dolgozót a büntető eljárás során bűncselekmény hiánya miatt felmentették. Ha 4ehát a büntetőbíróság utóbb a dolgozót bűncselekmény hiányában felmenti, ez bizonyítékul szolgálhat arra, hogy a felmondás oka nem KÖZLÖNYE / IO73 valós, nem igaz tény volt, mert tisztázódott, hogy az a gyanú, amely miatt a büntető eljárás indult, alaptalan volt. Ilyen esetben a büntetőbíróság ítélete a munkaügyi bíróság előtt perújítás alapjául szolgálhat. A perújítási eljárásban azonban a dolgozó csak a Pp. 359. §-ának (3) bekezdésében meghatározott igényeit érvényesítheti, a munkaviszony helyreállítását — ha a perújítási kérelmet hat hónap után terjesztette elő — nem követeiheti. A munkaviszony helyreállítása kérdésében csak olyan döntésnek lehet helye, amely szerint a bíróság ítéletében megállapítja, hogy a felmondás jogellenes volt. Ilyen döntés felel meg a Pp. 123. §-ában foglaltaknak is, amelynek értelmében megállapító tartalmú ítélet meghozatalának akkor van helye, ha a jogosult valamely okból teljesítést nem követelhet. Az ügy megítélésénél ugyanis abból kell kiindulni, hogy a dolgozó munkaviszonyát felmondó vállalati intézkedés indokolása olyan tényt tartalmazott, amellyel kapcsolatos dolgozói magatartás megítélése más szervek, mégpedig a. bűnüldöző, illetve az igazságszolgáltatási szervek hatáskörébe tartozik. Ha az említett szervek e hatáskörükben eljárva a dolgozóról jogerősen megállapítják, hogy bűncselekményt nem követett el, a felmondás alapját képező büntető eljárás megindítására is végeredményben alaptalanul került sor. Ez a tény a felmondás indokát is — az előbbiek szerint — megalapozatlanná teszi. Az ezzel ellentétes állásfoglalás téves és meggátolja a Pp. 1. §-ában foglalt annak a törvényi rendelkezésnek az érvényesítését, amely szerint a bíróságnak a felmerült jogvitát az igazság alapján kell elbírálnia. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.108 1975 5. szám alatt hozott, Pfl. 35.157 1975'2. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 76. A gyermeket ténylegesen eltartó szülő jövedelmében bekövetkezett emelkedésnek nincs jelentősége a meghalt szülő helyébe lépő károkozót terhelő tartást pótló járadékfizetési kötelezettség szempontjából. A Pp. 230. §-a (3) bekezdésének, illetve a Pp. 4. §-ának helyes alkalmazása. A gyakorlatban vitás volt, hogy az elhalt szülő kiskorú gyermekeit megillető tartást pótló járadék megszüntethető-e, illetve csökkenthető-e azon az alapon, hogy az eltartást ténylegesen teljesítő