Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)
1975 / 54. szám
1072 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 54. szám gozó a leltáridőszaknak legalább a felében és a leltáridőszak végén is az egységnél volt beosztásban, és mint beosztott dolgozó az anyagok kezelésében (átvételében, előkészítésében, a forgalom lebonyolításában) és megőrzésében beosztásánál fogva részt vett. Az a körülmény, hogy az egységen belül a bizonylatolási rend miatt az esetleges hiányt valamelyik felelős vezető naponta személyre szólóan megállapíthatta volna, a beosztott dolgozókkal szemben a hátrányos jogkövetkezmények alkalmazhatóságát nem zárja ki. A jogszabály nem a belső elszámolási rendtől, hanem a forgalomban (átvételben, előkészítésben) való részvételtől teszi függővé a beosztottak év végi részesedésének csökkentését (megvonását) leltárhiány esetén. Az ellenkező jogértelmezésből az következne, hogy a jogszabály csak azokban az egységekben érvényesülhetne, ahol erre a belső elszámoltatás módot ad, így az egység dolgozói a felelősséget kizárhatnák. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.224/1975/3. szám alatt hozott, a Pfl. 35.319/1975. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozata alapján.) 73. A munkáltató fizetési kötelezettsége érvénytelen munkaszerződés megszüntetése esetén. Az MT V. 20. §-ának (1) bekezdése szerint az érvénytelen munkaszerződést azonnali hatállyal meg kell szüntetni, ha az érvénytelenséget a felek vagy a közérdek sérelme nélkül rövid időn belül nem lehet orvosolni. A (2) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy a vállalat 'a hibájából előállott érvénytelenség esetén a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetésekor köteles a dolgozónak átlagkeresetét kifizetni annyi időtartamra, amennyire az általa foganatosított felmondás esetén a dolgozót a .munkavégzés alól fel kellene mentenie. A jogszabály helyes értelmezéséből arra a következtetésre kell jutni, hogy a rövid időn belül nem orvosolható érvénytelenség esetén a jogszabály erejénél fogva kell megszüntetni a munkaszerződést. Közömbös tehát,' hogy ilyenkor a munkakönyv kiadását az érvénytelenségre tekintettel a dolgozó vagy a vállalat kezdeményezi. A munkáltató fizetési kötelezettségének elbírálásakor is csak azt kell vizsgálni, hogy melyik fél hibájából állt elő az érvénytelenség. Amennyiben az érvénytelenség a vállalat hibájára vezethető viszsza, átlagkereset fizetési kötelezettsége abban az esetben is fennáll, ha a dolgozó a munkakönyvet átvette, vagy a munkakönyv kiadását ő kezdeményezte. (A Legfelsőbb Bíróság M. törv. I. 10.195/1975/3. szám alatt hozott, a Pfl. 35.279/1975. számú legfőbb ügyészi törvényességi óvással egyező határozat alapján.) 74. A külföldön letartóztatásban levő dolgozónak a vállalat által nyújtott anyagi támogatás visszaköveteléséből eredő vita nem tartozik a munkaügyi dötőbizottság (bíróság) hatáskörébe. Több esetben előfordult, hogy magyar vállalatok külföldön munkát végző dolgozóját az ottani jogszabályok szerint bűncselekménynek minősülő magatartása miatt az illetékes külföldi hatóságok őrizetbe vették (letartóztatták). A munkáltatók egy része letartóztatott dolgozójának védelmére a magyar külképviseleti hatóságokon keresztül ügyvédet bízott meg és a szabadságában korlátozott alkalmazottjának megélhetésére külföldi fizetőeszközt biztosított, lakhelyelhagyási tilalom esetén pedig szállodában való elhelyezéséről gondoskodott. Az ekként eljáró vállalatok az így kifizetett összegeket a dolgozó által a munkaviszonyból eredő kötelezettségek megsértésével okozott kárnak tekintették és az MT-nek, valamint az Mt. V.-nek a vétkes károkozásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazva kártérítési határozatot hoztak. Ez a gyakorlat téves. A munkaviszonyból eredő munkáltatói kötelezettségeket az Mt. és végrehajtási rendeletei tételesen tartalmazzák. A jogszabályokban felsorolt munkáltatói kötelezettségek körébe azonban nem tartozik az a tevékenység, illetőleg helytállás, — amely szocialista ország vállalatától egyébként elvárható — hogy a külföldön letartóztatott munkavállaló szabadlábra helyezése, elszállásolása, élelmezése és haza utazása érdekében szükséges költségeket fedezze. Ezt a munkáltató nem a dolgozóval szemben fennálló munkaviszonyából folyó kötelezettsége alapján teljesíti. Ebből következik, hogy az így kifizetett összegek nem tekinthetők kárnak, ezért a kiadásokat, költségeket nem a munkajog, hanem a polgári jog szabályai alapján, polgári peres eljárás keretében követelheti vissza a munkáltató. A munkaügyi döntőbizottság, illet-