Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 53. szám

1066 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám Ha az Mt. V. 95. §-a (2) bekezdésének c) pontjában említett fegyelmi eljárást a dolgozó halála miatt nem lehet lefolytatni, a munkaügyi vitát intéző szerv dönti el, hogy a kár az anyagi felelősség mértéke szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozottnak minősíthető-e. A fentiek megfelelően irányadók arra az esetre is, amikor a dolgozóval szemben a fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás mellőzésével [Mt. 56. § (2) bekezdés] szabták ki. A dolgozó halála a fegyelmi büntethetőséget megszünteti. Ebből következik, hogy a dolgozó halála esetén az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. A fegyelmi felelősségnek a dolgozó személyéhez fűződő jellege folytán a dolgozó jogutóda a fegyelmi eljárás során hozott, de még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi határozatot nem támadhatja meg; az e határozatban megállapított fegyelmi büntetés a dolgozó halála következtében hatálytalanná válik. Ha azonban a dolgozó jogutóda a fegyelmi határozattal összefüggő anyagi igénye tárgyában panaszt terjeszt elő [9/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet (R.) 7. §] vagy a folyamatban levő döntőbizottsági eljárásba a dolgozó halála után az anyagi igény érvényesítése végett belép (R. 43. §), a döntőbizottságnak az igény előkérdéseként állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a fegyelmi határozat jogszerű volt-e. Ez a szabály irányadó abban az esetben is, ha a munkaügyi bíróság előtt a fegyelmi határozat ellen folyamatban levő perbe a dolgozó jogutóda anyagi igényének érvényesítése végett belépett [Pp. 349. § (1) bekezdése, Pp. 111. § (1) bekezdése]. Az Mt. V. 95. § (1) bekezdés c) pontja szerint a dolgozó a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért három havi átlagkeresetével felel, s a (2) bekezdés c) pontja kimondja, hogy e három havi munkabér erejéig terjedő felelősség alkalmazása szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozott a kár akkor is, ha a bíróság, a szabálysértési hatóság, az ügyészség vagy az utóbbi jóváhagyásával a nyomozó hatóság kisebb súlyú bűntett, illetőleg szabálysértés miatt az ügyet társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárásra utalta, és ennek során a dolgozó vétkességét a cselekmény elkövetésében megállapították, valamint ha vele szemben fegyelmi eljárás mellőzésével szabtak ki büntetést. Ezeket a szabályokat az Mt. V. 95. §-ának (3) bekezdése azzal egészíti ki, hogy ha az említett társadalmi bírósági vagy fegyelmi eljárást a dolgozó munkaviszonyának megszűnése miatt nem lehet lefolytatni, illetőleg e miatt fegyelmi eljárás mellőzésével büntetés kiszabására nem kerülhetett sor, a munkaügyi vitát intéző szerv dönti el, hogy a kár a felelősség mértéke szempontjából gondatlan bűncselekménnyel okozatinak minősíthető-e. Az idézett rendelkezésekből következik, hogy a munkaügyi vitát elbíráló szervnek a fenti hatáskörét nem érinti az, hogy a dolgozó halála esetén a fegyelmi eljárást, illetve a fegyelmi határozat tárgyában folyamatban levő munkaügyi eljárást meg kell szüntetni. Az elmondottak megfelelően irányadók arra az esetre is, amikor a dolgozóval szemben fegyelmi eljárás mellőzésével szabták ki a fegyelmi büntetést [Mt. 56. § (2) bekezdés]. 64. szám I. A szolgálati felettes, a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság a fegyelmi büntetést megfelelő esetben enyhítheti, viszont súlyosabb büntetést nem állapíthat meg, mint amilyent a munkáltató eredetileg kiszabott. II. A munkaügyi vitát elbíráló szolgálati felettesnek, a munkaügyi döntőbizottságnak, illetőleg a munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a munkáltató áltál kiszabott fegyelmi büntetést a munkaügyi rendelkezésekben meghatározott fegyelmi büntetések körén kívül eső intézkedésre változtassa. így nem mondhatja ki azt, hogy a dolgozó munkaviszonya nem fegyelmi elbocsátással, hanem felmondás folytán szűnt meg. 1. A szolgálati felettes, a munkaügyi döntőbizottság, illetőleg a munkaügyi bíróság — a jogszabályok keretei között — csupán azt vizsgálhatja, hogy a fegyelmi határozat törvényes-e, továbbá, hogy fegyelmi úton történt elbocsátás esetén az adott munkaviszony megszüntetési módnak megfelel-e a munkakönyvi bejegyzés. A fegyelmi határozat ellen benyújtott panasz vagy kereset folytán azt kell vizsgálni a szükséges bizonyítás felvételének eredményeként, hogy a dolgozó a terhére rótt vétkes kötelezettségszegést elkövette-e. Ezek után az mérlegelendő, hogy a kiszabott büntetés az ügy összes körülményeire — különösképpen a fegyelmi büntetésben részesített és a vállalat többi dolgozója munkafegyelemre nevelésére — tekintettel arányban áll-e a fegyelmi vétséggel. Ha e vizsgálat eredményeképpen az állapítható meg, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés túlzottan súlyos, úgy azt enyhíteni kell. Ha a munkaügyi döntőbizottság a fegyelmi jogkör gyakorlója által megállapított fegyelmi büntetést enyhíti, és a munkáltató a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresetet indított, a munkaügyi bíróság az ügy érdemi vizsgálatának eredményeként a munkaügyi döntőbizottság határozatában megjelölt fegyelmi büntetéstől eltérő büntetést is megállapíthat, az azonban súlyosabb nem lehet, mint amilyent a munkáltató eredetileg kiszabott. ÍZ. A fegyelmi vétség miatt a munkáltató által kirótt fegyelmi büntetés az Mt. 55. §-ában, illetőleg az Mt. V. 87. §-ának (1) bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetések körén kívül eső