Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1065 az említett egy évi, illetve három havi határidő folyását nem módosíthatják azok a körülmények [Mt. 5. § (2)—(3) bekezdés], amelyek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak. 72. Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében említett s a fegyelmi vétség elkövetésétől kezdetét vevő egy év objektív határidő: megindulása független attól, hogy a vétség elkövetését a munkáltatónál felfedézték-e, vagy mikor fedezték fel. A körülmények döntik el, hogy a vétség elkövetése milyen időpontban történt; általában abból kell kiindulni, hogy a vétséget megvalósító magatartás akkor zárul le, amikor a dolgozó a cselekményt véghezvitte, illetve befejezte. III. Az egy évi objektív határidővel szemben az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében szabályozott három havi határidő szubjektív: a fegyelmi vétség felfedezésétől veszi kezdetét, más szóval attól az időponttól, amikor a fegyelmi vétségről a munkáltatónál tudomást szereztek. A gyakorlatban e szubjektív határidő kezdő időpontjának megállapítása körül több kérdés vetődött fel. a) A három havi határidő azt kívánja biztosítani, hogy a fegyelmi eljárást az egy évi objektív határidő lejárta előtt is viszonylag, rövid időn belül megindítsák, ha a munkáltató erre jogosult dolgozója a fegyelmi vétségről tudomást szerzett. A fegyelmi eljárás megindítására a fegyelmi jogkör gyakorlója jogosult, de erre közvetlen, vagy — a- vállalat igazgatóját is ideértve — magasabb feletteseinek is joga van. Ehhez képest a fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor akár a fegyelmi jogkör gyakorlójának, akár a fegyelmi jogkör gyakorlója közvetlen vagy magasabb felettesének a tudomására jutott. b) A három havi határidő megkezdődéséhez nem elegendő annak felfedezése, hogy az adott fegyelmi vétség megtörtént. A fegyelmi jogkör gyakorlójának, illetve felettesének arról is tudomást kell szereznie, hogy ki az a dolgozó, aki a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. Amíg ugyanis a vétséget elkövető dolgozó személye nem ismeretes,' ellene fegyelmi eljárást sem lehet indítani, s így a három havi határidő sem veheti kezdetét. IV. Az Mt. 56. §-a (3) bekezdésének első mondatában szabályozott bármelyik határidő lejárta kizárja a fegyelmi eljárás megindítását (illetve a fegyelmi eljárás mellőzésével fegyelmi büntetés kiszabását). Ehhez képest a fegyelmi vétség elkövetésétől számított egy év eltelte után akkor sem lehet a fegyelmi eljárást megindítani, ha a vétség felfedezése óta a három hónap még nem járt le. Nem lehet megindítani a fegyelmi eljárást akkor sem, ha a fegyelmi vétség elkövetésétől kezdődő egy év még nem telt el, de a felfedezésétől számított három hónap már lejárt. V. Az Mt V. 114. §-a (2) bekezdésének első mondata úgy rendelkezik, hogy a magasabb vezető állású dolgozóval szembeni fegyelmi felelősségre vonásnak, illetőleg a fegyelmi, eljárás mellőzésével büntetés kiszabásának a fegyelmi vétség elkövetésétől számított három éven belül, vezető állású dolgozóval szemben pedig két éven belül van helye. Ez a szabály az említett munkakörökkel járó fokozottabb felelősség érvényesítését kívánja az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében megállapított egy évi objektív határidőnél megfelelően hosszabb — három, illetőleg két évi — időn belül lehetővé tenni. Nem érinti azonban a fegyelmi vétség felfedezésétől kezdődő három havi szubjektív határidőt, amelynek lejárta után tehát a magasabb vezető állású, illetve a vezető állású dolgozó ellen sem lehet fegyelmi eljárást indítani, éspedig akkor sem, ha a három évi illetve két évi objektív határidő még nem telt el. VI. Az Mt. nem szab határidőt a már megindított fegyelmi eljárás befejezésére. Ilyen határidő hiányában sem maradhat azonban következmény nélkül a fegyelmi eljárás indokolatlan, a fegyelmi felelősség redeltetésével össze nem férő elhúzódása. Annak a fegyelmi büntetésnek ugyanis, amit a megfelelő idő alatt lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként kedvező nevelő hatással lehetett volna kiszabni, a körülményektől függően gyakran már nincs meg a kívánt nevelő ereje, ha az eljárás komoly ok nélkül történt elhúzódása után alkalmazzák. A munkaügyi vitát elbíráló szervnek tehát annak vizsgálata során, hogy a fegyelmi büntetés arányban áll-e az elkövetett fegyelmi vétséggel, illetve hogy kiszabása indokolt-e, azt is mérlegelnie kell, hogy a fegyelmi eljárás indokolatlanul történt hosszú elhúzódása nem teszi-e szükségessé a fegyelmi büntetés megfelelő enyhítését, vagy — kivételesen — a hatályon kívül helyezését. A fegyelmi jogkör gyakorlóját — a fentiektői függetlenül — fegyelmi úton is felelősségre lehet vonni, ha a fegyelmi eljárás indokolatlan elhúzódását az ő vétkes magatartása idézte elő. 63. szám A dolgozó halála esetén az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. A dolgozóval szemben kiszabott még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi büntetés a dolgozó halálának tény énéi fogva hatálytalanná válik. A dolgozó jogutódja a fentiek szerint hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot nem támadhatja meg; ha azonban a fegyelmi határozattal összefüggő anyagi igénye tárgyában panaszt terjeszt elő, vagy a döntőbizottsági eljárásba, illetve a munkaügyi bíróság előtt folyó perbe belép, az anyagi igény előkérdéseként állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy a fegyelmi határozat jogszerű volt-e.