Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 53. szám

1064 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám A fegyelmi büntetés hatálya időtartamának elteltével a dolgozó minden külön intézkedés nélkül mentesül a büntetés hatálya alól. Kivételt képez az az eset, ha a munkáltató az Mt. 55. §-ának (4) bekezdése alapján korábban mentesíti, mert ilyenkor a munkáltató intézkedésével áll be a mentesítés hatálya. A határozatlan időre szóló áthelyezés fegyelmi büntetés hatálya alóli törvényi mentesülés, illetőleg a fegyelmi büntetés hatálya alól a munkáltató által alkalmazott mentesítés azonban nem jelenti azt, hogy a vállalat köteles lenne a dolgozót a fegyelmi büntetést megelőzően betöltött munkakörébe visszahelyezni. Nincs akadálya azonban annak — ha ez célszerűnek mutatkozik —, hogy a vállalat mérlegelési jogkörében a fegyelmileg határozatlan időre áthelyezett dolgozót korábbi munkakörébe visszahelyezze, vagy más, esetleg magasabb munkakörbe helyezze. Ilyen intézkedésre azonban a munkáltatót kötelezni nem lehet. 11. A határozott időre kiszabott áthelyezés esetén a dolgozó új munkakörében csak a fegyelmi határozatban megjelölt ideig foglalkoztatható, az említett időtartam elteltével a vállalat köteles a dolgozót eredeti munkakörében és munkahelyén tovább foglalkoztatni. Abban az esetben pedig, ha a vállalat a dolgozót az áthelyezés büntetés meghatározott időtartamának lejárta előtt mentesíti a hátrányos jogkövetkezmények alól [Mt. 55. § (4) bekezdés], az eredeti munkakörbe történő visszahelyezési kötelezettség a mentesítés időpontjában következik be. 62. szám I. A fegyelmi eljárás megindítására vagy annak mellőzésével a fegyelmi büntetés kiszabására az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése alapján nyitva álló í a kötelezettségszegés (a továbbiakban: fegyelmi jétség) elkövetésétől számított egy évi, illetve felfedezésétől kezdődő három havi határidő folyását nem módosítják azok a körülmények [Mt. 5. § (2) és (3) bekezdés], amelyek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak. II. A fegyelmi vétség elkövetésétől számított egy évi határidő akkor veszi kezdetét, amikor az elkövető a cselekményt befejezte. III. A fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor__akár a fegyelmi jogkör gyakorlója, akár a fegyelmi jogkör gyakorlójának közvetlen vagy magasabb felettese a vétségről s egyszersmind arról is tudomást szerzett, hogy ki az a dolgozó, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. IV. A fegyelmi eljárás megindítását vagy annak mellőzésével a fegyelmi büntetés kiszabását kizárja az Mt. 56. §-a (3) bekezdésének első mondatában szabályozott bármelyik határidő lejárta. V. A magasabb vezető állású dolgozóra, illetve a vezető állású dolgozóra az J—IV. alattiak azzal irányadók, hogy velük szemben a fegyelmi eljárás megindításának vagy annak mellőzésével fegyelmi büntetés kiszabásának az Mt. V. 114. §-ának (2) bekezdése alapján a fegyelmi vétség elkövetésétől számított három, illetve két év alatt van helye. A fegyelmi vétség felfedezésétől számított három hónap eltelte után azonban a fegyelmi eljárást ellenük sem lehet megindítani, illetve fegyelmi eljárás mellőzésével velük szemben sem lehet büntetést kiszabni. VI. A szabályszerűen megindított fegyelmi eljárás befejezésének nincs jogszabályban megállapított határideje. Ha azonban a munkáltató a fegyelmi eljárás befejezésével indokolatlanul késlekedik, ez a körülményektől függően indokolttá teheti a kiszabott fegyelmi büntetés enyhítését, kivételes esetben pedig a hatályon kívül helyezését is. Az Mt. 56. §-a (3) bekezdésének első mondata szerint nem lehel fegyelmi >ljárást mdítani vagy annak mellőzésével büntetést kiszabni, ha a fegyelmi vétség felfedezése óta három hónap, illetve elkövetése óta egy év már eltelt. Ez a rendelkezés a fegyelmi felelősség nevelő célját s egyúttal a jogbiztonságot szolgálja. A fegyelmi vétséget elkövető dolgozó neveléséhez ugyanis az szükséges, hogy a fegyelmi vétséget viszonylag rövid időn belül nyomon köves?? a felelősségrevonás. A vállalati kollektíva munkafegyelmét is kedvezőtlenül befolyásolná, ha a fegyelmi vétség gyanúja a dolgozóval szemben hosszabb időn á^ fennállhatna anélkül, hogy a fegyelmezetlenséggel szemben fellépnének Ugyanakkor a dolgozó helyzetét is hátrányosan érintené a hosszú várakozás, mert ártatlansága esetén a gyanú alól sokáig nem tisztázhatná magát, illetve az időmúlás miatt a védezését alátámasztó bizonyítékai elenyészhetnének. í. Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése szerint: „Nem lehet fegyelmi eljárást indítani vagy annak mellőzésével büntetést kiszabni, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetve elkövetése óta egy év már eltelt. Ha a kötelezettségszegés miatt büntető eljárás indult, és az nem végződött felmentéssel, a három hónapos határidő a jogerős határozat közlésétől, az egy éves határidő pedig az eljárás jogerős befejezésétől számít. Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén ezeket a határidőket a dolgozó belföldre történt visszatérésétől kell számítani." Az idézett rendelkezés a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló egy éves határidő kezdeteként a fegyelmi vétség elkövetésének, a három havi határidő kezdeteként pedig a vétség felfedezésének időpontját szabja meg. Azt a kérdést pedig, hogy — a felsorolt kivételes esetekben — az említett határidők kezdete mikor esik későbbi időpontra, kimerítően rendezi. A szabályozásnak e módjából és céljából is következik tehát, hogy