Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1063 főleg résznyugdíjhoz szükséges szolgálati idő" szöveg helyett az „illetőleg a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő" szöveg lép. Az indokolás első bekezésében „a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 88. §-ának (1) bekezdése" szövegrész helyébe a „17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (1) bekezdése" szövegrész lép. Ugyanebben a bekezdésben a „teljes, illetőleg résznyugdíjra" szavak helyébe „nyugdíjra" szó lép. 12. Az 53. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező része helyébe a következő szövegű rendelkező rész lép: „A bíróság annak megállapításánál, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogosult az 1975. évi 11. törvény (T.) 50. §-ának (1) bekezdésében meghatározott melyik rokkantsági csoportba tartozik, csak a HL csoportbeli rokkantságnak azt az előfeltételét vizsgálhatja, hogy a jogosult rendszeresen nem dolgozik-e, vagy keresete lényegesen kevesebb-e a megrokkanása előtti kereseténél." Az indokolás helyébe a következő szövegű indokolás lép: „Az a kérdés, hogy a dolgozó teljesen munkaképtelen-e és mások gondozására szorul-e, orvosi szakkérdés, a rokkantságnak, illetőleg a rokkantság fokának a kérdése. Ezért a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (2) bekezdése értelmében nem tartozik bírósági hatáskörbe annak a megállapítása, hogy az igénylő a T. 50. §-ának (1) bekezdése szerinti I. illetőleg II. csoportbeli rokkant-e. A T. 50. §-ának (1) bekezdése alapján igényelt III. csoportbeli rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megállapításának azonban csak az az előkérdése orvosi kérdés, hogy az igénylő rokkant-e. Ebben a kérdésben az Országos Orvosszakértői Intézet illetékes Orvosi Bizottságának a szakvéleménye az irányadó. Az azonban már — mint a rokkantsági nyugdíjra jogosultságnak a T. 47. §-a c) pontja szerint egyik előfeltétele — a jogosság körébe tartozó kérdés, hogy az igénylő rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb-e a megrokkanás előtti kereseténél (III. csoportbeli rokkant).- Következésképpen az utóbbi előfeltételek vizsgálata bírósági hatáskörbe tartozik." 60. szám Igazolatlan távollétnek minősül és fegyelmi felelősségrevonás alapjául szolgálhat, ha a dolgozó munkahelyétől azért van távol, mert keresőképtelenségét szándékosan maga okozta vagy gyógyulását szándékosan késleltette. A gyakorlatban felmerült olyan eset, amikor tényállásként azt kellett megállapítani, hogy a dolgozótól azért vonták meg a táppénzt, mert a betegségét maga okozta (pl. öncsonkítással) vagy gyógyulását szándékosan késleltette (pl. nem tartotta be az orvos előírásait). Ezekben az esetekben a társadalombiztosítási szabályok szerint a dolgozótól a táppénzt meg kell, illetve meg lehet vonni [17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 24. §]. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 21. §-ának (1) bekezdése szerint nem jár táppénz annak, aki keresőképtelenségét szándékosan okozta. Az említett esetekben a dolgozó a munkahelyétől távol volt, munkát nem végzett, de táppénzes állományban sem volt. A dolgozónak a munkahelyétől való távolléte ezekben az esetekben saját szándékos magatartásának eredménye, ennélfogva az nem minősíthető igazolt' okból történt távollétnek. Ebből az is következik, hogy igazolatlan távollétnek minősül, ha a dolgozó a munkahelyétől azért volt távol, mert a keresőképtelenségét szándékosan maga okozva, vagy gyógyulását szándékosan késleltette. 61. szám I. Ha a vállalat a dolgozót a határozatlan időre szóló áthelyezés fegyelmi büntetés hatálya alól mentesíti, vagy ha e büntetés hatálya az Mt. V. 89. §-ának (2) bekezdésében .meghatározott kétéves határidő eltelte folytán megszűnt, a dolgozót nem köteles eredeti munkakörébe visszahelyezni. II. A határozott időre szóló áthelyezés fegyelmi büntetés esetén a dolgozót a határozott idő leteltekor az eredeti munkakörébe kell visszahelyezni. Ha azonban a dolgozót a fegyelmi büntetés hatálya alól a fegyelmi határozatban megszabott határidő eltelte előtt mentesítik, az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés! kötelezettség a mentesítés időpontjában következik be. 1. Az Mt. V. 88. §-ának (1) bekezdése szerint a „személyi alapbércsökkentés és áthelyezés büntetés mind határozott, mind pedig határozatlan időre kiszabható." " E rendelkezésből következik, hogy a vállalat a fegyelmi vétséget elkövető dolgozót fegyelmi büntetéssel áthelyezheti akár határozatlan, akár határozott időre alacsonyabb munkakörbe vagy azonos munkakörbe, de más telephelyre vagy más helységbe is. A határozatlan időtartamra kiszabott áthelyezés végleges intézkedést jelent, amin nem változtat az utóbb bekövetkezett mentesítés sem. Az Mt. V. 89. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy ,,A dolgozó a büntetés jogerőre emelkedése után elbocsátás esetén három évig, áthelyezés esetén két évig, egyéb súlyos fegyelmi büntetés esetén pedig egy évig áll a büntetés hatálya alatt." A büntetés hatálya alatt állás azt is jelenti, hogy ennek ideje alatt a büntetésről a dolgozó köteles számot adni [Mt. V. 89. § (3) bekezdés]