Tanácsok közlönye, 1975 (24. évfolyam, 1-59. szám)

1975 / 53. szám

1062 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám Az indokolás b) pontjának második bekezdésében „az állami szerv" szavak helyébe „az átalányösszeg fizetésére kötelezett szerv" szavak lépnek. Az indokolás g) pontjának harmadik bekezdésében a „más (nem állami szerv)" szavak helyébe „más szerv is" szavak lépnek, az „Rny. 95. §-a" helyébe a „T. 109. §-a" kerül. 6. A 46. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás indokolásának második bekezdése helyébe a következő szövegű bekezdés lép: „Az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő." Az indokolás negyedik bekezdése első mondatának helyébe a következő szöveg lép: „A T. 108. §-a értelmében csak az az óvórend- ! szabály mulasztás szolgálhat a munkáltató megtérítési kötelezettségének alapjául, amelyet vagy a munkáltató vagy a baleseti sérülttől különböző személy, mint a munkáltató megbízottja követett el." Az indokolás további részében „az Rny. 94. §-a, illetve az R. 98. §-a alapján", valamint „az Rny. 94. §-a alapján" szavak helyébe a „T. 108. §-a alapján" szavak lépnek. 7. A 47. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező részéből az „illetőleg a második állása" szavak elmaradnak. Az indokolás első bekezdése helyébe a következő szövegű bekezdés lép: „A nyugellátás megállapításánál a dolgozó csak a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 78. §-ában és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 51. §-ában meghatározott feltételek fennállása esetén igényelheti a mellékfoglalkozása figyelembevételét." Az indokolás második bekezdéséből „(második állását)" szavak elmaradnak. Az indokolás utolsó bekezdése helyébe a következő szövegű bekezdés lép: „A korkedvezmény és a szakmunkás kedvezmény a megfelelő esetekben az öregségi nyugdíjra jogosultság különleges, kedvezményes feltéte- le, így az ezekre alapított öregségi nyugdíjigény és ennek keretében a kedvezményre jogosultság kérdése bírósági hatáskörbe tartozik ugyan, de abban a kérdésben, hogy a dolgozó által betöltött munkakör korkedvezményre jogosító munkakör-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének az állásfolgalása, abban a kérdésben pedig, hogy az igénylő szakmunkás kedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a munkaügyi miniszternek az állásfoglalása az irányadó [R. 256. § (3) bekezdés]." 8. A 48. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás indokolása helyébe a következő szövegű indokolás lép: „A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 197. §-ának (1) bekezdése szerint a baleseti nyugellátás iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a napjától számított két éven belül lehet érvényesíteni. Ha a sérült a baleset miatt táppénzben részésült, a határidőt az első ízben táppénzsegélyezés megszűnésének a napjától kell számítani. Ugyané § (2) bekezdése szerint három éven belül lehet érvényesíteni a baleseti nyugellátás iránti igényt, ha a baleset következményét az (1) bekezdésben említett határidő után lehetett csak megállapítani. A § (3) bekezdése értelmében az üzemi baleset következtében meghalt személy hozzátartozói a halál napját követő két éven belül érvényesíthetik igényüket. Végül ugyané §-nak (4) bekezdése szerint az (1)—(3) bekezdésben megjelölt határidő után akkor lehet az igényt érvényesíteni, ha egykorú OKirat (baleseti jegyzőkönyv, társadalombiztosítási vagy üzemi nyilvántartás, rendőrhatósági eljárás során készült iratok, orvosi leletek, boncolási jegyzőkönyv stb.) alapján kétségen kívül bizonyított, hogy üzemi baleset történt, továbbá, ha a sérülés és a munkaképesség-csökkenés (halál) között az R. 199. §-ában megjelölt orvosi bizottság véleménye szerint okozati összefüggés van. A nyugellátási igénynek az (1)—(3) bekezdésben megjelölt határidőn túl történt bejelentése — a most idézett (4) bekezdésben említett kivételtől eltekintve — a nyugellátási igény megszűnését eredményezi. Az a kérdés tehát, hogy az igénvlő az igénybejelentést kellő időben terj esztett e-e elő, az ellátásra jogosultság kérdéséhez és így bírósági hatáskörbe tartozik." 9. A 49. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás indokolásában a „[67/1958. (XII 24.) Korm. számú rendelet 74—88: §-ai]" szavak helyébe a „[3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 120. § és a 17/1975. (VI. 14 ) MT számú rendelet 255—256. §]" szavak lépnek. 10. Az 50. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező részében a „[67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 74—88. §}" szavak helyébe a „[3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 120 § és a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 255— 256. §]" szavak lépnek. 11. Az 52. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező részében az „ennek körében az öregségi és rokkantsági teljes nyugdíjhoz, ille-