Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 25. szám

25. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 411 8- §. (1) Az árvetési költségkalkulációban számításba vehető közvetlen munkabér (munkadíj) költséget a munkaidő-szükséglet és az időegységre jutó munkabér alapján kell meghatározni. (2) Az egységnyi termék előállításához, valamint a szolgáltatás teljesítéséhez szükséges munkaidőt az előállításnál, illetve a teljesítésnél ténylegesen felmerülő, műszakilag indokolt mértékben (a felszerszámozottság, a tervezett gyártástechnológia, a kellő begyakorlottságnak megfelelő műveleti munkaidő normák szerint) kell számuásba venni. (3) Az időegységre jutó bért az alábbiak szerint kell meghatározni: a) Állami gazdaságnál a gazdaságokra mindenkor érvényes bérszabályozási rendelkezéseknek megfelelő, a szakmunkás—betanított munkás csoportosítás szerint megállapított előző tárgyévi tényleges órabéreket kell figyelembe venni. b) Az a) pontban nem említett más mezőgazdasági nagyüzemnél — alkalmazottak esetében a szakmunkás—betanított munkás csoportosítás szerint megállapított előző tárgyévi tényleges órabéreket kell számításba venni, — termelőszövetkezeti tagok munkadíjának számításbavételénél az előző évi részesedést kell figyelembe vermi, ideértve az évvégi részesedésként kifizetett kiegészítéseket a prémiumok és jutalmak kivételével, — alkalmazottak és termelőszövetkezeti tagok együttes foglalkoztatása esetén a tényleges foglalkoztatási aránynak megfelelően kell az alkalmazottakra, illetve tagokra számított bért, illetve munkadíjat elszámolni. (4) A (3) bekezdés b) pontja szerint számított, árvetésbe állítható az időegységre jutó bér nem lehet magasabb a 7/1973. (V. 13.) MÉM számú rendelettel módosított 12/1971. (X. 13.) MÉM számú rendeletben előírt munkabér felső határánál. (5) A (3) és (4) bekezdésben foglaltakat a közvetlen költségként elszámolt munkabér tekintetében is értelemszerűen alkalmazni kell. (6) A mezőgazdaság körén kívül eső olyan tevékenységnél, amelyet a mezőgazdasági nagyüzem jogszabály alapján kizárólag állami vállalattal, intézménnyel, vagy szövetkezettel kötött szerződés keretei között folytathat, a szerződés szerinti tevékenységgel kapcsolatos árvetésben a szerződésben foglalt bért köteles számításba venni. (7) A munkabérek kiegészítő fizetései és bérpótlékai, valamint a munkabérek közterhei az érvényes jogszabályok szerinti mértékben vehetők számításba. (8) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemadóját közteherként lehet figyelembe venni. (9) Az ipari-mezőgazdasági termelőszövetkezetek a tényleges elszámolt illetményadót közteherként vehetik számításba. 9. §. (1) A vállalati (gazdasági) általános költségek termékekre való felosztásánál elsődlegesen biztosítani kell azok mezőgazdasági és ipari tevékenység közötti arányos megbontását. (2) Az általános költségek felosztásánál — a szabadáras termékek körében — költségvalódiság betartása mellett érvényesíthető a költségviselőképesség elve, feltéve, hogy ezt a vonatkozó ágazati árképzési előírások megengedik. 10. §. Eszközlekötési járulékot kizárólag az ipari-mezőgazdasági termelőszövetkezet állíthat árvetésbe olyan termékek tekintetében, amelyeknél ennek fizetési kötelezettségét jogszabály írja elő. 11. §, (1) Termelési adót a mezőgazdasági nagyüzem az árvetési költségkalkulációban csak akkor vehet figyelembe, ha a kalkulációt saját költségráfordítás?' szerint készíti. Állami vállalatok költségadatainak (pl. költségnormatívák, stb.) alapulvételével képzett árak alkalmazása esetén a termelési adó nem vehető számításba. (2) A hatósági áras termékeknél a termelési adó a hatósági áron felül külön nem hárítható át. (3) A termelési adó költségtényezőként a mindenkor érvényes jogszabályokban előírt mérték 70° Q-ában vehető figyelembe. 12. §. Az árvetési költségkalkulációt a kiszámítására vonatkozó bizonylatokkal együtt — árellenőrzés céljára — 5 évig meg kell őrizni. 13. §. (1) A mezőgazdasági tevékenységen kívül egyéb ipari tevékenységet is folytató, illetve szolgáltatást végző mezőgazdasági nagyüzem — önköltségszámítási szabályzatával összhangban — Árképzési Szabályzatot köteles készíteni. (2) Az Árképzési Szabályzatnak tartalmaznia kell: — az árvetési költségkalkuláció tárgyát képező termék, illetve szolgáltatás (kalkulációs egység) megjelölését, — az árvetés részletezését és az árvetési költségkalkuláció egyes tételeinek tartalmát, — a költségelszámolás, és költségfelosztás menetét, továbbá ezzel összhangban az általános költségek vetítési alapjainaik meghatározását,