Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 25. szám

412 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám — amennyiben az általános költségek a költségviselő-képesség elve szerint, illetve a haszon (nyereség) a termékosoportok (szolgáltatási faj- ' ták) között differenciálásra kerülnek, a differenciálás — legkésőbben a tárgyévet megelőző évben meghatározott — elveit és módszerét, — az árvetési költségalkuláció készítése kötelezettség alá nem eső termékeket, szolgáltatásokat összesen (globálisan) terhelő költségek elkülönítésének módszerét [3. § (3)], — az alkalmazott árképzési rendszer (osztó, pótlókoló stb.) leírását, — az árvetési költségkalkuláció alapját képező adatok számítási időszakát (előző évi tény, stb.), — az árvetési költségkalkuláció bizonylati rendjét, — azokat a módszereket, amelyekkel az árvetés, költségkalkuláció és az utókalkuláció (önköltségszámítás) egyeztethetősége biztosított, — az árvetési költségkalkuláció alapadatainak szolgáltatásáért és ellenőrzéséért felelős személyek megjelölését, továbbá a mezőgazdasági nagyüzemen belüli ármunka szervezetét. (3) Az Árképzési Szabályzatot a mezőgazdasági nagyüzem úgy köteles elkészíteni, hogv az 1975. január 1-től alkalmazható legyen. 14. §. Árellenőrzés céljára biztosítani kell az árvetési költségkalkuláció ós az utókalkuláció (önköltségszámítás) összhangját. Az összehasonlíthatóság érdekében az árvetési költségkalkuláció és az utókalkuláció (önköltségszámítás) szerkezeti azonossága mellett biztosítani kell aj a költségtételek tartalmi azonosságát, b) a költségfelosztási módok azonosságát, c) az általános költségek vetítési alapjainak tartalmi azonosságát. 15. §. (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a 7/1969. (III. 12.) MÉM— Bk M—ÁH számú együttes rendelet hatályát veszti. (2) Amennyiben a mezőgazdasági nagyüzem által a rendelet hatálybalépése előtt forgalomba hozott termék, illetve végzett szolgáltatás a 2. §-ban foglaltak szerint hatósági árszabályozás körébe tartozik, és megállapított hatósági ára nincs, a mezőgazdasági nagyüzem a rendelet hatálybalépését követő 90 napon belül köteles kérni a hatósági ár megállapítását. Dr. Dimény Imre s. k., mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A pénzügyminiszter 12/1974. (V. 3.) P M számú rendelete a sorsjátékról, az ajándéksorsolásokról és a nyereményilletékről A sorsjátékok, ajándéksorsolások rendezését és lebonyolítását, valamint azok nyereményilletékét — a 13. § tekintetében a belkereskedelmi miniszterrel egyetértésben — a következők szerint szabályozom. Sorsjáték 1- §• (1) Sorsjátékot (tárgy sors játékot, tombola játékot stb.) csak pénzügyi hatósági engedéllyel szabad rendezni. (2) Az engedélyezés a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, kivéve, ha a részvételre jogosító sorjegyek száma az 5000 darabot és összes értéke a 25 000 Ft-ot nem haladja meg; az utóbbi esetben az engedélyezés a sorsolás helye szerint illetékes vám- és pénzügyőri szakasz, vámhivatal — Budapesten az 5. sz. Vámhivatal* — (a továbbiakban: pénzügyőri szakasz) hatáskörébe tartozik. (3) Nem kell pénzügyi hatósági engedély az olyan tárgysorsjátékokhoz, amelyeket társadalmi szervezetek, művelődési otthonok műsoros előadások, táncmulatságok keretében rendeznek, a sorsjegyek száma az 500 darabot és összes értéke az 5000 Ft-ot nem haladja meg és a sorjegyeket csak a helyszínen, a rendezvényén résztvevők között árusítják. Az ilyen tárgy sors játékokra a 2—9. § hatálya nem terjed ki, az illetékes pénzügyőri szakasz azonban azokat is ellenőrizheti. 2- §• Nem lehet sorsjáték rendezésére engedélyt adni: a) magánszemélyek részére, b) pénz, értékpapír vagy takarékbetétkönyv sorsolására, c) ha a nyeremények fogyasztói áron számított értéke kevesebb, mint a kibocsátott sorsjegyek összes névértékének 40%-a; szociális, kulturális célokra tekintettel a pénzügyminiszter ettől eltérést engedélyezhet. 3- §• (1) A sorsjáték engedélyezése iránti kérelmet a sorsolás megkezdésére tervezett időpontnál legalább 30 nappal korábban kell benyújtani. A kérelemhez játéktervet kell csatolni. * 1396 Budapest V. ker. Báthori u. 15.