Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)
1974 / 23. szám
23. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 393 városi kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainál, valamint a megyei szintű tanácsok egyes szakigazgatási szerveinél — a felügyeletük alá tartozó szervek számától függően — személyzeti és oktatási csoportvezetőt (főelőadót) lehet alkalmazni. e) A személyzeti munkát végző apparátus dolgozóinak adminisztrációs feladatait csökkenteni kell; meg kell szüntetni másirányú — a személyzeti és oktatási munka körén kívül eső — munkavégzési kötelezettségüket. A személyzeti és a munkaügyek csak kivételesen vonhatók össze egy szervezetbe, ha a személyzeti feladatok nem töltik ki a személyzeti munkával foglalkozó dolgozók munkaidejét, és az ügyek elkülönített intézése megoldható. f) A népgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vállalatoknál, intézményeknél, továbbá az olyan vállalatoknál, ahol a gyáregységekben személyzeti részleg működik, szélesíteni kell a személyzeti igazgatói (igazgatóhelyettesi) rendszert. Meg kell vizsgálni, milyen lehetőség van arra, hogy ahol személyzeti igazgatói állást rendszeresítenek, ott a dolgozók szociális ügyeivel is a személyzeti igazgató foglalkozzék. 11. A személyzeti munka jelentős és felelősségteljes tevékenység, amelyet a politikai munka szintjére kell emelni. A személyzeti és oktatási főosztály (osztály, előadó) legfontosabb feladata az állami és gazdasági vezetők személyzeti munkájának érdemi segítése, a személyzeti ügyek döntésre való előkészítése, s ennek keretében a vezetők és az utánpótlás oktatásának, képzésének szervezése, összehangolása. A személyzeti vezető a döntésre jogosult vezetőnek személyzeti ügyekben hozott olyan döntésével kapcsolatban, amely — megítélése szerint — a személyzeti munkára irányadó elveknek nem felel meg, köteles ellenvéleményt tenni. Jogosult ellenvéleményét halasztó hatály nélkül a felettes szerv vezetőjéhez felterjeszteni. Személyzeti munkával megbízható, kipróbált, a szocialista célkitűzéseket meggyőződéssel szolgáló, politikailag képzett, élettapasztalattal és emberismerettel rendelkező, az adott szakmai területen is kellően tájékozott olyan személyeket kell foglalkoztatni, akik megfelelő kapcsolatokat is tudnak kiépíteni az állami, gazdasági vezetőkkel, a társadalmi szervezetekkel és a dolgozókkal. A személyzeti-oktatási munkát végző vezetőket és dolgozókat a más területeken dolgozókkal azonos erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni. A képesítési rendszer. Vezetőképzés 12. Az ágazati és a funkcionális miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) vállalatoknál, intézményeknél és szövetkezeteknél egyes munkakörökre — az érdekelt miniszterekkel és szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel egyetértésben, az érdekelt szakszervezet bevonásával — meghatározott képesítést írhatnak elő. A felügyeletet gyakorló miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) a terület sajátosságainak megfelelő képesítési előírásokat is kiadhat; ehhez az illetékes ágazati miniszter és a szakszervezet egyetértése szükséges. 13. A miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) vizsgálják felül a jelenlegi képesítési rendszert, és azt a következők figyelembe vételével módosítsák : a) Az eszmei-politikai képzettség szintjének emelése érdekében meg kell állapítani a fontosabb vezetői munkakörök betöltéséhez szükséges politikai képzettséget. b) Felső- vagy középfokú iskola elvégzésére a 40. életévét betöltött nőt és az 45. életévét betöltött férfit általában nem lehet kötelezni. A felügyeletet gyakorló miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) egyes szakterületeken ettől eltérően rendelkezhet. cj Meg kell határozni azt a szakmai gyakorlatot, amelynek alapján a képesítéshez kötött munkakör betöltéséhez előírt iskola elvégzése alól felmentés adható, továbbá a politikai továbbképzésnek azt a módját, amely a szervezett keretek között történő képzés alól mentesít. d) Választott tisztségviselőknél a képesítés megléte a megválasztásnak nem feltétele. Elő kell segíteni azonban, hogy a megválasztott személy a választás után a szükséges ismereteket megszerezze. 14. A vezetőképzés és továbbképzés rendszerét, tartalmát a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény figyelembe vételével kell továbbfejleszteni. Meg kell teremteni a vezetőképzést és továbbképzést folytató valamennyi szervnél a feladatok egységes értelmezését. Biztosítani kell ezen a téren a megfelelő koordinációit. Az egyes területek sajátos továbbképzési formáinak körét szélesíteni kell. A vezetők a politikai és szakmai ismereteket szervezett formában vagy önképzés útján sajátítsák el, amelyről kötelesek számot adni.
