Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 22. szám

22. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 387 — a továbbképzési, kulturális és ismeretterjesztő célt szolgáló előadások megtartásával kapcsolatos kiadásokra; — a fiatalok pályázatainak díjazására; — a szellemi vetélkedők megszervezésére, lebonyolítására; — az ifjúsági klubok létrehozására, fenntartására; — hasznos céljellegű bel- és külföldi csoportos utazások költségeinek teljes vagy részbeni fedezetére; — üdülés, kirándulás, táborozás költségeinek teljes vagy részbeni megtérítésére; — tárgyjutalom, színházbérlet stb. vásárlására; — KISZ-esküvő, KISZ-névadó ünnepségek rendezésének költségeire. Nem használható fel az ifjúsági alap: — pénzbeli jutalmazásra; — segélyezésre; — bérkorrekcióra; — lakásépítési, családaliapítási kölcsön folyósítására; — társadalmi-tanulmányi ösztöndíj fizetésére; — kitüntetési jutalomra; — a szocialista munkaverseny ifjúsági formájának értékelésére. Az ifjúsági alap felhasználásához a KlSZ-szervezet egyetértése szükséges. Országos Ifjúságpolitikai Pénzügyminisztérium és Oktatási Tanács Tájékoztató a lakásszövetkezetek kisiparossal végeztetett munkáinak egyes kérdéseiről A lakásszövetkezetek egyes konkrét karbantartó vagy javító feladatok ellátására kisiparossal kötnek szerződést. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy az — egyébként szakképzett — iparosnál nem vizsgálják azt, hogy a végzendő munka tekintetében rendelkezik-e megfelelő iparjogosítvánnyal. E kérdésnek jogi kihatása az, hogy az ilyen ipari munkára kötött szerződés semmis. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróságnak ilyen tárgyú határozatát ismertetijük, s felhívjuk a lakásszövetkezetek figyelmét, hogy az iparjogosítvány meglétéről még a szerződés megkötése előtt győződjenek meg. A Legfelsőbb Bíróság 1973. évi 14. számú jogesete az alábbiakat mondja ki: „Az iparjogosítvány nélküli ipar gyakorlása jogszabályba ütközik, s az ilyen ipari munka végzésére kötött szerződés semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 1958. évi 9. sz. tvr. 2. §, 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. r. 3. §(3) bek., 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. r. 112. § (1) bek.]. A felperes ács szakképzettségű, de iparigazolványa nincs. Nevezett 1970. júliusában elvállalta az alperes házánál végzendő tetőátalakítási munkákat 3000 Ft díj ellenében. Pótmunkát végzett 300 Ft értékben, de tízméteres szakaszon elmaradt az eresz- és homlok deszka felrakása. Ez is 300 Ft értéket képvisel. A tetőalakítást használt anyag bedolgozásával végezte. Az alperes a díjat nem fizette ki. Az ellene 3300 Ft erejéig kibocsátott fizetési meghagyás ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett. Az alperes perújítási kérelmet nyújtott 'be, amelyben 1800 Ft erejéig ismerte el a felperes követelését. A városi bíróság ítéletében a fizetési meghagyást 2580 Ft erejéig tartotta fenn hatályában. Az ítélet indokolása szerint a felek által megkötött vállalkozási szerződés semmis, mert a felperesnek iparjogosítványa nincs, viszont a 17/1968. (TV. 14.) Korm. számú rendelet 112. §-ának (1)~ bekezdése tiltja az ipar jogosítvány nélkül végzett ipari munkát Az ilyen munkára vonatkozó szerződés tehát mint jogszabályba ütköző, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú bíróság a szerződést hatályában fenntartotta az ítélethozatal napjáig, és a felperes által végzett munkát 19 Ft-os szakmunkás órabérrel számolta el, 136 óra figyelembevételével.