Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

1012 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám rev értelmezésével akadályoznák az igazság megvalósulását. így például a fent hivatkozott eseteken kívül akkor is nyilvánvaló az alperestől származás lehetetlensége, ha bizonyítást nyer, hogy az anya a kereseti követelés alapját képező nemi érintkezéskor már teherben volt, vagy akikor nem volt ugyan teherben, de a bizonyított érintkezés után elvetélt, és azóta az alperessel történt újabb nemi érintkezést nem bizonyítottak. Ugyanígy lehetetlennek kell tekinteni az alperestől származást, ha a gyermek éretten született, viszont a bizonyított nemi érintkezés időpontjától a szülésig eltelt idő olyan rövid, hogy a tudomány szerint a magzat ennyi idő alatt a szüléskori fejlettségi fokra el nem juthatott, vagy megfordítva, a gyermek kétségtelenül koraszülött volt, de a bizonyított nemi érintkezés a szülést 9 hónap körüli idővel előzte meg, s így az érintkezésből koraszülött gyermek semmiként nem származhatott. A jogfejlődésnek, a törvény valóságos értelmének és céljának az felel meg, hogy a bíróság ne korlátozza az alperestől származás lehetetlenségének megállapítását már előre mesterségesen a legszűkebb határok közé szorított esetekre, hanem az alperestől származás lehetetlenségére minden olyan konkrét ténykörülményből szabadon következtessen, amelyből gondos mérlegeléssel, okszerűen ilyen következtetésre kell jutnia. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a XXXVII. számú Polgár Elvi Döntéssel módosított V. számú Polgári Elvi Döntése a házastárs tartásra való érdemtelenségéről A házasság felbontása esetén a tartást érdemtelenség címén attól a házastárstól kell megtagadni, aki a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a szocialista társadalmi felfogás szerint méltánytalan terhet jelentene. E kérdés elbírálásánál jelentősége van annak is, hogy az érdemtelenséget érvényesíteni kívánó házastárs milyen magatartást tanúsított. A házasság megszűnését követően a volt házastárstól a tartást érdemtelenség címén akkor kell megvonni, ha szándékosan a másik volt házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsított, vagy a szocialista együttélés szabályait egyébként olyan módon és mértékben sértette meg, hogy a szocialista társadalmi felfogás szerint a tartási kötelezettség fenntartása volt házastársára nézve súlyosan méltánytalannak mutatkozik. Indokolás: Az 1974. évi I. számú törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 21. §-ának (1) bekezdése szerint a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. A 32. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a házastárs köteles a különélő és önhibáján kívül rászoruló házastársát, ha arra nem érdemtelen — az egyéb feltételek megléte esetén — különvagyonából is eltartani. A házastársak tartási kötelezettsége a házasság belső tartalmából folyik. Ebből következik, hogy a házastársak esetleges későbbi eltávolodása, a házasság felbontása sem semmisíti meg teljesen egymáshoz tartozásukat, egymás sorsáért bizonyos fokú felelősségüket. Ez az egymás sorsáért való további felelősség a házastársak kölcsönös tartási kötelezettségében is kifejezésre jut. A tartási kötelezettség ugyanis csak a tartást igénylő házastárs teljes vagy részleges munkaképtelensége, a tartásra való ráutaltsága esetén áll fenn. Mindebből következik, hogy a mindinkább kivétellé vált tartási igény elbírálásánál a bíróságnak az érdemtelenség kérdésével kapcsolatban nem a tartást igénylő házastárs egyes tényeit, hanem a házastársak egész házasságát kell mérlegre tennie. Meg kell vizsgálnia azt is, hogy az a házastárs, akitől a tartást igénylik olyan magatartást tanúsított-e, amely feljogosítja őt arra, hogy házastársának magatartását felróhassa, nem terheli-e őt magát is hiba a házasélet megromlásának, házastársa magatartásának kialakítása terén.