Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)
1974 / 53. szám
53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1013 Nem szabad viszont figyelembe venni olyan magatartást, amely a felek házaséletének felbomlásánál nem hatott közre. Mindennek megítélésénél nem a házastársak szubjektív szempontjainak, hanem annak kell döntő jelentőséget tulajdonítani, hogy a szocialista társadalmi felfogás a házastársak egymással szembeni magatartására figyelemmel a tartásra kötelezést az ezáltal érintett házastárs méltánytalan megterhelésének tekintené-e. A házasság megszűnését követően a tartásra való érdemtelenség elbírálásánál ismét más a helyzet. Ilyenkor az érdemtelenség intézményének már nem lehet az a célja, hogy a házasság erkölcsi alapját védje, hiszen ilyenkor a tartásra kötelezett a tartásra jogosult volt házastársak között már nem áll fenn házastársi kötelék. Kétségtelen azonban az, hogy a volt házastársak egymás sorsáért való felelősségének alapját — az egymást valamikor szerető, támogató emberek közötti kapcsolatot — támadja, semmisíti meg az, aki szándékosan volt házastársa érdekei ellen tör, annak személyi vagy vagyoni érdekeit súlyosan sértő magatartást tanúsít. Ezen az alapon tehát a tartásra egyébként jogosult házastársat a tartásra utólag érdemtelenné kell nyilvánítani. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a volt házastárs méltán tagad meg minden közösséget volt házastársától anélkül, hogy ez utóbbi az érdekei ellen tört volna. A súlyosan társadalomellenes magatartás, a figyelmet magára hívó felelőtlen, erkölcstelen, kicsapongó életmód, súlyos megítélés alá eső bűncselekmény elkövetése stb. mind ok lehet arra, hogy a másik házastárs számára a közösségvállalást volt házastársával és így ennek részére tartás biztosítását a szocialista társadalmi felfogás szerint súlyosan méltánytalanná tegye. Azt a tartásra jogosult házastársat tehát, aki ilyen magatartást tanúsított, a tartásra ugyancsak érdemtelenné kell nyivánítani. A bíróságnak a tartásra érdemtelenség utólagos elbírálásának esetében is figyelemmel kell lennie az eset összes körülményeire, így különösen az érdemtelenségre hivatkozó fél egyéniségére és az általa tanúsított magatartásra is. Nem állapítható tehát meg érdemtelenség például a tartásra jogosított volt házastárs olyan magatartása alapján, amelyet a tartásra kötelezett házastárs magatartása hívott ki, vagy nem állapítható meg a szocialista együttélés szabályait sértő volt házastárs érdemtelensége, ha az erre hivatkozó volt házastárs maga is hasonló magatartást tanúsít és így volt házastársa magatartásával szemben erkölcsi felháborodása nem lehet őszinte. A fentiekből kitűnően az érdemtelenség fogalmát illetően nagyszámú körülménynek, szempontnak lehet meghatározó jelentősége. Éppen ezért az érdemtelenség kérdését mindig konkrétan, családjogunk és egész jogrendszerünk alapelveiből kiindulva, az ügy összes körülményének figyelembevételével kell elbírálni. A házastársi tartásra való jogosultság elbírálása során a bíróság a házastárs (volt házastárs) érdemtelenségét csak akkor vizsgálhatja, ha erre a másik fél hivatkozik. Az érdemtelenség megállapításához ugyanis nem fűződik olyan társadalmi érdek, amelynek védelme a másik házastárs kívánságán túlmenően is indokolt volna. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a XXXVII. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított XXI. számú Polgári Elvi Döntése a gyermekelhelyezésről A gyermek elhelyezése vagy eddigi elhelyezésének megváltoztatása iránt indult perben a bíróságnak minden esetben gondosan vizsgálnia kell a gyermek érdekét és dötésénél ezt kell fő szempontnak tekintenie. Ha a szülőknek a gyermek elhelyezése kérdésében kötött megegyezése a gyermek érdekével ellentétes, a házassági per bírósága a megegyezés félretételével az elhelyezés kérdésében hivatalból úgy intézkedhet, ahogy az a gyermek érdekének legjobban megfelel. Indokolás I. A családnak mint a társadalom legkisebb egységének megerősödése a szocialista társadalomnak alapvető érdeke.
