Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1011 ládjogi tárgyú polgári elvi döntéseinek felülvizsgálata abból a szempontból, hogy a törvény módosítására és az említett rendelet új rendelkezéseire tekintettel mely elvi döntéseket kell hatályon kívül helyezni, illetőleg melyeket kell változatlan vagy módosított szövegezéssel hatályban tartani. A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése a felülvizsgálat során abból indult ki, hogy azokat a tételeket, amelyeket az új jogszabályok átvettek, a polgári elvi döntésekből ki kell hagyni, ha pedig a jogszabályokba iktatott tételek, illetve módosítások az elvi döntés túlnyomó részét érintik, hatályon kívül kell helyezni. A továbbra is hatályban maradó elvá döntések szövegét ugyanakkor összhangba kell hozni az új jogszabályi rendelkezésekkel. A Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése a felülvizsgálat eredményeként a következőként határozott. 7. A fentiekre tekintettel hatályon kívül helyezi a gyermektartásdíj összegéről szóló VI. számú, a gyermektartásdíj érvényesítéséről szóló XX. számú és a volt házastárs tartásdíjra rászorultságáról szóló — a XXXV. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított — XXVIII. számú Polgári Elvi Döntést. II. A gyermektartásdíjjal kapcsolatos egyes kérdésekről szóló II. számú, a házastárs névviselési jogáról és érdemtelenségéről szóló V. számú, a gyermekelhelyezésről szóló XXI. számú és a tanulmányait folytató nagykorú gyermek tartásáról szóló — a XXXV. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított — XXIX. számú Polgári Elvi Döntést módosítja. * A módosításokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság II., V., XXI. és XXIX. számú Polgári Elvi Döntésének teljes szövege a következő: „A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a XXXVII. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított II. számú Polgári Elvi Döntése a gyermektartásdíjjal kapcsolatos egyes kérdésekről A gyermektartásdíj megítélését az 1952. évi 23. számú tvr. 43. §-ának (1) bekezdése alapján nemcsak az zárja ki, ha az alperes bizonyítja, hogy a gyermek anyjával történt nemi érintkezés idejében nemzőképtelen volt, vagy ha a vércsoportvizsgálat kizáró eredménnyel járt, hanem az is, ha bármilyen egyéb megállapított tényből következik, hogy a gyermek nem származhatott a perben bizonyított nemi érintkezésből. Indokolás : Az 1952. évi 23. sz. tvr. 43. §-a kimondja: ha nincs olyan személy, akit a családjogi törvény értelmében a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermeket az köteles eltartani, aki a gyermek anyjával a fogantatás idejében nemileg érintkezett, kivéve ha a körülmények szerint nyilvánvalóan lehetetlen, hogy a gyermek az említett nemi érintkezésből származik. Az 1952. évi 23. tvr. 43. §-át bíróságaink többnyire úgy értelmezték, hogy a gyermeknek az ott említett nemi érintkezésből való származását csak akkor tekintették nyilvánvalóan lehetetlennek, ha megállapítható volt az alperesnek a fogantatás idejében fennállott nemzőképtelensége, vagy ha a vércsoportvizsgálat eredménye zárta ki a gyermeknek az alperestől való származását. Az 1952. évi 23. számú tvr. 43. §-a azonban abból a célból, hogy a korábbi merev bírói gyakorlattal szemben az igazságot érvényre juttassa, nem csupán szűk körre szorítva, hanem általánosságban engedte meg annak bizonyítását, hogy a gyermeknek az alperestől való származása a gyermek anyja és az alperes közt a fogantatási időben történt nemi érintkezés ellenére lehetetlen. E helyes irányú jogfejlődéssel szembehelyezkedést jelentene, ha a bíróságok a törvény me-