Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

994 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám A bontóper lefolytatása a feleknek a házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítása esetén is gondos körültekintést kíván a bíróságoktól. Elsősorban azt kell eldönteni, hogy a felek egyező akaratnyilvánítása a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlását bizonyítja-e. Erről .főként a feleknek a közös akaratnyilvánítással kapcsolatos magatartása, akaratnyilvánításuk befolyásmentessége és véglegessége alapján lehet meggyőződni. Erre lehet következtetni különösen abból, hogy a házastársak az életközösség megszakításával kapcsolatban az együvétartozást minden vonatkozásban felszámolták, tartósan új életre rendezkedtek be, megfelelően rendezték a közös gyermek elhelyezését és tartását, a szülő és a gyermek közötti érintkezést (a láthatást), az eltartásra rászoruló házastárs jövőjét, a közös lakás használatát, illetőleg ha minden kérdésben nem is tudtak megegyezni, de a fennmaradó vitás kérdésekben kérik — a házasság felbontásával együtt — a bíróság döntését. Ez egyben arra is utal, hogy a felek házassága teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ha a bíróság meggyőződik a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítás véglegességéről és őszinteségéről és ezáltal arról, hogy a házasság felbontását mindkét fél valóban a köztük kialakult helyzet tarthatatlansága miatt <kéri, és nincs többé remény a családi együttélés helyreállítására, akkor — a törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén — a házasságot annak vizsgálata nélkül kell felbontani, hogy milyen okok vezettek e helyzet kialakulására; nincs tehát szükség — mint egyéb bontóperek esetében — a házasélet megromlásához vezető folyamat részleteiben történő feltárására. Előfordulhat, hogy az egyező akaratnyilvánítást kényszer, tévedés, megtévesztés, befolyásolás vagy valamelyik házasfél helyzetének kihasználása idézte elő. Pl. amikor az egyik házastárs a házasság felbontásának közös akaratnyilvánítással való kérését a másik házastárs jogos tartási igényéről való lemondásához, a közös lakás használata tárgyában vagy a házassági vagyonjogi kérdésekben tett engedményhez köti, vagy éppen ilyen jellegű előnyök biztosításával bírja rá a másik felet az egyező akaratnyilvánításra. Ilyenkor a bontást kérő egyező akaratnyilvánítást nem lehet befolyásmentesnek tekintenti, s ezért azt mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlását bizonyító körülményt nem lehet figyelembe venni. Más kérdés, hogy ez esetben is sor kerülhet a bontásra, de csak az összes körülményre kiterjedő bizonyítási eljárás lefolytatása után, ha ennek eredményeképp kétségen kívül megállapítható a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása, vagyis hogy az életközösség helyreállítására már nincs remény. Mindebből következik, ihogy a felek személyes meghallgatásának nemcsak a békítés megkísérlése végett van jelentősége, hanem azért is. mert az egyező akaratnyilvánítás őszinteségéről, véglegességéről, megfontoltságáról és befolyásmentességéről a bíróság elsősorban a házastársak személyes nyilatkozata alapján győződhet meg. De a személyes meghallgatás* fontos annak megállapítása .szempontjából is, hogy valamelyik házastárs nem kényszer, tévedés vagy megtévesztés hatása alatt nyilatkozott-e. A peres feleknek ezért a tárgyaláson személyesen is meg kell jelenniük. Távolmaradásuknak — a Pp. 285. §-ának (5) bekezdésében foglalt kivételtől eltekintve — az a következménye, hogy a bíróság nem tulajdoníthat hatályt az egyező akaratnyilvánításnak. Helyes, ha a felek figyelmét a bíróság erre az idéző végzésben felhívja. A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítást a törvény alakszerűséghez nem köti. Kifejezhetik tehát a felek egyező akaratukat közös beadványban, utalhat erre az egyik házasfél keresetlevelében, a másik pedig az erre vonatkozó nyilatkozatát meghallgatása során személyesen is előterjesztheti. A házastársak a házasság felbontására irányuló egyező akaratukat tartalmazó nyilatkozatot nemcsak a keresetlevélben vagy az első tárgyalás kezdetén, hanem a per során bármikor megtehetik. A nyilatkozatnák azonban kifejezettnek és egyértelműnek kell lennie. Nem elég tehát, ha az alperes a keresetlevélre úgy nyilatkozik, hogy a házasság felbontását maga is kéri, vagy hogy azt nem ellenzi. Az alperesnek az említett közömbös, a felperes .szándékával nem egyeztetett és gyakran csak a bíróság elé történt idézésének hatása alatt tett nyilatkozata ugyanis nem ad elég következtetési alapot annak megállapítására, hogy akaratnyilvánítása mögött valóban egyező, végleges és megfontolt szándék áll. A házasság felbontására irányuló egyező akaratnyilvánítás őszinteségének és befolyásmentességének vizsgálatánál a fentiekhez hasonlóan figyelemmel kell lenni arra, hogy a gyermekelhelyezés kérdésében történő egyezkedés során a gyermek nem lelhet alku tárgya, a házassághoz való ragaszkodás vagy a házasság felbontásához való hozzájárulás feltétele, anyagi haszonszerzés vagy éopen bosszúállás eszköze. A Pp. 286. §-a értelmében a bíróság önmagában a jogról való lemondásra, az elismerésre és a beismerésre, illetőleg a mindkét fél egyező vagy az egyik fél — ellenfél által kétségbe nem vont — előadására bontóperben tényállást nem alapíthat. A bon tárra irányuló egyező akaratnyilvánítás azonban nem esik e rendelkezés hatálya alá, mert az olyan jognyilatkozat, amelyből a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására lehet következtetni. A Csjt. 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt új szabály szerint a gyermek elhelyezéséről, tartásáról, a szülő é" gyermek közötti érintkezésről, továbbá a házastársi tartásról, valamint a közös lakás használatáról a fplek között létreiött medáliaDOdást perbeli eqvezsógbe kell foglalni és jóvá kell hagyni, hacsak P kérdésekben a bíróság a felek kérelmére nem ítélettel dönt. Fel kell hívnia a bíróságnak a felek figyelmét a házassági vagvon-