Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 993 lására. A szülői felelősség felkeltése ezért a bíróság fontos feladata. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek érdeke a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott házasság fenntartását is megkívánná. A durva, iszákos életmódot folytató, erkölcstelen életet élő házastárs mellett vagy egyébként orvosolhatatlanul elrontott házasság keretében kialakult családi helyzet károsabb hatást gyakorolhat a gyermek testi és szellemi fejlődésére, mintha az egyik szülő egyedül, kiegyensúlyozott körülmények között neveli fel a gyermekét. Az ellenséges, vitákkal mérgezett légkörben történő együttélés kedvezőtlenebb lehet a gyermek számára, mint az új helyzet, mely megkímélheti a gyermeket a szülők szüntelen vitája során rendszerint fellépő súlyos nevelési hibák káros hatásától. A gyermek érdeke — de a házasság felbontását kérő felek érdeke is —, hogy az egymástól elszakadt szülők lehetőleg olyan kapcsolatban maradjanak, amely indulatoktól, gyűlölettől mentes. A szülők kötelessége, hogy gyermekeiket — megfelelő önkorlátozással — a lehetőség szerint óvják meg házasságuk válságba kerülésének következményeitől. A házasság felbontása nem járhat együtt azzal, hogy a gyermek elveszítse azt a szülőjét, aki nem fogja őt közvetlenül nevelni, ezért az a kívánatos, hogy a már semmiképpen fenn nem tartható házasság minél kisebb megrázkódtatással szűnjék meg. 3. A bontást kérő házastárs kötelesséqsértő magatartása esetében is fel kell bontani a házasságot, ha az már teljesen és helyrehozhatatlanul megromlottnak tekinthető. Ha viszont a házastárs a bontást kérő másik házastárs kötelesség sértő magatartását megbocsátja, a házasság fenntartásához ragaszkodik, és még van is remény a házassáq mepmentésére, akkor a keresetet el kell utasítania. A házasság fenntartásához való ragaszkodása esetén azonban körültekintően vizsgálni kell a nyilatkozat őszinteségét. Gvakran előfordul, hogy az a házastárs kéri a házasság felbontását, aki saját kötelességsértő magatartásával idézte elő a felek közti viszonv megromlását. Ez a tény önmagában nem akadálva a házasság felbontásának. A Csjt. 18. §-ának már idézett (1) bekezdése értelmében ugyanis a házasságot — ha teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott — bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani. A házastárs a saját kötelességsértő magatartására azonban nem minden esetben hivatkozhat eredményesen. Ha ugyanis a másik házastárs ezt a kötelességsértő magatartást őszintén megbocsátja, ragaszkodik a házasság fenntartásához, s még van remény a házasság megmentésére, a bontásra irányuló keresetet el kell utasítani. A házasság fenntartásához való ragaszkodást, azt, hogy a házasfél valóban őszintén vagy csupán bosszúból, az esetleges újabb házasságkötés megakadályozása érdekében teszi nyilatkozatát, minden esetben gondosan vizsgálni kell. Az őszinte megbocsátási készségre alaposan lehet következtetni például abból, hogy a bontást ellenző házastárs milyen magatartást tanúsított az életközösség viszszaállítása érdekében; közömLös volt-e a házasság alakulásával és a bontást kérő házastárs sorsával szemben; a közös gyermekkel szemben tanúsított magatartása nem mond-e ellent a hangoztatott megbocsátási készségnek. Annak megállapításánál, hogy a házasság megmenthető-e, az őszinte megbocsátás mellett vizsgálni kell azt is, hogy milyen volt a viszony a felek között a bontást kérő házastárs kötelességsértő .magatartása előtt, és- hogy a kialakult helyzetre, egyebek mellett az életközösség megszakítása óta eltelt idő tartamára is tekintettel a házasság alkalmas-e még társadalmi rendeltetésének betöltésére. 4. A házasfeleknek a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló befolyásmentes, ejyező akaratnyilvánítása esetén — ha törvényben meghatározott egyéb feltételek is fennállnak — a házasságot a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül kell felbontani. A bontásra irányuló szándék véglegességére lehet következtetni — többek között — abból, hogy a házastársak az életközösséget megszakították, az együvétartozást minden vonatkozásban felszámolták és tartósan új életre rendezkedtek be. Ha a házasfelek a házasságuk felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik, a bizonyításnak elsősorban a felek jognyilatkozatainak vizsgálatára kell kiterjednie. Ha házasfelek bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítása nem őszinte vagy nem végleges, különösen ha kényszer, tévedés, megtévesztés vagy valamelyik házasfél helyzetének kihasználása idézte elő, azt mint a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlására utaló körülményt nem lehet figyelembe venni. Fokozott gondossággal kell ügyelni arra, hogy a felek megegyezése a közös gyermek elhelyezéséről, tartásáról, a szülő és a gyermek közötti érintkezésről, továbbá a házastársi tartásról, valamint a közös lakás használatáról megfeleljen valóságos akaratuknak. A megegyezést vérbeli egyezségbe kell foglalni. A Csjt. 18 §-ának (1) bekezdése értelmében a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása — egyéb feltételek megléte esetén — arra utal, hogy a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A Csjt. ezzel a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítást feltétlenül kötelező erejű (abszolút) [bontóoknak nem ismeri el. Lehetővé teszi azonban, Jiogy a bíróság a feleknek a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítására tekintettel — a házasság megromlására vezető okok és körülmények vizsgálata nélkül — bontsa fel a társadalmi rendeltetésük betöltésére alkalmatlanná vált házasságokat.