Tanácsok közlönye, 1974 (23. évfolyam, 1-68. szám)

1974 / 53. szám

992 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám tes, komolyan megfontolt, végleges elhatározáson alapuló közös akaratnyilvánítása a házasság felbontása szempontjából olyan lényeges körülmény, melyből az egyéb tényekkel összefüggésben a házasélet végleges és teljes megromlására lehet következtetni. Ez az iránymutatás a gyakorlatban helyesnek bizonyult, az Irányelv lehetővé tette a véglegesen szétesett házassági kapcsolatoknak kulturált, a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelő módon való rendezését. Az 1952. évi IV. törvény módosítása és egységes szövege tárgyában alkotott 1974. évi I. törvény (Csjt.) a 3. számú Irányelvnek ezt a tételét törvénybe iktatta. Az Irányelv egyéb tételei azonban továbbra is hasznos szerepet tölthetnek be az ítélkezési gyakorlat helyes irányú fejlődésének és egységességének biztosítása terén. Emellet a most már törvényben szabályozott arra az esetre tfs indokolt néhány vonatkozásban a korábbi iránymutatások fenntartása, amikor a házasfelek házasságuk felbontását egyező akaratnyilvánításuk alapján kérik. Ezért — figyelemmel arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elmúlt években is több esetben adott elvi irányítást a házassági bontóperekkel kapcsolatos kérdésekben — szükséges, hogy a Legfelsőbb Bíróság a házassági bontóperek tekintetében az új szabályozás szem előtt tartásával adjon átfogó elvi irányítást. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése megvitatta a házassági bontóperekkel kapcsolatos általános szempontokat és az Alkotmány 47. §-ában biztosított jogkörében a bíróságokra kötelező alábbi irányelvet állapította meg. 1. Népköztársaságunk jogi és erkölcsi rendje védi és szilárdítja a házasság és a család intézményét. A házasságot azonban nem tekinti felbonthatatlannak, a teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, társadalmi rendeltetésének betöltésére alkalmatlanná vált házasság felbontását megengedi. Olyan egyedi ok nincs, amelynek fennállása esetén a bíróságnak a házasságot minden további vizsgálat nélkül fel kellene bontania. Államunk hatékonyan védi a házasság és a család intézményét. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát fordítja szociális juttatásokra, amelyek végső soron a családi élet terheinek könnyítését, a család és a házasság intézményének erősítését szolgálják. Államunk és társadalmunk jelentős gazdasági intézkedései, jogszabályi rendelkezései, erkölcsi közfelfogásunk szocialista szellemű átalakulása a házasság és a család intézményének fejlődésére egészségesen hatottak. A kedvező irányú fejlődés mellett azonban a szocialista társadalom erkölcsi elvei a magánéletben, a közéletben, a munkahelyeken még nem mindig érvényesülnek harmonikus egységben. Az állampolgárok egy része még nincs kellően tisztában a szocialista házasság és a család jelentőségével. Különböző társadalmi körülmények és emberi fogyatékosságok is a házassági kapcsolat meglazulásához vezethetnek. Ha az érzelmi kapcsolat megszűnt és ellentétébe csapott át, a házastársak feladták közös érdeküket és elhagyták egymást, a formálisan fenntartott házasság társadalmilag értéktelenné, sőt károssá válik, a házasság fenntartását sem közösségi, sem egyéni érdek nem kívánja. Családjogi törvényünk 18. §-a éppen ezért úgy rendelkezik, hogy a házasságot bármelyik házastárs kérelmére fel kell bontani, ha a házasélet közöttük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Ez a rendelkezés azonban nem tartalmaz olyan egyedi bontóokot, amelynek fennállása esetén a házasságot a körülmények további mérlegelése nélkül fel kellene bontani. Valamely magatartást vagy valamely körülményt önmagában véve nem lehet szükségképpen a házasság felbontására alapul szolgáló oknak tekinteni. Csak a különböző, egymással összefüggő körülmények és ezeknek a házastársakban kiváltott hatásai vezetnek végeredményben olyan helyzetre, hogy a házasélet teljesen és \helyrehozhatatlanul megromlott, és így a házasság nemcsak a házastársak szempontjából, hanem társadalmilag is tarthatatlanná vált. Ezért a bontóperekben azt kell vizsgálni, hogy ez a helyzet bekövetkezett-e. A felbonthatóság elismerése mellett a szocialista jog a házasság védelmét a társadalom, valamint a házastársak és gyermekeik érdekében különösen fontos feladatának tekinti. E oél elérése érdekében a jog nevelő szerepét is maradéktalanul fel kell használni. 2. A bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a házasság felbontása vagy a kereset elutasítása milyen hatással járhat a gyermek sorsának alakulására. A közös gyermek érdekében a bíróságnak elő kell segítenie, hogy a szülők fenn nem tartható házassága minél kisebb megrázkódtatással szűnjék meg. A Csjt. 18 §-ának (2) bekezdése szerint a házasság felbontásánál a közös kiskorú gyermek érdekét is figyelembe kell venni. A gyermek egészséges szellemben való felnevelését az szolgálja elsősorban, ha szülei harmonikus házasság keretén belül együttesen nevelik. A gyermekre döntő hatással van a családi élet, amelyben felnő, amely formálja jellemét és meghatározó a felnőtt korában tanúsítandó magatartására. A gyermekben ezért súlyos válságot okozhat a családi élet szétesése. Abban az esetben, ha a gyermek ragaszkodik szüleihez, és a szülők is szeretik gyermeküket, sorsáért felelősséget éreznek, a házasság válságba jutása esetén is lehet még remény a házasélet helyreállítására, az együttélés megromlását okozó körülmények kiküszöbölésére, a sérelmek orvos-