Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 15. szám

15. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 469 (3) Ha a terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal vagy a határidő eltelte előtt meghal anélkül, hogy igényét előterjesztette volna, tartásra jogosult hozzátartozója az eljárás folytatását kér­heti, illetőleg a határidőn belül kártalaní­tási igényt terjeszthet elő. (4) A bíróság az ügyész nyilatkozatának beszerzése után megvizsgálja, hogy a kár­talanítási igény előfeltételei fennállnak-e, majd az iratokat felterjeszti az igazság­ügyminiszterhez, aki — ha az igényt ala­posnak találja — a terheltet, illetőleg tar­tásra jogosult hozzátartozóját az állam ter­hére pénzbeli kártalanításban részesíti. Visszatérítés 386. §. (1) Javító-nevelő munka esetén a terhelt munkabéréből levont összeget, továbbá a pénzbüntetés, bűnügyi költség, vagyoni előny és elkobzás alá eső érték cí­mén befizetett összeget a terheltnek visz­sza kell téríteni, ha perújítás vagy törvé­nyességi óvás folytán felmentették, illető­leg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem vagy alacsonyabb mérték­ben tartalmaz. (2) Vagyonelkobzás és elkobzás esetén az (1) bekezdés akként irányadó, hogy az elkobzott dolgot természetben kell vissza­adni, ha pedig ez nem lehetséges, az érté­kesítésből származó ellenértékét kell visz­szatéríteni. III. Cím A KATONAI BÜNTETŐ ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK 387. §. (1) E Fejezet rendelkezéseit a katonai büntető eljárásban a következő el­térésekkel kell alkalmazni. (2) Az összbüntetésbe foglalási eljárást a katonai bíróság folytatja le, ha a bün­tetések valamelyikét katonai bíróság szab­ta ki. (3) A megyei bíróság elnöke által ki­jelölt bíró feladatait katonai bíróság által elítélt esetében a katonai bíróság látja el. (4) A bírósági mentesítésről a katonai bíróság határoz, ha több elítélés esetén az egyik büntetést katonai bíróság szabta ki. IV. Cím NEMZETKÖZI VONATKOZÁSÚ ELJÁRÁSOK 388. §. E Cím rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés más­ként nem rendelkezik, vagy a viszonos­ságból más nem következik. A viszonos­ságra — ha jogszabály másként nem ren­delkezik — a vádirat benyújtásáig a leg­főbb ügyész, azt követően az igazságügy­miniszter nyilatkozata irányadó. Kiadatás 389. §. (1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntető eljárást folytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság az ügyész indítványára elfogatóparancsot bocsát ki. (2) A bíróság akkor is elfogatóparancsot bocsát ki, ha jogerősen kiszabott büntetést külföldön levő terhelten kell végrehajtani. (3) Az elfogatóparancsot a kiadatás kér­désében való döntés és további eljárás vé­gett az igazságügyminiszterhez kell fel­terjeszteni. 390. §. (1) Ha külföldi hatóság kér ki­adatást és megkereséséhez elfogatóparan­csot, ítéletet vagy ezekkel egyenlő hatá­lyú más határozatot csatol, a bíróság — ha kiadatásnak helye van — elrendeli a kikért személy letartóztatását (kiadatási letartóztatás). A letartóztatás elrendelése miatt fellebbezésnek nincs helye. (2) A bíróság a kiadatási megkeresés megérkezése előtt a letartóztatást akkor is elrendeli, ha a kiadatásnak helye van, és a külföldi hatóság a letartóztatást az (1) bekezdésben meghatározott mellékletek nélkül kéri, feltéve, hogy a késedelem ve­széllyel jár. A letartóztatásról szóló hatá­rozatot a bíróság felterjeszti az igazság­ügyminiszterhez. A letartóztatást meg kell szüntetni, ha az (1) bekezdésben megha­tározott feltételeknek megfelelő kérelem a

Next

/
Thumbnails
Contents