Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 11. szám

370 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 11. szám korlat, hogy a bíróság egyszerre vizsgálta az alaki feltételeket és azt, hogy a felajánlott lakás megfelelő-e és olyan esetben is állást foglalt a lakás megfelelőségének a kérdésében, amikor egyébként a felmondás alaki hiba miatt érvénytelen volt. Rendszerint azt akarta ezzel a bíróság elérni, hogy az alakilag hibás felmondás érvénytelenségének megállapítása után a bérbeadó ne ajánlja fel ismét azt a lakást, amely a bíróság megítélése szerint nem megfelelő. Az új rendelkezés szerint a perindítási tilalom, csak az érdemi, vagyis a felajánlott lakás meg nem felelőségét megállapító ítélethez főződik, ezért a bíróságnak először mindig azt kell vizsgálnia, hogy a felmondás alaki szempontból érvényes-e és alaki hiba megállapítása esetén — a lakás megfelelőségének vizsgálata nélkül — kell a keresetet elutasítani. A R. 76. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a felmondáshoz csatolni kell a nem állami lakás felajánlása esetén a bérbeadó nyilatkozatát arról, hogy a felajánlott lakást milyen feltételek mellett hajlandó a kiköltöző személy részére bérbe adni. A korábbi jogszabály a bérleti feltételek közlését nem tartotta még szükségesnek. A bérbeadó nyilatkozatát a felmondáshoz kell csatolni és hiányát nem pótolja a bérbeadónak a tárgyaláson tett személyes nyilatkozata sem. 6. Az üdülőkben levő lakások használatára a lakásügyi jogszabályok rendelkezései az irányadók. A gyakorlatban — különösen a 117/1966. MüM számú utasítás 13. pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel — vitássá vált, hogy az üdülőben alkalmazott dolgozónak az üdülőben biztosított lakás szolgálati lakásnak, vagy munkásszállásnak minősül-e. A jogviszony elbírálásánál az alábbiakat kell figyelembe venni. A lakás fogalmát a 15/1957. (III. 10.) Korm. számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése a következőképpen határozta meg: „lakás: az e célra épült, átalakított, vagy helyreállított helyiség". A jelenleg hatályos 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 1. §-a értelmében „lakás: az erre a célra létesített olyan helyiségcsoport, amely a helyiségei alapján, közművesítettsége, melegvíz ellátása és fűtési módja alapján valamelyik komfortfokozatba sorolható. „Mind a korábbi, mind a jelenleg hatályban levő lakásügyi jogszabályok a lakások egyik fajtájaként határozták meg a szolgálati, ezen belül a munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakásokat. Az üdülőben levő lakások — az esetek többségében a gondnok munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakása — a népgazdaság lakásalapjához tartoznak, ezért e lakások használatára a lakásügyi jogszabályok rendelkezései az irányadók. Lakást a korábbi időszakban is csak akkor lehetett munkásszállássá alakítani, ha a lakást az illetékes elhelyező hatóság a közületi szervek elhelyezéséről szóló jogszabályok rendelkezései szerint — lakáspótlási kötelezettség előírása mellett — igénybe vette. Jelenleg — a 10/1972. (III. 28.) Korm. számú rendelet 5. §-ára figyelemmel — ilyen igénybevételre sincs törvényes lehetőség. A munkásszállásokra nem a lakásügyi, hanem a munkaügyi jogszabályok tartalmaznak rendelkezést. A 8/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat dolgozóinak az elhelyezése érdekében munkásszállást létesíthet. A munkásszállás jellegénél fogva más elhelyezés, mint a szolgálati lakás. Jellemzője, hogy a dolgozó általában többedmagával lakik egy lakrészben, a dolgozókat lakásbérlői jog sem egyenként, sem pedig együttesen nem illeti meg, a munkásszálláson a dolgozó családtagjait csak akkor lehet elhelyezni, ha a vállalattal ők is munkaviszonyban vannak stb. Az új lakásügyi jogszabályok hatályba lépése előtt előfordult, hogy a munkáltató az üdülőben biztosított lakást munkásszállásnak tekintette és a lakás használatáról szóló szerződésben a dolgozó kötelezettséget vállalt arra, hogy munkaviszonyának megszűnése után a „munkásszállást" másik lakás biztosítása nélkül kiüríti. A korábban hatályban volt lakásügyi rendelkezések azonban nem tették lehetővé, hogy a munkáltató olyan munkaszerződést kössön, amely szerint a dolgozó munkaviszonyának megszűnése után köteles a szolgálati lakását más lakás biztosítása nélkül elhagyni. Az 1/ 1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 45. §-a is csak azt engedi meg, hogy ha a szerv a bérlő kijelölése során kiköthesse, hogy a bérlő a vele fennálló mun-