Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 53. szám

1138 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 53. szám fel, amely a tulajdonjog bejegyzésére nem alkalmas, de a felek tulaj donátruházásra irányuló megállapodását, az ingatlan megjelölését, továbbá az ellenértéket, illetve a szerzés ingyenességét tartalmazza. — Ha a tényleges birtokos az ingatlant három éve sajátjaként birtokolja és a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos vagy annak hagyatékátadó végzéssel (bírósági ítélettel) igazolt örököse vagy hatósági határozattal igazolt jogutóda elismeri, hogy a tényleges birtokos az ingatlan tulajdonjogának átruházásában a tulajdonossal korábban már megállapodott. — Ha a tényleges birtokos az ingatlant több mint tíz éve sajátjaként birtokolja és a rendelkezésre álló adatok az elbirtoklás útján való tulajdonszerzést nem zárják ki. — Ha a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos ismeretlen vagy meghalt és örököse ismeretlen, illetőleg ismeretlen helyen tartózkodik. (Az ismeretlen helyen tartózkodást a helyi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szerve — megyei városban a kerületi hivatal — által kiállított hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni.) Az 1972. évi 31. számú tvr. a tulajdonjognak a tényleges birtokos javára való bejegyzésére az említett esetekben csak az ingatlannyilvántartás szerkesztése során ad lehetőséget. A 2028,1973. (VIII. 22.) Mt. h. számú határozat 2. b) pontja szerint azonban lehetőséget kell adni arra, hogy a földhivatalok — a helyi tanács végrehajtó bizottsága illetékes szakigazgatási szervének kezdeményezésére, egyedi esetekben — akkor is bejegyezhessék az ingatlan tényleges jogszerű birtokosa javára a tulajdonjogot, ha az ingatlannyilvántartás szerkesztése még nem történt meg. Az erre vonatkozó jogszabályt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter adja ki. b) A hagyatéki eljárásról szóló 6 1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a magyar állampolgár után belföldön maradt ingatlanvagyont leltározni kell. A hagyatéki leltárnak a közjegyzőhöz történő beérkezése, illetőleg a nála tett bejelentés után a közjegyző a hagyatéki eljárást hivatalból megindítja. Ugyancsak hivatalból kell megindítani a hagyatéki eljárást akkor is, ha külföldi állampolgárságú örökhagyónak belföldön ingatlanvagyona volt. Ha a helyi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve azt állapítja meg, hogy az elhagyott telek tulajdonosa meghalt, de a hagyatéki eljárást nem folytatták le, intézkednie kell a hagyaték leltározása és a hagyatéki eljárás hivatalbóli megindítása iránt. A hagyatéki eljárás lefolytatásának előfeltétele, hogy a tulajdonos halála az anyakönyvbe be legyen vezetve, vagy rendelkezésre álljon a holtnak nyilvánításra, illetőleg a halál tényének megállapítására vonatkozó bírósági ítélet. A holtnak nyilvánítást és e halál tényének a megállapítását a helyi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve csak az állam öröklése érdekében kezdeményezheti (lásd a 2. k) pontot). 5. Kisajátítás Ha az elhagyott telek helyzete más módon nem rendezhető, a helyi tanács végrehajtó bizottsága illetékes szakigazgatási szervének — a telek értékesítése vagy más módon történő hasznosítása érdekében — kezdeményeznie kell a telek kisajátítását. Erre a kisajátításról szóló 1965. évi 15. számú tvr 7. §-ában meghatározott közérdekű célok megvalósítása érdekében van lehetőség. Az elhagyott telkek helyzetének rendezése szempontjából különösen jelentős a magánerőből történő lakóház- és üdülőépítés céljára való kisajátítás. A magánerőből lakóházzal, illetve üdülővel beépíthető telkek kisajátítását erre a célra a fővárosban és a megyei városokban a II. fokú, városokban az I. fokú építésügyi hatóság, községekben pedig a szakigazgatási szerv kérheti. Magánerőből történő üdülőépítés céljára azonban az említett szervek csak a tanács végrehajtó bizottságának előzetes hozzájárulásával kérhetnek kisajátítást. (Magánerőből történő lakóházépítés esetén a kérelem benyújtásához ilyen előzetes hozzájárulásra nincs szükség.) A helyi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve az elhagyott telek kisajátítását egyéb közérdekű célra is kérheti (város és községrendezés, tanácsi kulturális és sportlétesítmény elhelyezése, stb.). Ha a telek más célra van kijelölve, a szakigazgatási szervnek — a telek rendeltetésének megfelelően — más állami, társadalmi, illetőleg szövetkezeti szervnél kell kezdeményeznie a kisajátítási kérelem benyújtását. (Pl. ha a telek a rendezési terv szerint valamely vállalat beruházásának megvalósítása céljára van fenntartva, e vállalatot indokolt felkérni a kisajátítási kérelem benyújtására.) A kisajátítási eljárás során az 1965. évi 15. számú törvényerejű rendelet, továbbá a 13 1965. (VII. 24.) Korm. számú rendelet rendelkezései szerint kell eljárni, amelyet módosított a 9,1970. (IV. 21.) Korm. és a 29 1972. (X. 4.) MT számú rendelet. A kártalanítás kérdésében az 1 1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet az irányadó. Az említett jogszabályok alkalmazása során — az elhagyott telkek sajátos helyzete következtében — külön is figyelemmel kell lenni a következőkre : a) Gyakran előfordul, hogy az elhagyott telek tulajdonosa ismeretlen, illetőleg ismeretlen helyen tartózkodik. Ilyenkor — a tájékoztató 2. a) pontjában foglaltaknak megfelelően — fokozott gondot kell fordítani a tulajdonos személyének, illetőig lakóhelyének felderítésére. Ha a tulajdonos személye vagy lakóhelye nem állapítható meg. s törvényes képviselője vagy meghatalmazottja nincs, részére — az 1957. évi IV. törvény 15. §-ának (4) bekezdése alapján — ügygondnokot kell kijelölni. Ezt — a kisajátítási eljárás meggyorsítása érdekében — már a kisajátítási terv készítésének tartama alatt kezdeményezni lehet a gyámhatóságnál [60—6 1970. (TK. 47.) MT TH számú közlemény 3. pontja].