Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 53. szám

53. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1137 h) A mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló 1961. évi VI. törvény 4. §-a értelmében a felhívás ellenére műveletlenül hagyott, állampolgár tulajdonában levő mezőgazdasági rendeltetésű földet kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni. Ezt a rendelkezést a mezőgazdaságilag hasznosítható telkekre is alkalmazni kell, ha azok nagysága — több egymással összefüggő, azonos személy tulajdonában levő telek esetében a telkek együttes területe — eléri vagy meghaladja a 3000 négyzetmétert. Az állami tulaj donbavétel során a 7/1962. (III. 13.) Korm. számú rendelet 9. §-a szerint kell eljárni, amelyet a 19/1965. (X. 24.) Korm. és a 29/ 1972. (X. 4.) MT számú rendelet módosított. i) A 18/1965. (X. 17.) Korm. számú rendelet (a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya között az ingatlanokkal kapcsolatos egyes vagyonjogi kérdések rendezése tárgyában létrejött megállapodás) értelmében a Magyar Államra szállt át azoknak a magyarországi ingatlanoknak a tulajdonjoga, amelyek 1964. február 3-án csehszlovák állampolgárok tulajdonában és — részben vagy egészben — magyar állami vállalatok, egyéb állami gazdálkodó szervek, állami költségvetési szervek, szövetkezetek és társadalmi szervezetek kezelésében vagy használatában állottak. Az ingatlan átszállása a Magyar Államra független volt attól, hogy — az említett szervek kezelése, illetve használata bérleti szerződés vagy hatósági határozat alapján állt-e fenn, továbbá — a kezelés vagy használat megszerzésének időpontjában már a csehszlovák állampolgár vagy más állampolgárságú személy volt az ingatlan tulajdonosa. Azokat az ingatlanokat, amelyek az államra szálltak, a kezelőnek, illetve használónak kellett bejelentenie. Ha ez a bejelentés annak idején nem történt meg, a városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága igazgatási feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez, illetőleg a járási (megyei városi kerületi) hivatalhoz kell fordulni. Ennek során közölni kell az ingatlannyilvántartásban (telekkönyvben) bejegyzett tulajdonos nevét, az ingatlan helyrajzi számát, továbbá azt, hogy az ingatlan melyik községben, illetve városban fekszik. A bejelentés alapján az említett szervek intézkednek a Magyar Állam tulajdonjogának és a kezelői jognak az ingatlannyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzése iránt. Az erre vonatkozó határozat — a 18/1965. (X. 17.) Korm. számú rendelet 4. §-a értelmében — a bíróság előtt nem támadható meg. j) A Magyar Népköztársaság számos állammal kötött olyan államközi megállapodást, amelynek alapján külföldi állampolgárok és jogi személyek egyes magyarországi ingatlanai — s így telkei is — kártalanítás ellenében állami tulajdonba kerültek. Ilyen megállapodást kötöttünk Angliával, Ausztriával, Belgiummal, Dániával, Franciaországgal, Görögországgal, Hollandiával, Jugoszláviával, Kanadával, Norvégiával, Olaszországgal, Svájccal, Svédországgal, Törökországgal és az USA-val. Azokban az eseteikben ezért, amelyékben az elhagyott telek tulajdonosa az említett országok állampolgára (vagy jogi személye), a helyi tanács végrehajtó bizottsága illetékes szakigazgatási szervének a tényállás közlése mellett a Pénzintézeti Központot kell megkeresnie. A megkeresés alapján a Pénzintézeti Központ állást foglal abban a kérdésben, hogy a telek államközi megállapodás hatálya alá esik-e, s ha igen, megteszi a szükséges intézkedéseket. k) Ha a tulajdonos eltűnt és már hosszabb idő óta nem adott életjelt magáról, halála azonban nem bizonyítható, holtnak nyilvánítási eljárásnak van helye. Ennek előfeltétele, hogy az eltűnés óta már legalább öt év telt el anélkül, hogy a tulajdonos életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna. Az állam öröklése érdekében a holtnak nyilvánítást — az ügyész és a gyámhatóság mellett — az a szerv is kérheti, amely az ingatlan kezelésére az állam öröklése esetén jogosult lenne. Az ezzel kapcsolatos eljárási szabályokat az 1 1960. (IV. 13.) IM számú rendelet tartalmazza. — Ha a tulajdonos halálát a halotti anyakönyvbe nem lehet bevezetni, de a halál megtörténte bizonyítható, a bíróságtól a halál tényének megállapítását lehet kérni. Ezt az állam öröklése érdekében — az ügyész és a gyámhatóság mellett — ugyancsak kérheti az a szerv, amely az állam öröklése esetén az ingatlan kezelésére jogosult. A halál tényének megállapítása során is az 1/ 1960. (IV. 13.) IM számú rendelet rendelkezései szerint kell eljárni. — Ha a tulajdonos halálának ténye halotti anyakönyvi kivonattal igazolható, vagy a bíróság az eltűnt személyt holtnak nyilvánította, illetőleg a halál tényét megállapította, a hagyaték átadása az állam részére hagyatéki eljárás eredményeképpen történik. A hagyatéki eljárás során a 6 1958. (VII. 4.) IM számú rendeletet kell alkalmazni, amelyet módosított a 2/1963. (III. 17.) és a 2 1972. (II. 3.) IM számú rendelet. 4. A rendezés egyéb módjai Ha a helyi tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve azt állapítja meg, hogy az elhagyott telek nem került állami tulajdonba, s nincs olyan jogszabály, amelynek alapján a telket állami tulajdonba kellett volna venni, a rendezés érdekében élnie kell a jogszabályban biztosított egyéb lehetőségekkel. Ilyen lehetőségek különösen a következők: a) Az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú tvr lehetőséget ad arra, hogy az ingatlannyilvántartásba a tulajdonjogot — meghatározott esetekben — a tényleges birtokos javára jegyezzék be. Ilyen esetek a következők: — Ha a tényleges birtokos az ingatlant három éve sajátjaként birtokolja és olyan okiratot mutat