Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 47. szám

970 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 47. szám létének 7. pontjában a bekötőút fogalmát akként egészítjük ki, hogy a célcsoportos állami beruházási keret terhére lehet megépíteni az első majoron túl elhelyezkedő további majorok bekötését az állami közúthálózatba akkor is, ha az közvetve az első major sajáthasználatú bekötőútján keresztül valósul meg, amennyiben ez gazdaságosabb megoldást jelent, mint a közvetlen bekötés. A kiegészített fogalmi meghatározást a kiépítésre tervezett bekötőút nyomvonalának megválasztásánál 1974. január 1-től lehet alkalmazni. ÁLLÁSFOGLALÁSOK 33. Folyamatosan bekövetkező kár esetében a termelőszövetkezet tagja — a jogszabályban meghatározott mértéken belül — több határozattal is kötelezhető a kár megtérítésére. A kérdés felmerülésének alapját konkrét ügy szolgáltatta, amelyben a termelőszövetkezet tagja gondatlan bűncselekménnyel olyan kárt okozott, amely folyamatosan (szakaszosan) következett be, s a termelőszövetkezet a felmerült — s általa megtérített- kártérítés tárgyában tagjával szemben ismételt kártérítési határozatot hozott. A termelőszövetkezet döntőbizottságának második kártérítési határozatát a tag keresettel támadta meg, s a bíróság az ügyben hatályon kívül helyező és a kárt okozó tagot mentesítő jogerős határozatot hozott. A jogerős ítélet indokolása szerint a termelőszövetkezet döntőbizottságának határozata azért jogszabálysértő, mert a vezetőség a kárt okozó tagot — a perrel megtámadott döntőbizottsági határozatot megelőzően — egy ízben jogerős határozattal már kötelezte a gondatlan bűncselekménnyel :ozott kár megtérítésére. A jogszabály rendelkezéséből pedig nyilvánvaló, hogy a tagot ugyanazzal a káresettel kapcsolatban csak egy ízben lehet kártérítésre kötelezni még akkor is, ha a termelőszövetkezettel szemben folyamatosan, több alkalommal érvényesítenek kárigényt. A jogerős ítéletben kifejtett ez az állásfoglalás téves. A szövetkezeti jognak a kártérítésre vonatkozó rendelkezései nem tartalmaznak olyan szabályt, hogy a tagot kártérítésre csak egyszer és egy határozatban lehet kötelezni abban az esetben is, ha a kár folyamatosan, több alkalommal következik be. A tag kártérítési felelőssége — az adott esetben — az 1971. évi 34. számú tvr-rel módosított és kiegészített 1967. évi III. törvény (a továbbiakban: Tv.) 80. §-ának (3) bekezdésén alapul. E rendelkezés szerint, ha a tag a kárt gondatlan bűncselekménnyel okozta, kártérítési felelőssége a hasonló munkakörben foglalkoztatott tagok három havi átlagos, munka szerinti részesedésének erejéig áll fenn. Ennek kiszámítása a 15/1971. (XII. 30.) MÉM. számú rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM. számú rendelet (a továbbiakben: Vhr.) 208. §-a értelmében azoknak a hasonló munkakörben foglalkoztatott tagoknak a tényleges részesedése alapján történik, akik a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget teljesítették. A tag kártérítési felelősségének felső határa — az adott esetben — ez a három havi átlagos részesedés. A kárért való helytállása folytán a kártérítésre jogosult termelőszövetkezetet tehát az ügyben csak egy jogszabályi rendelkezés köti, mégpedig a kártérítés mértékének felső határára vonatkozó szabály. Ezen belül a kár bekövetkezésétől függően, akár egyszer, akár többször is lehet kártérítési határozatot hozni mindaddig, amíg az említett kár-