Tanácsok közlönye, 1973 (22. évfolyam, 1-58. szám)

1973 / 45. szám

958 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 45. szám telezettség vállalásáról lemondott vagy nagyobb arányban indokoltan költekezett, a bíróság a Ptk. 6. §-a alapján a kár egészben vagy részben megtérítésére kötelezheti azt a vállalatot, amelyik részéről a közlés történt. A Ptk. 6. §-ában foglalt rendelkezés szerint a kár egészben vagy részben való megtérítésére lehet kötelezni azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Ez a szabály az ún. utaló magatartásokért általában való helytállást mondja ki, aminek a szocialista gazdálkodó szervezetek, közöttük a vállalatok gazdasági kapcsolataiban is jelentősége lehet. A két együttes feltétel (az egyik fél oldalán a szándékos magatartás, a másikén a jóhiszeműség) fennforgásának szigorú követelménye a gazdasági kapcsolatok területén egyfelől azt jelenti, hogy az a vállalat, amely az utaló magatartásra tekintettel ténykedik, a kockázatot maga viseli, másfelől azonban azt is, hogy ugyancsak az utaló magatartásra tekintettel meghatározott feltételek esetén módja lehet megtérítés követelésére. Itt azonban nem kártérítési felelősségről, hanem megtérítési kötelezettségről van szó, amelynek jogellenesség illetőleg felróhatóság nélkül is helye lehet. Lehetséges, hogy a Ptk. 6. §-ának alkalmazására bizonyos körben egyáltalában nem kerül sor. így a Ptk-hoz fűzött miniszteri indokolás példaként emeli ki, hogy a kialakult gyakorlat szerint a terv készítése és jóváhagyása előtt a szállítóhoz címzett igénybejelentések kárkötelmet nem eredményeznek, ha a megrendelő — tervezési vagy egyéb okokból — a szállítóhoz utóbb mégis eltérő megrendelést intéz. E megoldás fenntartását egyébként az indokolás a gyakorlatra bízza. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében — igénybejelentési kötelezettség nem lévén — az ilyen közlés jellege is megváltozott. Bár megrendelésnek az effajta közlés továbbra sem minősül, és ahhoz olyan következmények, mint a megrendeléshez, ezután sem fűződhetnek, mégis mint a szerződéskötéssel való biztatás a gazdálkodó szervezetek együttműködésében olyan elem, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet 4. §-ának (2) bekezdése és a 44 1967. (XI. 5.) Korm. számú rendelet 10 §-ának (1) bekezdése szerint az érdekelt felek együttműködése megköveteli, hogy a szerződést érintő lényeges körülményekről egymást már a szerződéskötést megelőzően tájékoztassák. Az igényre vonatkozóan adott tájékoztató közlés lényegében segítségnyújtás ahhoz, hogy a kötelezetti pozícióban levő fél (a szállító) a programját megfelelően tudja összeállítani. Pusztán a közlés alapján való esetleges felkészülés azonban bizonyos kockázatot jelent, ami a kötelezetti pozícióban levő félre hárul. Ennek megfelelően, ha mégis megtérítési kötelezettség formájában mód van a káros vagyoni hatások áthárítására, ez nem jogellenességhez kapcsolódik, hanem a kockázattelepítés vagy a kockázatmegosztás velejárója, aminek helye lehet akkor is, ha a közlő vállalat a szerződést neki fel nem róhatóan nem köti meg. Minthogy azonban a szóban levő közlés nem jelent kötelezettséget a kötelezetti pozícióban levő féllel szemben sem, az a saját érdekei szem előtt tartásával maga mérlegeli, érdemes-e vállalnia az esetleg feleslegessé váló felkészülésének kockázatát, amelyet avégből tesz, hogy saját gazdasági céljainak megvalósítása érdekében is a majd jelentkező szükségleteket kielégíthesse. Ha a kötelezetti pozícióban levő* fél a hozzá érkezett tájékoztatás alapján a helyzetet úgy ítéli meg, hogy a szükséglet kielégítése végett nagyobb anyagi ráfordítást igénylő felkészülésre lenne szüksége és azzal a megrendelés beérkeztéig nem célszerű várnia, a kockázatra is tekintettel módjában áll — egyebek között — ezt is a másik fél tudomására hozni és egyúttal felvilágosítást kérni tőle arra, hogy a közlésnek megfelelő megrendelésre mennyiben számíthat. Ha erre a másik fél úgy nyilatkozik vagy olyan magatartást tanúsít, hogy abból a kötelezetti pozícióban levő fél — az adott körülményekhez képest — az előzetes közlésnek megfelelő megrendelésre következtethet, ezt jóhiszeműen tekintheti kellő alapnak ahhoz, hogy a szükségletek kielégítésének biztosítása végett a szocialista együttműködés követelményeinek a maga részéről is eleget tegyen. Az igény előzetes közlésével kapcsolatosan adott felvilágosítás, megerősítés tekintetében a közlő vállalatnak a szocialista szervezettől elvárható, kellő megfontolással és körültekintéssel kell járnia, mert válaszának, illetőleg további magatartásának következményeiért — még ha jóhiszeműségéhez kétség nem is fér — esetleg helyt kell állnia. Előzetes közlésének megerősítése ugyanis már nyilván túlmegy az egyszerű tájékoztatáson és a szerződést illetően a másikat is szándékosan befolyásoló bizonyos elkötelezést jelent akkor is, ha ezáltal maga a szerződés még nem jön létre. Nincs viszont akadálya annak, hogy a közlő vállalat a közlésből eredhető esetleges megtérítési kötelezettséget eleve kifejezetten kizárja Más a helyzet akkor, ha a felek között huzamosabb idő óta termelési együttműködési vagy kereskedelmi kapcsolat áll fenn és az ennek keretében történt közlés szerint a kötelezetti pozícióban levő félnek annak szem előtt tartásával kell felkészülnie, hogy a kapcsolat továbbra is akként alakul, mint korábban. Ha ez a fél az ilyen körülmények között tett közlés alapján készül fel a szükséglet kielégítésére, illetőleg költekezik annak érdekében, eljárását általában jóhiszeműnek kell tekinteni és a megrendelés esetleges elmaradásának következményeit ennek a figyelembevételével kell megítélni. A kifejtettekhez képest tehát a megrendelés elmaradása esetén lehetőség van a körülmények mérlegelésével hozott olyan döntésre, amely a megrendelői pozícióban levő vállalatot a kötelezetti pozícióban levő vállalat által — a szerződés megkötésében bízva — a teljesítés érdekében tett köl-