Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)
1972 / 39. szám
730 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 39. szám Melléklet a 24 1972. (VIII. 12.) P M számú rendelethez A rendelet 6. §-ában említett biztosító egyesületek a következők: — Brennbergbányai Önsegélyző Egyesület — Budapest Fővárosi Elektromos Művek Koszorúmegváltási Egyesülete — Dorogi Szénbányászati Tröszt Dolgozóinak önsegélyző Egyesülete — Magyar Államvasúti Alkalmazottak Első Biztosító és Segély Egyesülete — Magyar Nemzeti Bank Dolgozóinak Biztosító Egyesülete Mozdonyvezetők és Vontatási Dolgozók Országos Segély Biztosító Egyesülete — Nógrádi Szénbányászati Tröszt Dolgozóinak önsegélyző Egyesülete — Szászvári Bányamunkások Temetkezési és Segélyezési Egyesülete — Tokodi Üveggyár Dolgozóinak Önsegélyző Egyesülete — Vasutas Biztosító Egyesület — Vasutasok Jótékonysági Segélyező és Biztosító Egyesülete A pénzügyminiszter 25 1972. (VIII. 12.) P M számú rendelete a veszteséges szövetkezetek gazdaságos működési feltételeinek megteremtéséről és a veszteség rendezéséről A 30 1971. (X. 2.) Korm. számú rendelet 28. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Magyar Nemzeti Bank elnökével, továbbá a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendelem: A rendelet hatálya 1- §• A rendelet hatálya arra az ipari, fogyasztási, beszerző és értékesítő, valamint a takarékszövetkezetre (a továbbiakban: szövetkezet) terjed ki, amely a) éves mérlegében veszteséget mutat ki, vag> b) gazdálkodása alapján várható, hogy éves szinten veszteséges lesz és tartósan fizetésképtelenné vált. A veszteség rendezése szanálási eljáráson kívül 2- §• (1) Az éves mérleg szerinti veszteséget a szövetkezet — a takarékszövetkezet kivételével — saját forrásaiból rendezi. A rendezésre felhasználható — a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével — sorrendben a tartalékalap, a Kölcsönös Támogatási Alapból (a továbbiakban: KTA) ilyen címen kapott támogatás, és az alapmunkadíj, illetőleg az alapbér csökkentése alá eső tagoktól és alkalmazottaktól levont összeg. Ha az előbb felsorolt forrásokból a veszteség nem fedezhető, annak rendezésére — a közgyűlés határozatának megfelelően — a szabad fejlesztési alap, a rendelkezésre álló (fel nem használt) részesedési alap és a tagsági érdekeltségi alap is felhasználható. (2) A szövetkezet a közgyűlés határozata és a vonatkozó jogszabályok szerint a veszteség fedezetére a részjegyből és a célrészjegyből képzett részjegyalapot is felhasználhatja. (3) A takarékszövetkezet — az (1)—(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően — a mérleg szerint mutatkozó veszteség megtérítését a KTA-ból kérheti. Az újonnan alakult takarékszövetkezet részére az alakulás évében és az azt követő évben a KTA-ba történt befizetésektől függetlenül — a 6/1971. (II. 10.) PM számú rendelet 6 §-ának (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően — adható juttatás. Amennyiben a veszteséget ily módon nem rendezik, azt a tartalékalapból kell fedezni. Ha a veszteségre a tartalékalap nem nyújt fedezetet, azt a részjegyalap terhére kell leírni. Ez utóbbi esetben a részjegyek után mindaddig nem lehet részesedést fizetni, amíg a részjegyek névértékükre ki nem egészülnek. (4) Ha a szövetkezet az eredményelszámolás során a veszteség teljes összegét az (1)—(3) bekezdésben foglaltak szerint nem tudja rendezni, szanálási eljárás elrendelését kell kérnie. A szanálási eljárás 3. §• (1) Ha a veszteség a 2. §-ban említett forrásokból fedezetlenség vagy a közgyűlés elutasító határozata miatt nem rendezhető, a szövetkezet vezetőségének, illetőleg igazgatóságának (a továbbiakban: vezetőség) szanálási eljárás elrendelését kell kérnie. A szövetkezet vezetőségének kérésére a szanálási eljárást el kell rendelni. (2) El kell rendelni a szanálási eljárást akkor is. ha azt a pénzügyminiszter, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke vagy a Magyar Nemzeti Bank elnöke kezdeményezi. (3) A szanálási eljárást az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv (a továbbiakban: szanálást elrendelő szerv) rendeli el. (4) A szanálási eljárás megkezdésének és befejezésének időpontját a szanálást elrendelő szerv határozza meg azzal, hogy a szanálási eljárást mielőbb, de legfeljebb az elrendeléstől számított kilencven napon belül be kell fejezni.