Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 39. szám

39. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 731 4- §• A szanálási eljárás megindításáról a) a Pénzügyminisztériumot, b) az ágazati szakmai felügyeletet ellátó minisztériumot, c) a szövetkezet bankszámláját vezető pénzintézetet, d) a szövetkezet vezetőségét, e) az illetékes területi (szakmai) szövetséget és az országos érdekképviseleti szervet, f) a szanálást elrendelő szerv közvetlen felettes szervét, g) a szanálási eljárás elrendelésének kezdeményezőjét és h) a szövetkezet törzskönyvi nyilvántartását vezető szervet kell értesíteni. 5. §• (1) A szanálási eljárás lefolytatására 3—5 tagú szanálási bizottságot (továbbiakban: Bizottság) kell létrehozni. (2) A Bizottság vezetőjét és tagjait — a szövetkezettől független szakemberekből — a szanálást elrendelő szerv vezetője jelöli ki. A Bizottság tagjául ki kell jelölni a területi (szakmai) szövetség és az illetékes pénzintézet képviselőjét, továbbá — ha a pénzügyminiszter másként nem intézkedik — a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága megyei (fővárosi) hivatalának képviselőjét. (3) A szanálást elrendelő szerv jogszabályban meghatározott esetekben a szövetkezet vezetőségének működését felfüggesztheti. 6. §. (1) A Bizottságnak vizsgálnia kell a szövetkezet elmúlt időszakban folytatott gazdálkodását (szükség esetén több évre visszamenőleg is), a jövőben eredményes és pénzügyileg kiegyensúlyozott gazdálkodás megteremtésének feltételeit, összefüggéseiben kell vizsgálni továbbá a veszteség okát, a pénzügyi rendezés módját, valamint a felelősség kérdését. (2) A Bizottság a szövetkezet teljes gazdasági tevékenységének felülvizsgálatára jogosult. A vizsgálat során a szövetkezet minden tagja és alkalmazottja köteles a szükséges felvilágosítást és adatot megadni, az iratokat rendelkezésre bocsátani és a vizsgálatot elősegíteni. (3) A Bizottság vizsgálatánál felhasználja — a szövetkezet teljes számviteli nyilvántartását, — a szövetkezetnél tartott pénzügyi revíziók megállapításait, — a Népi Ellenőrzési Bizottságok vizsgálati iratait, — a szövetkezet bankszámláját vezető pénzintézet által végzett elemzéseket, — a felügyeidbizottság jelentéseit, — a közgyűlések és vezetőségi ülések jegyzőkönyveit, okmányait, — valamint a rendelkezésre álló egyéb ellenőrzési és elemző iratokat. (4) A Bizottság jogosult a vizsgálathoz külső szakértőt is igénybe venni és szakértői vizsgálatokat végeztetni. (5) A Bizottság a vizsgálat megállapításairól a szövetkezet vezetőségét köteles tájékoztatni. 7. §• (1) A Bizottság a vizsgálatának befejezésével a szanálást elrendelő szerv részére értékelő jelentést készít, amely — a vizsgálat alapján — a szövetkezet gazdálkodásának megszilárdítására vonatkozó különböző termelési (gazdálkodási, műszaki szervezési stb.) és pénzügyi kérdésekben kidolgozott javaslatokat is tartalmazza. (2) Ha a Bizottság megállapítása szerint a szövetkezet eredményes gazdálkodásának feltételei nem biztosíthatók, a szövetkezet feloszlatására kell javaslatot tenni. A veszteség rendezése a szanálási eljárás keretében 8. §. (1) Ha a szövetkezetnél az eredményes gazdálkodás feltételei a vizsgálat megállapítása szerint megteremthetők, a veszteség — a közgyűlés határozata szerint — a következő forrásokból rendezhető: a) a rendelkezésre álló tartalékalapból és az alapmunkadíj, illetőleg az alapbér csökkentése alá eső tagoktól és alkalmazottaktól levont összegből; b) a várható eredményjavulás alapján a szövetkezetnél a következő 3 évben az évenként kötelezően és a pótlási kötelezettségnek megfelelően képződő tartalékalapból, ha a KTA-ból kapott kölcsönnel a veszteség e részét fedezik. A veszteség rendezésére képzendő tartalékalap a tárgyévi fejlesztési és részesedési alapot a képzés arányában terheli; c) a szövetkezet tevékenységének szűkítése mellett forgóalapjának igénybevételével. Emiatt a szövetkezet hitelt nem igényelhet; d) a szövetkezet szabad fejlesztési alapjából, a rendelkezésre álló (fel nem használt) részesedési alapból és a tagsági érdekeltségi alapból; ej a 2. § (2) bekezdésében említett részjegyalapból ; f) a KTA-ból kapott támogatásból. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett forrás igénybevétele minden esetben kötelező. E forrás felhasználása után fennmaradó veszteség a b)—f) pontokban említett források bármelyikéből, illetőleg azokból együttesen is rendezhető.