Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 36. szám

36. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 667 Az ösztöndíj megtartásának, illetve elnyerésének tanulmányi feltétele a középiskolában, hogy a tanuló félévkor legalább két érettségi tantárgyból „jó" osztályzatot érjen el, elégtelen osztályzata pedig egy tárgyból se legyen. A bizottság a feltételek figyelembevételével dönt a következő tanévre: az ösztöndíjak mértékéről, az ösztöndíjjuttatás esetleges megszüntetéséről és a keretek figyelembevételével új pályázatok elfogadásáról. A bizottság tagjai: az iskola igazgatója, az iskola pártszervezetének, szakszervezetének és KISZ-szervezetének képviselője, a szülői munkaközösség elnöke, valamint a tanulók által megválasztott diák-képviselők. 5. Az ösztöndíjkeretek elosztásáról, 'az ösztöndíjak odaítéléséről a megyei (fővárosi) tanács mellett működő diákszociális bizottság dönt. A megyei (fővárosi) diákszociális bizottság tagjai: a megyei (fővárosi) tanács VB, a megyei (budapesti) K.1SZbizóttság és úttörőelnökség, a szakszervezetek megyei (budapesti) tanácsa, a szövetkezetek területi szövetségeinek, valamint a Hazafias Népfront képviselői. 6. A középiskola első osztályában a tanulmányi ösztöndíj egységesen 300 Ft. A második osztálytól az ösztöndíj nagysága a középiskolai diákszociális bizottság döntésétől függően 300—450 forint határok között állapítható meg. A szakosított tantervű gimnáziumi első osztályban az ösztöndíj egységesen 400 Ft. A második osztálytól az ősz töndíj nagysága a tanulmányi eredménytől függgően 400 —600 Ft határok között állapítható meg. Az a tanuló, aki középiskolai kollégiumi elhelyezésben részesül, ösztöndíjat nem kaphat, de az ösztöndíjjuttatas feltételeinek teljesülése esetén számára további kedvezmények biztosíthatók. Az egy tanévre megállapított ösztöndíjat a középiskolák minden szeptemberben és februárban fizetik ki az ösztöndíjas tanulók szüleinek. 7. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács a Központi Ifjúságpolitikai Alapból a középiskolai tanulmányi ösztöndíjak létesítésére tervezett összeget a megyei (fővárosi) lanácsok mellett működő diakszociáhs bizottságok rendelkezéseié Docsátja A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, valamint az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács felkéri a "tanácsokat, vállalatokat és szövetkezeteket, hogy hozzá jái niasaikkal bővítsék az ösztöndíj juttatás kereteit. A tanácsok, vállalatok és a szövetkezetek az e célra szánt összegeket bocsássák a megyei (fővárosi) diákszociális bizottságok rendelkezésére. Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ÁLLÁSFOGLALÁSOK Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Lakás- és Kommunálisügyi Főosztályának állásfoglalásai [A szövegben Tv. alatt az 1957. évi IV. törvény. I. R. alatt az 1 1971. (II. 8.) Korm., II. R. alatt a 2 1971. (II. 8.) Korm.. I. Vhr. alatt az 1 1971. (11. 8.) ÉVM számú rendelet, II. Vhr. alatt pedig a 2,1971. (II. 8.) ÉVM—PM számú együttes rendelet értendő.] 52. Az I. R. 8. §-a (1) bekezdésének rendelkezése a fővárosi, a megyei, illetőleg a megyei városi tanács végrehajtó bizottságát az I. R. 4. §-ának (2) bekezdése alapján megillető tanácsi bérlakás-, illetőleg tanácsi értékesítésű lakáskeretbe tartozó lakások bérlőjének, illetőleg vevőjének kiválasztásánál is alkalmazható. Az I. R. 4. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága az új tanácsi bérlakásokból és a tanácsi értékesítésű lakásokból évenként legfeljebb 3%-ot, a megyei és a megyei városi tanács végrehajtó bizottsága pedig évenként legfeljebb 2%-ot — központi feladatok megoldására — a saját rendelkezése alatt tarthat. Az I. R. 9. §-ának (6) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy azok körét, akik a jövedelmi, a vagyoni és a szociális helyzetük folytán, lakásigénylés alapján tanácsi bérlakás kiutalására jogosultak, — a helyi lakásviszonyok figyelembevételével — a tanács állapítja meg. A tanácsok e feladatuknak már eleget tettek és tanácsrendelettel szabályozták azokat a jövedelmi, illetőleg vagyoni határokat, amelyeken belül tanácsi bérlakás, illetőleg tanácsi értékesítésű lakás biztosítható. Egyes tanácsi szervek részéről felmerült, hogy az említett szintű tanácsok végrehajtó bizottságait megillető 3, illetőleg 2°/0-os lakáskeret célszerű felhasználását nagymértékben nehezíti az, hogy a lakások kiutalását csak a kiválasztott igényjogosult jövedelmi, vagyoni, illetőleg szociális körülményeitől függően lehet elrendelni. A kérdéssel kapcsolatos helyes álláspont a következő: Az I. R. 4. §-ának (2) bekezdése nem határozza meg közelebbről azt, hogy a tanács végrehajtó bizottsága az említett 3, illetőleg 2° 0-os keretbe tartozó lakásokat milyen feladatok megoldására használhatja fel, hanem a felhasználás módját a végrehajtó bizottság mérlegelésére bízza. Az első fokú lakásügyi hatóság az említett 3, illetőleg 2°/0-os keretbe tartozó lakásokat — éppen úgy, mint a jogszabályban szabályozott bérlőkiválasztási jog gyakorlása esetében (I. R. 7. §-a) — annak a személynek köteles kiutalni, akit a fővárosi, illetőleg a megyei (megyei városi) tanács végrehajtó bizottsága, vagy az általa felhatalmazott tisztségviselője (tanácselnök, tanácselnökhelyettes, vb titkár) a lakás bérlőjéül megjelölt. A fővárosi, illetőleg a megyei (megyei városi) tanács végrehajtó bizottságát az I. R. 4. §-ának (2) bekezdése alapján megillető rendelkezési jog tehát lényegében közel áll a jogszabályban szabályozott bérlőkiválasztási jog intézményéhez. A bérlőkiválasztási jog gyakorlásával kapcsolatban az I. R. 8. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ilyen esetben az igényjogosultságra és a lakásigény mértékére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. E rendelkezés figyelembevételével az az álláspont felel meg a jogalkotó eredeti célkitűzésének, amely szerint a vagyoni, jövedelmi és szociális helyzet, továbbá a lakásigény mértéke az I. R. 4. §-ának (2) bekezdésében említett 3, illetőleg 2° o-os keretbe tartozó lakások bérlőinek, ílle-