Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 36. szám

668 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám tőleg vevőinek kiválasztása során is figyelmen kívül hagyható. A jogszabály a szóban levő 3, illetőleg 2° ,,-os lakáskeret feletti rendelkezési jogot a végrehajtó bizottság részére nem mint munkáltató szerv részére kívánta biztosítani a tanácsapparátusban dolgozók lakásproblémáinak megoldása céljára, hanem a tanács működési területén jelentkező bármely központi feladat megoldásának céljára. Ebből az következik, hogy az e lakáskeretbe tartozó lakások kiutalása során az I. Vhr. 16. és 17. §-ában foglalt rendelkezések — amelyek kifejezetten a munkáltató szerv bérlőkiválasztási jogának gyakorlásával kapcsolatos szabályokat tartalmaznak — az I. R. 4. §-ának (2) bekezdésében említett lakáskeret felhasználása kapcsán a tanács végrehajtó bizottságára nem kötelezőek. Az ellenkező álláspont érvényesülése ugyanis a jogalkotó eredeti célkitűzésével ellentétes eredményre vezetne. A kifejtettek nem érintik a bérlőül kiválasztott személy lakásépítési hozzájárulás-fizetési kötelezettségét. 53. A tulajdonos általában nem kötelezhető arra, hogy a tulajdonában álló házingatlanba, illetőleg lakásba beköltözzék, vagy azt másnak bérbe (használatba) adja. A személyi tulajdonban levő lakások felett fennállott tanácsi rendelkezési jog megszűnésével az állampolgárok a tulajdonukban levő — megüresedett — lakásokkal szabadon rendelkezhetnek. Az I. R. 44. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonos a lakását a lakásügyi hatóság kiutalása nélkül maga használhatja, illetőleg lakás céljára részben vagy egészben bérbe adhatja, vagy másnak használatra átengedheti. A hatályos jogszabályok általában nem írják elő jogszabályi kötelességként a tulajdonos részére azt. hogy — a tulajdonát képező lakásába maga költözzék be, vagypedig — a lakást másnak bérbe vagy használatba adja. Ez a megállapítás azonban az alább felsorolt esetekben megszorítást szenved: A tulajdonos kötelező beköltözése tekintetében a) Az I. R. 76. §-ának (2) bekezdése értelmében az állampolgár tulajdonában álló lakásra vonatkozó lakásbérleti szerződés felmondása esetén a bérbeadó (a tulajdonos) nem köteles a bérlő részére másik lakást felajánlani, ha a bérlő tulajdonában ugyanabban a városban vagy községben megfelelő — beköltözhető — lakás van. Ilyen esetben a más személy tulajdonát képező lakásban lakó bérlő — a felmondás érvényes létrejötte esetén — végrehajtási úton arra kötelezhető, hogy a tulajdonában álló lakásba költözzék át. b) Az I. R. 120. §-ának (2) bekezdése értelmében nem tarthat igényt elhelyezésre a lakásban jogcím nélkül lakó az a jóhiszemű személy, akinek ugyanabban a városban vagy községben saját tulajdonában levő. megfelelő és beköltözhető lakása van Az ilyen személy ugyancsak végrehajtási úton ü kötelezhető arra, hogy a tulajdonában álló lakásba költözzék át. » cj Az I. R. 123. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy az elhelyezéséről maga nem gondoskodik, egyebek mellett arra is kötelezhető, hogy költözzék vissza a tulajdonában álló üres lakásba, illetőleg szükséglakásba. A kötelező hasznosítás tekintetében d) Az I. R. 128. §-a kimondja, hogy a nem állami lakást nem lakás céljára adták bérbe vagy engedték át használatra, az erre vonatkozó szerződés 1971. évi július ho 1. napján megszűnt és a bérlő, illetőleg használó köteles a lakást legkésőbb 1972. évi július hó 1. napjáig kiüríteni. Amennyiben ezt a kötelezettségét a bérlő nem teljesíti, a lakásügyi hatóság 30 napon belül köteles a lakás kiürítését végrehajtani. Ha bérbeadó a lakást a megüresedést követő három hónapon belül lakás céljára nem hasznosítja, a tanács végrehajtó bizottsága az ingatlannak a külön jogszabályban [32 1971. (X. 5.) Korm. számú rendelet 11. §-a, illetőleg a 26 1971. (X. 5.) ÉVM—IM számú rendelet 12— 17. §-a] meghatározott módon való értékesítését rendeli el. e) Az I. R. 130. §-a értelmében ugyanezek a rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók arra az esetre is. ha az állampolgár tulajdonában álló lakásnak nem lakás céljára történő hasznosítására a felek 1971. évi július hó 1. napja után kötöttek szerződést. Az ilyen megállapodás eleve semmis. Ilyen esetben a bérlő (használó) azonnal köteles a lakást kiüríteni. Ha ezt nem teszi, a lakásügyi hatóság köteles a bérlőt (használót) a lakásból azonnal kiköltöztetni. Ennek megtörténte után a bérbeadó köteles a lakást három hónapon belül lakás céljára hasznosítani. Ennek elmulasztása esetén a lakásnak a már említett jogszabályok alapján történő tanácsi értékesítését kell elrendelni. A fenti a)—c) pontban felsorolt eseteken kívül a tulajdonos semmilyen más esetben nem kötelezhető arra, hogy a lakásába beköltözzék, illetőleg a d)—ej pontba nem tartozó esetekben nem köteles a lakást más személynek bérbe vagy használatba adni. Ha a tulajdonos személyi körülményei úgy alakulnak, hogy a lakást csak később (pl. a néhány év múlva bekövetkező nyugdíjba menetele alkalmával) kívánja használatba venni, nincs törvényes akadálya annak, hogy a lakást addig üresen is tarthassa. 54. Ha a lakásügyi hatóság lakáscsere kapcsán tanácsi bérlakás lakásbérleti jogviszonyának jogellenes átruházására irányuló törekvésről szerez