Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 25. szám

490 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám dosított 440. §.) A bérbeadó és a bérlő kötelezettségeire és jogaira a lakásbérletről szóló külön jogszabályok is tartalmaznak rendelkezéseket. Ezek szerint a bérbeadónak a szerződés alapján fennálló kötelezettsége az, hogy a lakás (helyiség) szerződésszerű használhatóságát a jogviszony egész tartamára biztosítsa, s ennek keretében eleget tegyen mindazoknak a kötelezettségeinek, amelyeket a jogszabályok előírnak. E kötelezettségek teljesítését a bérlő a szerződéses jogviszony alapján követelheti. De következik a kifejtettekből az is, hogy a bérbeadó szerződésszegést követ el, ha az említett kötelezettségeinek nem tesz eleget. Szerződésszegés ugyanis bármelyik félnek minden olyan magatartása, amely a szerződésből folyó kötelezettségek teljesítésének valamilyen hiányosságára vezet, vagyis amely a másik félnek a szerződéssel, illetőleg a szerződésre irányadó jogszabályokkal védelmezett érdekét sérti. A bérlő tehát a bérbeadó szerződésszegésén alapuló jogait érvényesíti akkor, ha a bérleménynek a szerződésszerű használatra való alkalmassá tételét (szavatosság) vagy a szerződésszegés folytán keletkezett kárának megtérítését (szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség), illetőleg mindkettőt követeli. (Ilyen iránymutatást adott egyébként a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa, a P. törv. Eln. tan. 20.915/1968. számú határozatában.) Mindebből következik, hogy ha az épület egyes részeinek (pl. tégla, cserép, vakolat) lehullása vagy pedig az épületről lehulló más tárgy (pl. hótömeg) a bérlőnek a bérlemény területén — az épületben vagy az ahhoz tartozó, több bérlő esetén közös használatra szolgáló helyiségekben, illetőleg területeken (pl. a lépcsőházban, udvaron) — kárt okoz, a felelősséget a szerződésszegéssel okozott kárért fennálló felelősség szabályainak az alkalmazásával kell elbírálni. Ha ellenben a bérlő károsodása az említett módon a bérlemény területén kívül (pl. az épület előtti gyalogjárón vagy az úttesten) következik be, a kártérítési igény elbírálásánál a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait (Ptk. 354. §) kell alkalmazni. Ebben az esetben ugyanis a bérbeadó és a bérlő közötti szerződéses kapcsolat háttérbe szorul, s csupán annyi a szerepe, hogy — mintegy véletlenszerűen — alkalmat ad a károsodásra. Ilyenkor tehát a bérlő károsodását nem lehet szerződésszegéssel okozott kárnak tekinteni 33. Államigazgatási határozat alapján szolgalmi jogot gyakorló vállalatok (szervek) nem kötelezhetők egyetemlegesen kártalanításra. A bányászatról szóló 1960. évi III. törvény 46 §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) térítési igény nélkül köteles tűrni, hogy a bányavállalat az ingatlanon annak rendeltetésszerű használatát nem akadályozó módon megfigyeléseket, méréseket végezzen, jeleket helyezzen el, illetve az ingatlan felszíne alatt vagy felett a rendeltetésszerű használatát nem akadályozó függőpályát vagy vezetéket, helyezzen el. A (2) bekezdés szerint az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó vezetékoszlopok, állomások és egyéb létesítmények elhelyezése céljára a bányavállalat — kártalanítás ellenében — szolgalom alapítását igényelheti. A szolgalom alapítása felől — megegyezés hiányában — az illetékes tanácsi szakigazgatási szerv a kisajátítási jogszabályok megfelelő alkalmazásával határoz. A megállapított kártalanítással meg nem elégedő ügyfél a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint a bírósághoz fordulhat. Többször előfordul, hogy az államigazgatási hatóság szakigazgatási szerve egy ingatlanon több vállalat (szerv) javára alapít szolgalmi jogot. A jogalkalmazásban megnyilvánuló egyes nézetek szerint ilyen esetekben a törvény 46. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek fennállásakor — nevezetesen: ha a szolgalmi jog gyakorlása az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozza — a szolgalmi jogot gyakorló vállalatok (szervek) egyetemlegesen kötelezhetők a kártalanítás megfizetésére. Ez az álláspont azonban nem helytálló. Ha ugyanis a vállalatok (szervek) a szolgalmi jogot államigazgatási határozat alapján gyakorolják, ez nem jogellenes tevékenység, tehát a felelősségük nem a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésen alapul. Tevékenységük ezért nem tekinthető közös károkozásnak, következésképpen a Ptk. 344. §-a alapján az egyetemleges felelősségük megállapításának nincs helye. Csak olyan vállalatokat lehet egyetemlegesen kártérítésre kötelezni, amelyek államigazgatási hatósági határozat nélkül, önkényesen fejtenek ki olyan tevékenységet, amely az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozza. A kérdés megítélésénél egyébként közömbös, hogy az államigazgatási hatóság szakigazgatási szerve a vállalatok (szervek) javára egy időben (egy határozatban) vagy pedig külön-külön alapított szolgalmi jogot. 34. A dolgozónak tévesen kifizetett szabadságmegváltás össze" e nem vonható le az őt üzemi baleseti kártérítés jogcímén megillető járandóságból. Előfordult, hogy a munkáltató a dolgozónak üzemi baleseti kártérítésként járó összegbe betudta a korábban tévesen kifizetett szabadságmegváltás összegét. Vitássá vált, hogy a munkáltatónak ez az eljárása megfelel-e az irányadó jogszabályoknak. A helyes álláspont a következő: A 21964. (IV. 3.) MüM. számú rendeletnek a 4 1967. (VI. 8.) MüM. számú rendelet 3. §-ával ki-