Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

60. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1201 1812. A vállalkozási munkák körében egyedül az a tény, hogy a kijavítás csak az eredetileg mégrendeltnél drágább anyag felhasználásával lehetséges, az értéknövekedés megállapításának alapja nem lehet. Az építtető által megrendelt és a kivitelező által épített vámkezelési épület a használatbavétel után meghibásodott, a tetőn beázások keletkeztek. A szavatossági felelősséggel kapcsolatban indult eljárásban megállapítást nyert, hogy tervezési hiba történt, az eredetileg tervezett műanyagfedés nem alkalmas, de azt kicserélni sem lehet. Ezért az ún. riopolit fedést kell alkalmazni, amelynek terveit a tervezőnek díjtalanul kell elkészítenie s viselnie kell a kijavítás költségeit is. A tervező azonban az utóbbi költségek viselését nem akarta vállalni, azt vitatta, hogy azok — mint értéknövelő költségek — a megrendelőt terhelik. A gazdasági döntőbizottság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő megállapította, hogy az utólag beépített hőszigetelés — a kapható kereskedelmi méretek és a kívánatos lépésszilárdság miatt — a szükségesnél vastagabb, ezért annak 2 3 részét értéknövelő tényezőként javasolta figyelembe venni. Szakvéleményét az építtető észrevételei folytán azzal egészítette ki, hogy a megtervezett és kivitelezett műanyagfedés a kijavítás során gyakorlatilag nem volt felhasználható, bár azt lebontani nem kellett. A hőszigetelésre akkor is szükség lett volna, ha hagyományos módon tervezik a fedést, de akkor igazodni lehetett volna a beszerezhető anyaghoz és nem kellett volna a rendelkezésre álló anyagra tekintettel 1/3 résszel vastagabb réteget alkalmazni. Az első fokon eljárt gazdasági döntőbizottság megállapította, hogy a riopolittal kapcsolatos költségekből 42 795 Ft a tervezőt, 5339 Ft — mint értéknövekedéssel kapcsolatos — a megrendelőt terheli. A határozat indokolása kifejti, hogy a tervező tévesen értelmezi a kár jellegű és értéknövelő tényezők határát, mert az építtető jogalap nélkül gazdagodásáról, tehát értéknövekedésről csak abban az esetben lehet szó, ha a beruházó a kijavítás folytán valóban értékesebb létesítményhez jut, mint aminek ellenértékét kifizette. Abból a tényből azonban, hogy a kijavítás során végzett kivitelezés többe került, mint amennyibe került volna akkor, ha nem valósítanak meg olyan szigetelést, ami nem vált be, még nem következik értéknövekedés. A tervező a határozat ellen beadott fellebbezésében megismételte azt az előadását, hogy a kijavítás során a műanyagfedést, mint feleslegeset, nem kellett lebontani, csak riopolit szigeteléssel megerősíteni, amivel az építtető értékesebb épülethez jutott, tehát a riopolit hőszigetelési munka értéknövelő tényező. Ennek alátámasztása céljából utalt arra, hogy a kihallgatott szakértő véleménye szerint a beépített hőszigetelés 2/3 része az épület értékét növelte. Kifogásolta a határozat indokolásának azt a megállapítását, hogy „a jelen esetben az építtető csak akkor kapott javítás után értékesebbet, ha és amennyiben a szigetelés és a kapcsolatos munkák a végleges megoldás szerint értékesebbek annál, amibe tervezési hiba nélkül hagyományos kivitelezés mellett a munka került volna". A KGD mint fellebbezési döntőbizottság, a fellebbezést nem találta alaposnak. Az építtetőnek a szerződés alapján rendeltetésszerű használatra alkalmas létesítményt kellett volna kapnia. Ha az általa eredetileg kifizetett ellenértékért rendeltetésszerű használatra alkalrnas létesítmény — jelen esetben tetőfedés — nem volt megvalósítható, úgy a rendeltetésszerű használatot biztosító kijavítással kétségtelenül értéknövekedés következett be. Ebben az esetben az értéknövekedés mértéke csak azokhoz a költségekhez viszonyítva állapítható meg, amelyek felmerültek volna akkor, ha eredetileg is rendeltetésszerű használatra alkalmas létesítmény került volna kivitelezésre. Ezen túlmenően lehet szó értéknövekedésről abban az esetben is, ha a rendeltetésszerű használatra alkalmasság az eredeti kivitelezés esetén kisebb költséggel is elérhető lett volna, de a más módon, magasabb költséggel történő kijavítás folytán a létesítmény használhatósága, tartóssága, karbantartása stb. tekintetében az üzemeltetésnél pénzben kimutatható előny jelentkezik ahhoz képest, mintha a kivitelezés a lehetséges, de még megfelelő, olcsóbb megoldással készült volna. A használhatóságnál, tartósságnál, vagy karbantartásnál jelentkező ilyen előnyre a tervező sem az első fokú eljárás során, sem a fellebbezésében nem hivatkozott. (III.—76 573 1971. KGD) 1813. A gazdasági döntőbizottság hibás építési-szerelési munkaeredmény tekintetében nem írhat elő eltérő kijavítási módot, ha a tervdokumentációban előírt kivitelezési mód helyességét egyik fél sem vitatja. A felperes építtető keresetleveleiben előadta, hogy bár a gazdasági döntőbizottság korábbi határozata kötelezte az alperes generálkivitelezőt, hogy egy lakótelep hibás thermoforkéményeit a megszabott határidőre javítsa ki, az alperes e kötelezettségének nem tett eleget. Kérte, hogy a döntőbizottság kötelezze az alperest a kémények teljes átépítésére, valamint késedelmi kötbér megfizetésére. Az első fokú gazdasági döntőbizottság szakértői bizonyítás után a késedelmi kötbéren felül arra kötelezte az alperest, hogy a lakószobákban a kályhákat gázparapet fűtőtestekre, a fürdőszobai kályhákat pedig gázmelegítőkre cserélje ki. A kijavítási, illetve átalakítási munkákhoz szükséges terv