Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 60. szám

1202 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 60. szám és költségvetés szolgáltatása a felperes kötelessége volt és őt terhelték a döntés szerint az értéknövelő költségek is. A határozat egyes rendelkezései ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezési kérelme arra irányult, hogy a fellebbezési döntőbizottság „alperest a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalja". Az indokolásában előadta, hogy a lakóépületek átadás-átvételét követően a döntőbizottság korábbi határozatai kötelezték az alperest a thermofor kémények kijavítására. Az alperes azonban a javítást nem végezte el megfelelően, s az idő múlásrval a thermofor kémények állapota annyira leromlott, hogy teljesen lehetetlenné vált a fürdőszobák használata, sőt a szobák fűtése is. A felperes igénye kizárólagosan arra irányult, hogy „a kivitelező a szolgáltatott tervekben előírt módon, vagyis a műszaki követelményeknek megfelelően végezze el a javítási munkálatokat a saját költségére". Az első fokú döntőbizottság viszont a kereseti kérelmen túlterjeszkedve a kivitelezőt nem a fennálló hibák kijavítására kötelezte, hanem olyan megoldásra, ami eltér az eredeti tervtől, és anélkül, hogy a kivitelező a megoldást kérte volna, csaknem milliós nagyságrendű többletköltség viselésére kötelezte azt a beruházót, aki a létesítményeket már korábban elszámolta. A KGD mint fellebbezési döntőbizottság a fellebbezést" alaposnak találta. A KGD 37. számú elvi határozata szerint a gazdasági döntőbizottság a kijavítás tárgyában a kijavítási mód körülírása nélkül, olyan formában rendelkezik, hogy a kivitelezőnek a szolgáltatás tárgyát a törvényes és szerződéses kellékeknek megfelelővé, hibátlanná kell tennie. A jelen esetben a gazdasági döntőbizottság a kijavítás elrendelésén kívül annak módja tekintetében az elvi határozat szerint azért sem rendelkezhetett volna, mert a felek között ebben a kérdésben nem volt vita, továbbá, mert aránytalanul nagy költséggel járó kijavítási módot a döntőbizottság nem határozhat meg. Minthogy a kivitelezés céljára adott tervdokumentáció hibátlan volt, ezért a felperest kivitelezési tervdokumentáció szolgáltatására nem lehetett volna kötelezni. Értéknövelő többletköltségek megfizetésére pedig az építtetőt abban az esetben lehet kötelezni, ha a javítás folytán alaptalanul gazdagodik. Ennék különböző esetei lehetnek, a jelen esetben azonban erről nincs szó. A gyűjtőkémények kijavítására kizárólag a kivitelezési hiba rendeltetésszerű használatot gátló következményeinek kiküszöbölése, tehát az egyenértékűség helyreállítása céljából van szükség. Ha ez ma már csak nagyobb költséggel történhet, mintha eredetileg jó kémények készültek volna, ezáltal még a felperes nem gazdagodik, az alperes pedig csak a szerződésszegésének a következményeit viseli. Egyébként sem az első fokú határozat, sem az alperes védekezése semmiféle adatot nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy abban az esetben, ha a kémények hibája folytán csak gázfűtéssel lehetne az épületeket fűteni és az alperes az átalakítást elvégzi, ebből a felperesnek milyen gazdagodása következnék be. Mindezek következtében az első fokú határozatot akként kellett megváltoztatni, hogy az alperesnek a lakóépületek fűtési hibáját úgy kell kijavítania, hogy az 5 lakóépület fűtése a törvényes és szerződéses kellékeknek megfelelővé váljék. Ha a kijavítás idejére a lakásokat ki kell üríteni, úgy a lakók megfelelő elhelyezéséről és költségeik megtérítéséről az alperesnek kell gondoskodnia. Ha ezen költségek elkerülése céljából, továbbá, mert a lakások kiürítését egyébként sem tudja lehetővé tenni, az alperes a fűtési rendszernek gázfűtésre való átalakítását végzi el, ezzel csak az őt terhelő kár összegét csökkenti, amelynek megtérítését mástól nem követelheti. (III.—82 139 1972. KGD) 1814. A vállalkozónak ahhoz a jogellenes magatartásához, hogy a megrendelőt a célszerűtlen, szakszerűtlen utasítás következményeire figyelmeztetni elmulasztja (VR 13. §), a felek külön kikötésének hiányában kötbérkövetkezmény nem fűződik. A felperes keresetében előadta, hogy megrendelte egy hydroforberendezés terveit, majd az elkészült terveket átadta a kivitelezőnek, aki a munkát alvállalkozók közben jötté vei elvégezte. Az elkészült munkaeredmény azonban meghibásodott, a hydrofor berendezés egyik tartálya alatt ugyanis a betonalapzat beszakadt, a tartály felborult, a nyomó- és szívóvezetékek leszakadtak. A kereseti kérelem I. r. alperes tervezővel, II—IV. r. alperes generálkivitelezővel, illetve alvállalkozókkal szemben a hibák kijavítására, kártérítés és minőségi kötbér fizetésére irányult. A kivitelező és az alvállalkozók védekezése az volt, hogy a kivitelezést a tervdokumentációnak megfelelően végezték, a tervező pedig azzal védekezett, hogy az általa szolgáltatott tervdokumentáció nem volt hibás. A felek bizonyítási indítványára a döntőbizottság által kirendelt szakértő • véleménye szerint a károsodás oka, hogy a tartályok alá nem építettek alapokat, mert a terv nem tartalmazta ezeket félreérthetetlen módon és formában. Ezt a terv hiányosságának, illetőleg hibájának kell tekinteni. A szakvélemény kitért arra is, hogy a II. r. alperes generálkivitelező volt az, aki a teljes tervet építészeti és gépészeti összefüggésben is láthatta és ezért felfedezhette volna a terv fogyatékosságát, ez azonban nem történt meg. Az alvállalkozók a hiányos építészeti terveket kapták meg, gépészeti terveket nem kaptak, tehát ezek hiányában végezték el a gépszerelési munkákat.