Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 59. szám

1124 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdé­sekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyéb­ként a vallomástétel megtagadására jogosult. (2) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról mi­ként szerzett tudomást. (3) A tanút az elnök hallgatja ki. A bíróság többi tagja is jogosult a tanúhoz kérdéseket intézni. Kér­déseket a felek indítványozhatnak. Az elnök a fe­leknek kérelmükre megengedheti, hogy a tanúhoz közvetlenül is intézhessenek kérdéseket. A fél ré­széről indítványozott vagy a tanúhoz közvetlenül intézett kérdés megengedhetősége felől az elnök határoz. (4) Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek előadásával el­lentétben áll, az ellentét tisztázását szükség eseté­ben szembesítéssel kell megkísérelni. 174. §. (1) A tanú a kihallgatása alkalmával a birtokában levő okiratot, illetőleg annak a peres ügyre vonatkozó részét köteles a bíróság rendelke­zésére megtekintés végett bemutatni, kivéve ha az okiratot perben nem álló harmadik személy nevé­ben tartja birtokában. Ha a tanú az okirat bemuta­tását alaptalanul megtagadja, a tanúságtétel meg­tagadásának következményeit (185. §) kell megfe­lelően alkalmazni. (2) A bíróság szükség esetén elrendelheti az ok­irat másolatának (kivonatának) az iratokhoz való csatolását. Ha a tanú a másolatot (kivonatot) csa­tolni nem tudja, annak elkészítéséről a bíróság gon­doskodik. 175. §. (1) A kihallgatás után a tanú előtt a jegy­zőkönyvbe vett vallomását fel kell olvasni, kivéve, ha a felolvasást sem a tanú, sem a felek nem kíván­ják. A felolvasás megtörténtét vagy annak mellő­zését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. (2) Ha a tanú a vallomás felolvasásakor vallo­mását kiigazítja vagy kiegészíti, azt szintén jegyző­könyvbe kell foglalni. 176. §. (1) Ha a tanú aggkora, betegsége, testi fogyatkozása vagy más ok miatt a bíróság előtt nem jelenhetik meg, a bíróság a tanút lakásán, il­letőleg tartózkodási helyén hallgatja ki. Ebben az esetben a bíróság akként is rendelkezhetik, hogy a tanút az elnök hallgassa ki. (2) A tanúkihallgatás helyéről és idejéről a fele­ket és a tanút előzetesen értesíteni kell. Szakértők 177. 8. (1) Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt ren­del ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felme­rülése esetében lehet kirendelni. (2) Szakértőt az állandó — ennek hiányában vagy akadályoztatása esetében a kijelölt — igazságügyi szakértők közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni. (3) A feleket a szakértő kirendelése tárgyában szükség esetében meg kell hallgatni, és a kirende­lésnél a felek egyetértő javaslatát lehetőleg figye­lembe kell venni. (4) Ha a perbíróság a szakértő meghallgatása iránt megkeresés útján intézkedik, a szakértő ki­rendelését is a megkeresett bíróságra bízhatja. (5) A bíróság a kirendelt szakértő helyett — akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után — más szakértőt rendelhet ki, ha ezt bármely okból szükségesnek tartja. Ha azonban a bíróság a szak­értőt a felek egyetértő javaslatára rendelte ki, más szakértő kirendelésének a szakvélemény előterjesz­tése előtt csak akkor van helye, ha a szakértő a vé­leményadással késlekedik, vagy kizárás okából (178. §) vagy valamely más fontos okból nem járhat el. 178. §. (1) Az, akire a 13. § (1) bekezdésének a),b), c) vagy e) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, szakértőként sem járhat el, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt. (2) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy kizárt szakértő az eljárásban ne vegyen részt. A kizárási okot maga a szakértő, valamint a fél köteles a bíró­ságnak haladéktalanul bejelenteni; ha a bejelentés a szakértő véleményének előterjesztése után tör­tént, a bíróság a vélemény figyelembevételével dönti el, hogy más szakértő meghallgatása szüksé­ges-e. (3) A bíróság a kizárás tárgyában a felek és a szakértő meghallgatása (113. §) után határoz; ha­tározata ellen külön fellebbezésnek helye nincs. Ha a szakértőt a megkeresett bíróság rendelte ki, a ki­zárás felől is ez határoz; ha azonban a kizárási okot a szakvélemény előterjesztése után jelentik be, a (2) bekezdés alkalmazásával a perbíróság dönt. 179. §. A 169—171. §-ok rendelkezéseit a szak­értőkre is megfelelően alkalmazni kell. A szak­értőt kötelessége alól egyéb elfoglaltsága miatt vagy más fontos okból fel lehet menteni. 180. §. (1) A megidézett szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, to­vábbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, és hogy nem áll-e fenn reá kizáró ok; a nem ál­landó szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véle­ményadás következményeire is. A bíróság a szakér­tőt a vélemény írásbeli előterjesztésére megidézése nélkül kirendeléskor is utasíthatja. (2) Ezután a bíróság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.

Next

/
Thumbnails
Contents