Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 59. szám

1118 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám (2) Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézés­sel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bíró­sági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben. Nem bocsáthatja ki a bíró­ság a meghagyást, ha a per megszüntetésének lenne helye, továbbá ha a keresetlevelet a 130. § (1) bekezdésének i) pontja alapján el kellett volna utasítani. (3) A bírósági meghagyásnak tartalmaznia kell a bíróság és az ügyszám megjelölését, a döntést, az eljárási költségek megfizetésére kötelező rendel­kezést, továbbá — ha ennek helye van — az elő­zetes végrehajthatóság kimondását, az ellentmon­dás lehetőségére való figyelmeztetést, végül utalnia kell arra, hogy a jogerős bírósági meghagyásnak ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek. A bírósági meghagyást a mulasztás tényének megállapításán kívül indokolni nem kell. (4) Az első tárgyalásra megidézett és megjelent tanút vagy szakértőt a bíróság kihallgatja. Ha az ügy eldöntésére így kellő adat áll rendelkezésre, a bíróság az általános szabályok szerint határoz, egyébként pedig a bírósági meghagyás kibocsátása avagy újabb tárgyalás kitűzése felől dönt. 136/A. §. (1) A bírósági meghagyás ellen a kéz­besítésétől számított tizenöt napon belül bármelyik fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet. Nem tekinthető a bírósági meghagyás megtámadásának, ha az al­peres a követelés összegét teljes egészében elis­meri, és csak a fizetésre halasztást vagy részletben való fizetést, illetőleg csak a bírósági meghagyás kijavítását kéri. A kellő időben benyújtott ellent­mondás esetében a bírósági meghagyást kibocsátó bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz ki. (2) A bírósági meghagyásnak ellentmondással meg nem támadott része jogerőre emelkedik, és az új tárgyalást csak a megtámadott részre vonatko­zóan kell kitűzni. Az alperest az elmulasztott első tárgyalás költségében pernyertességétől függetle­nül marasztalni kell. Az ellentmondás illetékét a másik félre áthárítani nem lehet. Ha az ellentmon­dás csak a perköltséget sérelmezi, erről a bíróság tárgyaláson kívül, végzéssel határoz. (3) Ha az alperes az ellentmondás alapján ki­tűzött újabb határnapot is elmulasztja, a bíróság a korábbi meghagyást hatályában fenntartja, és az alperest az újabban felmerült költségekben is ma­rasztalja. E meghagyás ellen sem ellentmondás­nak, sem fellebbezésnek nincs helye. 136/B. §. (1) Ha a folytatólagos tárgyalást — az ellentmondás folytán kitűzött és az alperes ál­tal elmulasztott tárgyalás kivételével — a felek bármelyike mulasztja el, a bíróság a tárgyalást a jelenlevő ellenfél, illetőleg a távollevő felperes megelőzőleg előterjesztett kérelmére tartja meg, de új határnapot is kitűzhet. (2) Ha a bíróság a tárgyalást megtartja, a mu­lasztó felet a megjelent fél olyan kérelmeiről, tény­állításairól és bizonyítási indítványairól, amelyeket vele még nem közöltek, a tárgyalási jegyzőkönyv másolatának vagy az ellenfél által közölt előké­szítő iratnak a megküldésével értesítheti, és fel­hívhatja arra, hogy azokra észrevételeit a 141. § (3) bekezdése esetében előkészítő iratban, egyéb­ként pedig a következő tárgyaláson szóval tegye meg. Ebben az esetben a bíróság a tárgyalás foly­tatására új határnapot tűz ki. Az olyan kérelme­ket, tényállításokat és bizonyítási indítványokat, amelyeknek az ügy eldöntésére nincs jelentőségük, a mulasztó féllel közölni nem kell. (3) Ha a fél mulasztása esetében az előbbi be­kezdések szerint a tárgyalás megtartásának is he­lye lehetne, a bíróság a valóságnak megfelelő tény­állás kiderítése érdekében elrendelheti a tárgyalás elhalasztását és a mulasztó fél meghallgatását, va­lamint a valóságnak megfelelő tényállás kiderítése érdekében szükségesnek tartott bizonyítást. Ha a mulasztó fél a következő tárgyalást is elmulasztja, ezen az alapon a tárgyalást újra elhalasztani nem lehet. A mulasztó féllel előzetesen már közölt ké­relmeket, tényállításokat és bizonyítási indítvá­nyokat ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy a mulasztó fél a kérelem teljesítését nem ellenzi, a. tényállítás valóságát nem vonja kétségbe, illetőleg a kívánt bizonyítást nem ellenzi, kivéve, ha ez a perben korábban tett nyilatkozatával ellentétben állana. Az eljárás szünetelése 137. §. (1) Az eljárás szünetel, ha a) a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezé­süket akár az első tárgyalást megelőzően, akár az első fokú eljárás folyamán bármikor bejelentik, vagy b) a felek közül bármelyik tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, vagy a megjelent fél az ügy tár­gyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyál­talában nem tesz, és a távollevő felperes megelőző­leg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tár­gyalást távollétében is tartsa meg, vagy c) a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgya­lását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyálta­lában nem tesz, vagy d) hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél ezt nem kéri. (2) A szünetelés a határidők folyását nem érinti. A per szünetelésének időpontjától számított négy hónap eltelte előtt a pert csak akkor lehet foly­tatni, ha ezt a bíróság a felek közös kérelmére megengedte; a négy hónap eltelte után bármelyik fél kérheti az eljárás folytatását.

Next

/
Thumbnails
Contents