Tanácsok közlönye, 1972 (21. évfolyam, 1-64. szám)

1972 / 57. szám

1050 TANÁCSOK KÖZLÖNiE 57. szám — a mezőgazdasági üzemek beruházásainak és termelési tevékenységének támogatásáról szóló jogszabály alapján ártámogatásban részesíthető építési beruházások, tekintet nélkül arra, hogy az ártámogatást ténylegesen igénybevették-e vagy sem; b) az építési rovaton 500.000 Ft értékhatárt meghaladó munkák közül — az állami beruházások, ideértve a Szakszervezetek Országos Tanácsának beruházásait is, — a közforgalmú út-, híd- és vasútfenntartási munkák; c) az építési rovaton 1,000.000 Ft értékhatárt meghaladó munkák közül — az olyan vállalati (szövetkezeti) beruházások, amelyek az állami költségvetésből (tanácsi fejlesztási alapból, iparfejlesztési alapból, vízügyi alapból, költségvetési befizetés elengedése révén stb.) vissza nem térítendő állami hozzájárulásban részesülnek, ha az állami hozzájárulás mértéke a bruttó költségvetési összegnek legalább 20%-át eléri, — az olyan vegyes állami és vállalati beruházások, amelyeknél az állami beruházási részarány a bruttó költségvetési összegnek legalább 20%-át eléri. (2) Szabad árformába tartoznak: a) értékhatárra tekintet nélkül — a műemlékek feltárási és helyreállítási munkái, — a kísérleti építmények, — a fenntartási munkák az (1) bekezdésben felsoroltak kivételével; b) az építési rovaton 500.000 Ft értékhatárt meg nem haladó állami beruházások, valamint az 1,000.000 Ft értékhatárt meg nem haladó vállalati (szövetkezeti) beruházások (tekintet nélkül arra, hogy az állami hozzájárulásban részesülnek-e vagy sem) az (1) bekezdés a) pontjában felsoroltak kivételével. (3) Hatósági megkötésekkel kialakított árformába tartozik az (1)—(2) bekezdésekben nem említett valamennyi építési-szerelési munka. (4) Azoknak a járulékos építményeknek (bekötővezetékek, utak és térburkolások, kerítések, támfalak, kertépítés stb.) árát, amelyek a főépítmény rendeltetésszerű használatához, környezetének kialakításához szükségesek, a főépítményre érvényes árforma alkalmazásával kell'kiszámítani, még akkor is, ha ezek megvalósítására a megrendelő más vállalkozóval kötött építési szerződést. (5) Az alvállalkozó részmunkájának ellenértékét a generálkivitelezőre érvényes árforma alkalmazásával kell kialakítani. II. Fejezet Az építési-szerelési munkák költségtényezői 4- §• (1) Az egységárat — árformára való tekintet nélkül — az alábbi árvetési séma szerint kell meghatározni: a) közvetlen anyag, b) fuvarozás és rakodás, c) anyagköltség (a -\- b), d) közvetlen bér, e) szociális költség, f) bérköltség (d -(- e), g) gépköltség, h) vetítési alap (f -\- g), i) építésvezetőségi általános költség, j) díj (h + i), k) egységár (c + j), l) minőségi csökkentés, m) osztályos egységár (k — l). (2) Az egységár meghatározására vonatkozó részletes szabályokat a 3. számú melléklet, az árelemzés során használatos űrlapmintákat pedig az „A"' és ,,B" minta tartalmazza. (3) A nem építőipari ágazatba sorolt vállalatok (szövetkezetek) által lakossági megrendelésre kivitelezett önálló szak- és szerelőipari munkák árvetését a vállalkozó ágazati besorolásának megfelelő önköltségszámítási szabályzattal összhangban lehet kialakítani. Az anyagköltség 5. §. (1) Anyagköltségként kell előirányozni minden olyan felhasznált anyag (termék) értékét, amely a munkatételnek az Építő- és Szerelőipari Kivitelezési Szabályzatban (továbbiakban: ÉKSZ), állami szabványban, vagy műszaki előírásban előírt kivitelezéséhez — a felmerülő veszteséget is figyelembe véve — szükséges, tekintet nélkül arra, hogy az anyagot a szerkezetbe beépítik vagy az a szerkezet megépítésekor csak elhasználódik. (2) Anyagköltségként nem vehetők figyelembe: a) a kivitelezésnél alkalmazott gépek üzemeltetéséhez, fel- és leszereléséhez, a hozzájuk tartozó építmények (felvonótorony, darupálya, máglya stb.) létesítéséhez szükséges anyagok és tartalékalkatrészek költségei;