Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 32. szám

32. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 805 1. A R. 2. § (1) bekezdéséhez: E rendelethely felsorolja azokat a meghatározott foglalkozást stb. folytató — személyeket, akikre az előbb említett foglalkozásuk (tagságuk) mellett fennálló munkaviszonyuk alapján a biztosítás csak akkor terjed ki, ha a munkaviszonyukkal járó lekötöttségük a Munka Törvénykönyvében vagy más jogszabályban az illető iparágra vagy munkakörre megállapított munkaidőnek legalább a felét eléri. Nem terjed ki a biztosítás ezekre a személyekre abban az esetben, ha az említett foglalkozásuk (tagságuk) mellett a R. 1. § (1) bekezdés e) pontjában jelzett jogviszonyban végeznek munkát. Pl. kisiparos megbízási jogviszonyban végzi a munkát. Az előbb említett rendelethely csak a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagjaival kapcsolatban helyezi hatályon kívül a 2/1968. (V. 21.) SZOT számú szabályzat 3. §-ának a biztosítási kötelezettség kizárására vonatkozó rendelkezését. Ennek következtében, akinek ipar jogosítvány a van vagy aki hatósági engedélyhez kötött, illetőleg nyilvántartásbavételi kötelezettséggel járó foglalkozást folytat, továbbá munkaközösségnek vagy alkotóközösségnek tagja, bedolgozói munkaviszony alapján továbbra sem esik biztosítási kötelezettség alá. 2. A R. 2. § (3) bekezdéséhez: a) A szóban levő családtagnak biztosítási kötelezettségét meg kell állapítani, ha a rokkantsági nyugdíjhoz (résznyugdíjhoz) szükséges szolgálati idővel (biztosítási idővel, nyugdíjévvel) — bármelyik nyugdíjrendszerben (munkaviszonyban álló dolgozó, termelőszövetkezeti tag, kisiparos stb.) — rendelkezik. b) Az előzetes szolgálati idő fennállását elsősorban a társadalombiztosítási ügyviteli szervek belső nyilvántartásaiból kell megállapítani. Ha a szükséges előzetes szolgálati idővel a családtag nem rendelkezik és állítása szerint volt munkáltatója részéről bejelentési mulasztás történt, a bejelentetlen idő elismerése tekintetében az eljárást ugyanúgy le kell folytatni, mintha a családtag megrokkant volna és a szóban levő időre a rokkantsági nyugdíjra való igényjogosultsághoz lenne szüksége. Ilyen esetben az utólagos bejelentés esetén érvényes rendelkezések szerint kell az eljárást lefolytatni. Ha olyan időket is figyelembe kellett venni, amelyek nem a belső nyilvántartásokban szerepeltek, vagy nem más ügyviteli szervek igazoltak a nyugdíjosztály (csoport) véleményét is ki kell kérni arra vonatkozólag, hogy rokkantsági nyugdíjigény esetén ezek az idők szolgálati időként figyelembe Vehetők-e. Abban az esetben, ha az R.-ben említett családtag a szükséges előzetes szolgálati idővel nem rendelkezik, az ügvviteli szerv járulékügyi osztálya (csoportja) készíti el a határozat tervezetét. Az ügyviteli szerv határozata ellen a felek közvetlenül a bírósághoz fordulhatnak keresettel. c) Azoknál a családtagoknál — a házastársat (élettársat) kivéve — akiknek bejelentését az ügyj viteli szerv 1970. január l-e előtt a korábbi jogI szabályok alapján elfogadta, a biztosítást akkor sem szabad megszüntetni, ha az 1970. január 1-től érvényes rendelkezések szerint szükséges előzetes szolgálati idővel nem rendelkeznek. Ha azonban a munkáltató 1969. december 31-ét követő nappal a szóban levő családtagot kijelentette, újabb esetleges bejelentése esetén a biztosítási kötelezettség szempontjából már az új jogszabályi rendelkezést kell figyelembe venni. Felhívjuk a figyelmet, hogy a munkáltató és házastársa testvérének, valamint a R. 2. § (3) bekezdésében fel nem sorolt egyéb rokonának biztosítási kötelezettségét — az egyéb feltételek fennállása esetén — akkor is meg kell állapítani, ha a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel nem rendelkezik. III. A R. 3. § szövege: ,,A biztosítás nem terjed ki a) a vállalkozási jogviszonyban munkát végző személyre, b) az eseti megbízás alapján foglalkoztatottra, c) a munkáltató házastársára, élettársára, d) az államigazgatás szerve (vállalata), a közforgalmú vasutak vagy a Magyar Posta által alkalmazott alkalmi hómunkásra. e) az időleges munkakötelezettség'alapján munkát végző személyre, f) a külföldi államok képviseleti hatóságai és az e hatóságokhoz tartozó diplomáciai mentességet élvező személy által alkalmazott dolgozóira." 1. A R. 3. § a) pontjához: Vállalkozási jogviszonyban a vállalkozó valamely dolog elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig díj megfizetésére kötelezi magát. Tehát amíg a megbízott meghatározott tevékenységre, a vállalkozó munkával valamely eredmény létrehozására kötelezi magát. A megbízottat nem terheli a tevékenységével járó költségek viselése még akkor sem, ha a tevékenysége neki felróható okból nem járt eredménnyel. A vállalkozót viszont általában teljes egészében terhelik a költségek, ha az eredményt nem is tudja létrehozni. A megbízott megbízójának számlájára ténykedik, a vállalkozó viszont a munkadíjra általában csak akkor jogosult, ha az eredményt létrehozta.