Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 32. szám

806 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 32. szám Mindezekre tekintettel a vállalkozási jogviszonyban munkát végző személyre a biztosítás semmi körülmények között nem terjed ki. 2. A R. 3. § b) pontjához: Eseti megbízás alapján a megbízott egy meghatározott ügy ellátására kötelezi magát, előre meghatározott díjazás mellett. Pl. szakértő egy esetben véleményt ad, amelyért 2000 Ft díjazást kap. A munka elvégzésére adott határidő nem jelent kötött munkaidőt. Eseti megbízás alapján a biztosítási kötelezettséget akkor sem lehet megállapítani, ha ugyanaz a foglalkoztató ugyanazt a megbízottat egymás után rövid időn (pl. egy naptári hónapon) belül több esetben ismétlődően foglalkoztatja ugyanolyan ügy ellátására eseti megbízások alapján. Megbízás alapján történő mukavégzésnél a biztosítási kötelezettség tehát csak akkor állapítható meg, ha a munkavégzés nem eseti megbízás, hanem folyamatos megbízási szerződés alapján történik. A nem folyamatos, hanem ismétlődő eseti megbízások alapján tehát a biztosítási kötelezettséget akkor sem lehet megállapítani, ha az egy naptári hónapra járó munkadíj (kereset) a munkakörre megállapított munkabér összegének 50°o-át eléri. A biztosítási kötelezettség megállapításához azonban folyamatos megbízási szerződés esetén történő munkavégzésnél is szükséges a személyes és rendszeres munkavégzés feltételének a R. 1. § (1) bekezdése e) pontja és a Sz. 2. § (5) bekezdése szerinti, a jelen tájékoztató 1/2. pontjában részletesen ismertetett feltételek fennállása. IV. A R. 4. § szövege: ,.(1) A biztosítás a munkaviszony kezdetétől a munkaviszony megszűnéséig tart. (2) A betegségi biztosításra kötelezett mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezeti tag biztosítása a belépési nyilatkozatnak a vezetőséghez történt benyújtása napját magában foglaló hónap első napjával kezdődik és annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a termelőszövetkezeti tagság megszűnik." A R. 4. § (2) bekezdéséhez: A termelőszövetkezeti tag biztosítási ideje a belépési nyilatkozatnak a vezetőséghez történt benyújtása napját magában foglaló hónap első napjával kezdődik és annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a termelőszövetkezeti tagság megszűnik. A termelőszövetkezetnek a tag bejelentése alkalmával azt a napot kell a jelentőíven feltűntetnie, amely napon a tag a belépési nyilatkozatot a vezetőséghez benyújtotta, a kijelentésnél pedig amely nappal a termelőszövetkezeti tagság megszűnt. A tag nyilvántartó lapjára azonban az előbb jelzett időpontokat magában foglaló naptári hónap első, illetőleg utolsó napját kell feljegyezni. Az előbbi időpontok mellett — ha azt az ügyviteli szerv szükségesnek tartja — a nyilvántartó lapon fel lehet jegyezni zárójelben a jelentőíven közölt időpontokat is. Ez utóbbi adatokra csak átmenetileg — a betegségi biztosítási szolgáltatásoknál — van szükség, ezért azoknak feljegyzését kötelezően nem írjuk elő, minthogy szükség esetén a jelentőívről megállapíthatók. Kérjük a társadalombiztosítási és adóügyi szervek vezetőit, hogy a hivatkozott jogszabályok és a tájékoztatóban foglaltak alapján az egységes álláspont kialakítását és a rendelkezések végrehajtásában az egységes gyakor.atot — működési területükön — feltétlenül biztosítsák. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács állásfoglalása a szakközépiskolát végzett dolgozók technikus minősítéséről 1. A technikusképzés tapasztalatainak elemzése alapján az 1961. III. törvény, majd azt kiegészítve az 1965. évi 24. számú törvényerejű rendelet úgy intézkedett, hogy a szakközépiskolában érettségizett növendékek az érettségi bizonyítvány szakmai záradékában feltüntetett képesítésnek megfelelően betölthetik mindazokat a munkaköröket, amelyeket ezt megelőzően a középfokú technikumok elvégzése után láthattak el a fiatalok; a technikus minősítésnek, a technikusi cím megszerzésének lehetőségét a jövőben a szakközépiskolát végzett dolgozók számára két-három éves kötelező szakmába vágó gyakorlati idő letelte után kell megadni. 2. A technikusok által betölthető sokrétű munkakörök követelményi rendszerének jellegzetes ismérveit azonban mind ez ideig többnyire még ágazatonként sem dolgozták jel. Mintegy 700 olyan munkakör ismeretes, amely legalább, illelőleg legfeljebb középfokú szakmai végzettséget igényel. Ezek jelentős része műszaki és agronómiai területen technikusi munkakörnek mondható. A műszaki és mezőgazdasági irányú szakmai középiskolák közül első sorban az ipari szakközépiskolákra jellemző, hogy az itt végző és munkába álló fiatalok lényegében két típusú munkakört kell hogy betöltsenek: egy részük technikusként fog dolgozni, legfeljebb a pályakezdés éveiben végez fizikai munkát; másik részük szakmunkásként dolgozik majd. Az egyes iparágak jellegétől, munkaerőszükségletétől függően az egyik szakmai csoportban (pl. gépipari jellegű szakmákban) fizikai munkásként, más szakmákban (pl. textiliparban, mezőgazdaságban) pedig túlnyomó