Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 32. szám

804 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 32. szám munkaidőt ledolgozta, illetve tényleges munkavégzése alapján ilyen mértékű munkadíjat kapott. Ha a biztosítási kötelezettséghez szükséges feltételek fennállanak, a biztosítás a tényleges munkavégzés megkezdésének napjával kezdődik. Nem áll fenn a foglalkoztatott biztosítási kötelezettsége abban a naptári hónapban, amelyben egyáltalán nem végzett munkát. (R. 1. § (1) bek. e) pontja „munkát végző személyre" terjeszti ki a biztosítást.) A szabályzati rendelkezés értelmében a szóban levő személyek biztosítási kötelezettsége jogviszonyuknak az alatt az időtartama alatt áll fenn, amelyben az előírt feltételek fennállanak. Abban az esetben, ha a foglalkoztatott jogviszonya a naptári hónap közben keletkezett vagy szűnt meg, a biztosítás a tört hónapban is kiterjed a foglalkoztatottra feltéve, hogy a havi törvényes munkaidő legalább felét a tört hónap alatt ledolgozta. b) A szóban levő jogviszonyokban foglalkoztatott keresetét a munkaviszony keretében azonos munkát végző dolgozó munkakörére érvényes bértéte1 ékkel kell összehasonlítani. Ha a munkaviszony keretében erre a munkakörre bértételek megállapítva nincsenek, a biztosítási kötelezettség szempontjából a foglalkoztatott munkavégzéshez hasonló munkát végző munkaviszonyban álló dolgozó munkakörére megállapított bértételeket kell alapul venni. c) Azoknak a szóban levő foglalkoztatottaknak a biztosítási idejét, akik e jogviszonyukból kifolyólag biztosításra kötelezettek, a betegségi biztosítási szolgáltatásokra, továbbá a nyugdíjra és a családi pótlékra jogosultság szempontjából — az eddigi gyakorlatnak megfelelően a kérdés jogszabályi rendezéséig — úgy kell tekinteni, mintha biztosítási kötelezettségük munkaviszony alapján állna fenn. d) A munkaviszonynak nem minősülő jogviszonyban biztosításra kötelezett foglalkoztatottaknál a bejelentésre, a nyilvántartásra és a járulékfizetésre — ideértve a progresszív nyugdíjjárulék fizetési kötelezettséget is — a munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes rendelkezéseket kell alkalmazni. 3. A R. 1. § (1) bekezdés j) pontjához: Az alkalmi fizikai munkások biztosítási kötelezettségét e jogszabállyal rendeztük. Az alkalmi fizikai munkát végzőre, munkaidejének mértékére j és munkadíjának összegére tekintet nélkül kiterjed a biztosítás. Alkalmi fizikai munkás az, aki a munkáltatónál alkalomszerűen felmerülő munkát | végez. Arra vonatkozólag, hogy melyik dolgozó te- | kinthető fizikai munkásnak, a 324 1965. PM IX. számú közleményben foglaltak az irányadók. (Megjelent a Társadalombiztosítási Közlöny II. évfolyam 4. számában, 2—10 5 1965. számú körlevél.) ! Vitás esetekben a területileg illetékes társadalom- j biztosítási igazgatóság és megyei (megyei jogú. vá- I rosi, fővárosi) tanács vb pénzügyi osztálya együttesen dönt. Amennyiben megegyezésre jutni nem tudnak, a Főigazgatóság és a Pénzügyminisztérium állásfoglalását kell kérni. 4. Fizikai munkavégzés esetében, ha az nem alkalmi fizikai munka és vállalkozási jogviszony sem állapítható meg, társadalombiztosítási szempontból munkaviszonyt kell vélelmezni. Ebből következőleg fizikai munkavégzés esetében — amenynyiben az nem minősül vállalkozási jogviszonynak — a biztosítási kötelezettséget minden esetben a R. 1. § (1) bekezdés e) pontjában és a Sz. 2. § (5) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálata nélkül kell megállapítani. 5. A 3. és 4. pontokban említett személyek bejelentésére, nyilvántartására, a járulékfizetésre, továbbá a biztosítási idő figyelembevételere a 2. pont c) és d) bekezdésében foglaltak az irányadók. II. A R. 2. § szövege: ..(1) Az iparjogosítvánnyal rendelkező vagy hatósági engedélyhez kötött, illetőleg nyilvántartásbavételi kötelezettség alá eső foglalkozást folytató dolgozóra, továbbá a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, valamely munkaközösségnek, illetőleg alkotóközösségnek tagjára, a biztosítás munkaviszony alapján csak abban az esetben terjed ki, ha munkaviszonyával járó lekötöttsége a Munka Törvénykönyvében vagy más jogszabályban az illető iparágra vagy munkakörre megállapított munkaidőnek legalább a felét eléri. Az 1. § (1) bekezdése e) pontjában megjelölt jogviszony alapján a biztosítás az említett személyekre az előbb jelzett fél munkaidőnek megfelelő idő elérése esetén sem terjed ki. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának arra a tagjára, aki más munkáltatónál (szövetkezetnél) bedolgozói munkaviszonyban áll, a biztosítás e jogviszonya alapján kiterjed. (2) A háztartási alkalmazottra — ideértve a bejáró háztartási alkalmazottat is — a biztosítás csak akkor terjed ki, ha munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti 30 órát eléri. (3) A munkáltatónak a vele egy lakásban lakó és háztartásában dolgozó gyermekére, unokájára, szülőjére, nagyszülőjére és házastársának előbb említett családtagjaira a biztosítás a (2) bekezdésben említett feltétel fennállása esetén is csak akkor terjed ki, ha a szakszervezet által láttamozott munkaszerződés alapján végez munkát, továbbá a munka felvételekor a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik. (4) A bedolgozói munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagsági viszonyban álló bedolgozóra abban az esetben terjed ki a biztosítás, ha munkabére (munkadíja) a havi 250 forintot, illetőleg a napi 10 forintot meghaladja."