Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 11. szám

302 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 11. szám 1. A termelőerők területi elhelyezésének egyik alapvető feladata a munkaerő és a termelési eszközök közötti optimális területi arányok kialakítása. A munkaerő hatékony felhasználása, az erőteljesen fejlődő ágazatok munkaerőigényének kielégítése érdekében szükséges megteremteni a hatékony, területileg differenciáltabb munkaerőgazdálkodás feltételeit. Ennek érdekében: — a munka gépesítésének korszerű módjai elsősorban a munkaerőhiánnyal küzdő területeken kerüljenek bevezetésre, illetve ott gyorsabban fejlődjenek; — a munkahely és a lakóhely közti távolság, valamint a közlekedési idő csökkenését az agglomerációs területek településeinek és a közlekedésnek a fejlesztése biztosítsa; — a távoli ingázás körzeteinek központjaiban a munkahelyek megfelelő telepítése segítse elő az ésszerű foglalkoztatási lehetőségek megteremtését; — továbbra is számolni kell a munkaerő és a népesség területi átcsopotosításával. A jövőben is lesznek az országnak olyan körzetei, ahol változatlan szinten marad vagy csökken a népesség száma. A népesség mozgásának mértékét és irányait a munkahelyek térbeli megoszlásának alakításával és a települések (városok) fejlesztésével, jórészt a lakásépítés és az ahhoz kapcsolódó létesítmények területi arányainak befolyásolásával kell szabályozni. Az egyes területek fejlődését meghatározó feltételek súlya, szerepe, a műszaki és a gazdasági fejlődés, valamint az egyes területek adottságainak hasznosítási foka változik. Ezért időszakonként a telepítési tényezőket felül kell vizsgálni. 2. Az ipar területi fejlesztése a társadalmi és az ágazati (vállalati) érdekek összhangja mellett valósuljon meg. Az egyes üzemek fejlesztése és telepítése az üzemi optimum és a gazdaságosság igényeinek figyelembevételével történjék. A társadalompolitikai célkitűzésekkel összhangban álló területfejlesztési érdekeknek az érvényesítését a központi döntések mellett a szabályozó eszközökkel való orientáció útján kell biztosítani. Az egyes iparágak és üzemek telepítése, illetve területi fejlesztése sokoldalú mérlegeléssel történjék. Azokban az iparágakban, ahol az üzemek működéséhez közvetlenül szükséges feltételek (nyersanyag, energia, ipari víz) földrajzi helyhez kötöttek, az üzemtelepítésnél e feltételek megléte és a gazdaságos szállítás távolsága a meghatározó. A jövőben fokozott figyelmet kell fordítani a nagy vízigényű iparágak, üzemek telepítésére, s az erre alkalmas területek e célra való megőrzésére. A kutatási-, tudományos háttérhez különösen kötött iparágak üzemeinek fejlesztésénél a területek és a települések gazdasági-kulturális adottságai határozzák meg a telephelyet. Az iparágak, üzemek azon csoportjában, ahol az üzemeltetéshez közvetlenül szükséges feltételek nem kapcsolódnak sem természeti adottságokhoz, sem a szoros tudományos-kutatási kapcsolatok miatt szűkebb földrajzi helyhez, a telepítés a munkaerő területi elhelyezkedéséhez alkalmazkodhat. Az ipar területi fejlesztésében az ésszerű koncentráció érvényesüljön, ezzel is elősegítve a fejlesztés hatékonyságát. Számolni kell azzal, hogy a természetes vízfolyások fokozott kihasználása a folyók mentén — azok még szabad szakaszain — a nagyobb összefüggő ipari körzetek (sávok) kialakulásának irányába hat. Az egyes települések, körzetek ipari szerkezetét lehetőleg úgy kell kialakítani, a települő üzemeket úgy kell csoportosítani, hogy — segítse elő a településhálózat fejlesztését; — biztosítható legyen a gazdaságos kooperáció és a szükséges szakmai együttműködés, a nyersanyagok, az energia komplex hasznosítása; — a munkaerő felhasználás tekintetében kiegészítsék egymást (férfi-női munkahelyek aránya, idényszerűség csökkentése); — a kapcsolódó létesítmények közös használata lehetővé váljék. 3. A mezőgazdaság termelőerőinek területi elhelyezkedésében a munkamegosztás, a koncentráció és a szakosodás sajátos módon érvényesül. A területfejlesztési célkitűzésekben továbbra is számolni kell a természeti adottságok szerepének jelentőségével, bár az az állattenyésztés egyes ágazataiban csökken. A mezőgazdasági termelés szakosítása és koncentrációja üzemi alapon megy végbe, ez fokozatosan csökkenti néhány korábban kialakult tájkörzet termelésének egyoldalú, esetenként kizárólagos jellegét. A mezőgazdasági termelés növekedését elsősorban a kedvező természeti adottságú körzetek fokozott fejlesztése biztosítsa. A kedvezőtlen természeti adottságú területeken a mezőgazdaságban eszközölt ráfordítások általában rossz hatékonysága miatt, célszerű a viszonylag gazdaságosabb és kevésbé eszközigényes termelési szerkezet kialakítására ösztönözni és művelési ágváltozásokat eszközölni. Azokban a mezőgazdasági körzetekben, ahol a viszonylag rövid időtartamú munkacsúcsok gépesítéssel egyelőre meg nem szüntethetők, be kell rendezkedni külső munkaerők — háztartásbeli nők és ifjúsági munkaerő — csúcsidőkben való foglalkoztatására. 4. A közlekedés és hírközlés országos hálózata a területi szerkezet fejlesztésének fontos eszköze. Terveink juttassák érvényre — a közlekedésfejlesztési koncepciót figyelembe véve — a közlekedés és a településhálózat fejlesztésének összhangját; — a nemzetközi munkamegosztásba és a forgalomba való fokozódó bekapcsolódásunk érdekében kiemelten kell fejleszteni az átmenő személy- és teherforgalom vasútvonalait és a nemzetközi idegenforgalom közúti útvonalait, az azok