Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 10. szám

10. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 275 jelentkeznek, a szükséges dolgozók rendelkezésre álljanak, illetőleg a munkaerő ésszerű felhasználása biztosítható legyen. Az egyenlőtlen munkaidőbeosztást más célra, más munkakörben dolgozóknál, illetőleg a vállalat egész munkarendjének megváltoztatására nem szabad felhasználni. A szabályozásnak ki kell térni arra, hogy a dolgozók mely csoportjaira vonatkozóan -lehet egyenlőtlen munkaidőbeosztást alkalmazni. Ha az egész egység egyenlőtlen munkaidőbeosztása azonos, pl. konzervgyárnál, tégla- és cserépipari dolgozóknál, akkor teljes részletességgel kell szabályozni a munkaidőbeosztást. Ea azonban az egyenlőtlen munkaidőbeosztás keretein belül az egyes dolgozók munkaidőbeosztása változó, akkor csak a főbb kereteket kell szabályozni, pl. kereskedelmi, vendéglátóipari üzleteknél, ahol a dolgozók naponkénti munkabeosztása egyébként is eltérő. Egyenlőtlen munkaidőbeosztás alkalmazása esetén a leghosszabb napi munkaidőt is meg kell határozni, mert ez is a főbb keretek közé tartozik. Az egyenlőtlen munkaidő-beosztást nem szabad úgy alkalmazni, hogy emiatt meghiúsuljon egyéb rendelkezések (túlmunka-korlátozások, az egészségre ártalmas munkahelyeken különösen fontos munkaidő szabályok) megvalósulása és az egyenlőtlen munkaidő bevezetése nem szolgálhat a rosszul szervezett munka következményeinek az elhárítására. e) Az osztott munkaidő szabályait. Osztott munkaidő esetén szabályozni kell, hogy az a dolgozók mely csoportjaira vonatkozik, valamint a munkaidő két része közötti leghosszabb időtartamot. Az osztott munkaidőbeosztás szabályozásánál különös gondot kell fordítani arra, hogy a munkaidő két része közötti megszakítás időtartama a dolgozó személyi és családi körülményeire tekintettel aránytalan terhet ne jelentsen. Fentieken túlmenően rendezni kell minden olyan kérdést, amelyet egybefüggő munkaidő esetén az 1. pontban foglaltak szerint szabályozni kell. Ha pedig az osztott munkaidőt egyenlőtlen munkaidcbeosztásban dolgozzák le, akkor az egyenlőtlen munkaidőbeosztásra vonatkozó kérdéseket kell szabályozni. (Lásd a 3/d. pontot.) 4. Törvénysértő a munkaidőbeosztásnak ügyrendben, vállalati utasításban történő szabályozása. Nem lehet e kérdések rendezését pl. az igazgató és a vállalat szakszervezeti szervének döntésére sem bízni. 5. Törvénysértő a rendszeres munkaidőbeosztéstól jogszabály felhatalmazása nélkül az egyes munka?7i'reti napokra tekintettel eltérni, illetőleg a vá^alatot ilyen munkaidcbeosztás-váitoztatás készítésére felhatalmazni. így pl. törvénysértő az a rendelkezés, hogy a karácsony és újév közötti murkridőt előzőleg ledolgozzák, kivéve azokat a terülteket, ahol ezt a jogszabály megengedi. Törvénysértő az is, ha szabadnapra eső munkaszüneti nap esetében a szabadnapot más napra teszik át. 6. Törvénysértő, ha a jogszabályban előírt korlátozásokat a kollektív szerződés szűkíti (pl. tilalom ellenére lehetővé teszi a fiatalkorú dolgozók éjszakai munkáját.) v Éjszakai munka [Mt. V. 45. §, 6/1967. (X. 8.) Mü M sz. r. 2. §] A kollektív szerződésben meg lehet állapítani — 10%-nál magasabb mértékű éjszakai pótlékot, továbbá — éjszakai pótlékátalányt. A túlmunka szabályozása [Mt. 37. § (3) bek., Mt. 38. §, Mt. 39. §, Mt. V. 46. §] 1. A kollektív szerződésben szabályozni kell: — a túl munkavégzés korlátait, — a túlmunkavégzés elrendelésének módját, — azokat a kivételes eseteket, amikor a hat évesnél fiatalabb gyermekét gondozó anyának és az egészségre ártalmas munkakörben dolgozónak elrendelhető túlmunka. Szabályozni kell a túlmunkavégzés és a készenléti szolgálat felső kereteit (korlátait). Ezeket általában napi és havi keretben kell megadni, a vállalat sajátosságaira tekintettel azonban más keretek (pl. heti, negyedévi) is meghatározhatók. A túlórakeretnek azonban konkrétnak kell lenni, tehát számszerűen meg kell határozni az egy dolgozó által naponta, havonta stb. végezhető túlmunka felső határát. A kollektív szerződések sok helyen túl általánosan szabályozták a túlmunkavégzés felső határait, így egyes területeken a meghatározott túlmunkakeret jóval több volt a szükséges túlmunkánál, más munkahelyen pedig nem volt elegendő. A túlmunkavégzés kereteinek meghatározásánál a reális termelési-gazdasági igények felméréséből, a túlmunkák kiküszöbölésére, illetőleg csökkentésére tehető intézkedések várható eredményeiből kell kiindulni és a dolgozók jogos érdekei mérlegelésével kell a szabályozást kidolgozni. Külön szabályok alakíthatók ki a szabadnapon (heti pihenőnapon, munkaszüneti napon) végzett túlmunka korlátozására. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a dolgozó heti pihenőnapja az, amelyen legszükségesebb a munkavégzés alóli mentesítés. Az egy dolgozó által végezhető napi, heti, havi stb. túlmunka felső határának meghatározásánál