Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 10. szám

272 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 10. szám rendelkezése, amely a munkaviszony jogellenes megszüntetése körébe tartozó eseteket kívánja meghatározni. így az egyik kollektív szerződés szerint, ha a dolgozó megszakítás nélkül legalább 6 napot igazolatlanul mulaszt, a vállalat olyannak tekinti, mint aki önkényes távolmaradásával a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette. Egy másik kollektív szerződés szerint jogszabályellenes munkaviszony megszüntetésnek számít, ha a dolgozó egy éven belül hat napot, vagy ezt meghaladó időt igazolatlanul távol maradt munkahelyéről. A kollektív szerződés e kérdésben nem rendelkezhet és a felvett szabályok tartalmilag sem helyesek. A munkából való távolmaradás ténye, illetőleg meghatározott tartamú távolmaradás önmagában nem elégséges a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapításához. A távollét okát ugyanis a vállalatnak előzetesen tisztáznia kell. Fel kell szólítani a dolgozót, hogy meghatározott időn belül (pl. 48, 72 óra) munkahelyén jelentkezzék, mert ellenkező esetben úgy tekintik, hogy munkaviszonyát a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével szüntette meg. További intézkedésre azután a dolgozó válaszától, illetőleg magatartásától függően kerülhet sor. Ha a dolgozó nem válaszol vagy bejelenti, hogy nem kíván a vállalatnál tovább dolgozni, akkor valóban úgy kell tekinteni, hogy a munkaviszonyát, a jogszabályok rendelkezéseinek megszegésével szüntette meg. Ha azonban a felszólításra a munka felvétele végett megjelenik, vagy távollétére vonatkozólag elfogadható okot közöl, pl., hogy közlekedési baleset folytán kórházban fekszik, jogellenes kilépőnek nem tekinthető. (Más kérdés, hogy ha a távolmaradásnak nincs elfogadható oka, a mulasztás igazolatlan és ezért a dolgozót a kollektív szerződésben előírt hátrányok érik, sőt a vállalat fegyelmi eljárást is lefolytathat ellene és ennek alapján esetleg el is bocsáthatja.) Második munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony [Mt. 32. §, Mt. V. 34—36. §, 5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 18. §] A kollektív szerződés ezeket a kérdéseket nem szabályozhatja. A MUNKAVÉGZÉS A vállalat foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 33. §] A kollektív szerződés ezeket a kérdéseket nem szabályozhatja. A munkahelyen való megjelenés és tartózkodás [Mt. 34. § (1) bek., Mt. V. 37. §, 7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 5—6. §] A kollektív szerződésnek e szabályokkal kapcsolatban csak az állásidőre járó térítés mértékét kell meghatároznia. (Lásd a Munka díjazása című részben.) A munkavégzés módja [Mt. 34. § (2) bek.] A kollektív szerződés ezt a kérdést nem szabályozhatja. Üzemi titok [Mt. V. 38. §] 1. A kollektív szerződés ezt a kérdést nem szabályozhatja. 2. Az üzemi titok köréről a vállalat ügyrendjében kell rendelkezni. Az utasítás teljesítése [Mt. 34. § (3) bek., Mt. V. 39. §] 1. A kollektív szerződés e kérdést nem szabályozhatja. 2. Egyes kollektív szerződések az Mt. V. 39. §-ával kpacsolatban felsorolják, hogy melyik vezetőt milyen munkáltatói jog gyakorlása illeti meg, illetve felsorolják, hogy ki mondhat fel. Ez helyesen ügyrendbe vagy igazgatói utasításra tartozó kérdés. A munkakörön, munkahelyen kívüli munkavégzés [Mt. 35. §, Mt. V. 40—42. §] 1. A kollektív szerződés szabályozhatja: — az Mt. 35. §-ának (1) bekezdésében említett átmeneti, valamint — az Mt. 35. §-ának (3) bekezdésében említett ideiglenes munkavégzés közelebbi tartamát. A szóban levő időtartamok csak helyileg, az egyes vállalatok körülményeinek az ismeretében határozhatók meg. A szabályozás ilyenkor is nagy körültekintést, a szóba jöhető esetek alapos felmérését teszi szükségessé. Éppen ezért az említett időtartamoknak a kollektív szerződésben történő meghatározása csak akkor célszerű és indokolt, ha tartani lehet attól, hogy enélkül a fogai-