Tanácsok közlönye, 1971 (20. évfolyam, 1-61. szám)

1971 / 10. szám

10. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 273 mak gyakorlati alkalmazása a vállalatnál gyakori viták forrásává válik. A munkakörön vagy munkahelyen kívül, illetőleg a más vállalatnál történő munkavégzés indoka és ettől függően a szükséges időtartama igen kü* lönböző lehet. A munkakörön kívüli munkavégzés leggyakoribb esete a helyettesítés, amely pl. egy beteg dolgozó helyettesítése esetén hosszabb időre elnyúlhat. Szükségessé teheti a munkakörön kívüli munkavégzést váratlan munkatorlódás, üzemzavar elhárítása stb. is. A munkahelyen kívüli munkavégzést szükségessé teheti egy hoszszabb tartamú külső szerelési munka elvégzése, de az szólhat csupán rövid időre is. Erre kerül sor akkor is, ha a dolgozó egy másik szervnél értekezleten vesz részt, ellenőrzést végez stb. A munkakörön és munkahelyen kívüli, illetőleg más vállalatnál történő munkavégzés mind az időtartam, mind az előfordulások gyakorisága szempontjából eltérő lesz a vállalatok jellegétől függően. Egy külső szereléseket végző vállalatnál gyakrabban fordul elő a munkahelyen kívüli munkavégzés, mint egy kutatóhelyen. De még ugyanannál a vállalatnál is eltérő lehet a helyzet az egyes egységekben. Például a külső szereléseket végző vállalatnál is gyakoribb a munkahelyen kívüli munkavégzés a szerelésekkel foglalkozó részlegnél, mint a pénzügyi osztályon stb. A fentiek is jelzik, hogy a kollektív szerződésben történő szabályozásnál a szóban levő időtartamok meghatározása során tehát igen körültekintően kell eljárni, nem lehet egységes, minden esetre és munkakörre érvényes szabályt adni. A leghelyesebb az, ha a kollektív szerződés csak azokkal az esetekkel foglalkozik, amelyek ha hosszabb ideig tartanak, igen sérelmesek lehetnek a dolgozókra. Ezeknél is rendszerint igen erősen differenciálni kell az eseteknek és a munkaköröknek megfelelően. Az a tapasztalat, hogy a kollektív szerződések e kérdéseket általában nem szabályozták helyesen, hanem azokat túlságosan egyszerűsítették. Amikor például a munkakörön kívüli munkavégzést szabályozták, a legtöbbször csak azt a ritka esetet vették alapul, amelynél a dolgozónak egy — a munkakörénél lényegesen alacsonyabb — munkát kell elvégeznie. A helyettesítések igen gyakori és nagy tömegét figyelmen kívül hagyták. Emiatt a legtöbb esetben az átmeneti jelleget órákra, esetleg napokra korlátozták. Hasonlóképpen számos helyen a munkahelyen kívüli munkavégzést valamilyen rendkívüli eseménynek fogták fel és nem vették figyelembe azt, hogy minden olyan eset, amikor a dolgozó valamilyen vállalati ügy elintézése végett kimegy a vállalat kapuján, munkahelyen kívüli munkavégzés. (Pl. értekezleten részvétel, ellenőrzés, kézbesítés stb.) 2. Egyes kollektív szerződésnek az Mt. 35. §-ának (2) bekezdéséhez kapcsolódóan helytelenül felvettek olyan rendelkezéseket, amellyel az ugyanazon helységben (községben, városban levő) több különálló munkahelyet egy telephelynek minősítettek. Ez azt a célt szolgálta, hogy a dolgozót munkaszerződés módosítása nélkül más telephelyen végzendő munkára oszthassák be. Az ilyen megoldás azonban törvénysértő. Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése akkor, amikor a munkavégzési helynek telephelyen belüli megváltoztatását a vállalat számára lehetővé tette, ezzel — a telephely köznapi jelentésének megfelelően — öszszefüggő, zárt területet vett figyelembe. A ténylegesen különálló telephelyek azzal, hogy a kollektív szerződés azokat egy telephelynek minősíti, nem válnak összefüggő területté, tehát azonos telephellyé. Ha a vállalatnál olyan igény jelentkezik, hogy meghatározott munkakörben dolgozókat több telephelyen foglalkoztassanak, akkor helyesen az adott munkakört „változó munkahelyű munkakör"-nek kell minősíteni. Ilyen alapon már nincs akadálya a több munkahelyen történő foglalkoztatásnak. (Lásd a Változó munkahely című részt.) A helyettesítés díjazása [7/1967. (X. 8.) Mü M sz. r. 1. §-a, 9/1969. (XII. 20.) MüM sz. r. 3. §-a] 1. A kollektív szerződés a 7/1967. (X. 8.) Mü M számú rendelet 1. § (1)—(2) bekezdése tekintetében előírhatja, hogy a helyettesítőt megilleti a helyettesített dolgozó részére egyébként járó prémium, nyereségprémium és az év végi részesedés arányos része is. A kollektív szerződés — a 8/1970. (X. 6.) MüM számú rendelet 6. §-a értelmében — a helyettesítési díj fizetését a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. § (1)—(2) bekezdésben foglaltakon túlmenő esetekre és magasabb összegben is előírhatja. 2. Törvénysértő a kollektív szerződésnek az a rendelkezése, amely az ideiglenesen más munkakört ellátó (helyettesítő) dolgozók részére meghatározott (két hétig, négy hétig stb. terjedő) időre átlagkereset megtérítést ír elő. A dolgozónak a helyettesítés teljes tartamára biztosítani kell eredeti munkaköre szerinti munkabérét, azonban ha a helyettesítés folytán betöltött munkakörre előírt munkabér magasabb, joga van az általa ténylegesen betöltött munkakörre előírt magasabb munkabérre. Ezt a jogát a kollektív szerződés nem korlátozhatja. Együttműködés a dolgozótársakkal; munkakörhöz méltó magatartás [Mt. 36. §] A kollektív szerződés e kérdésekben nem ren* delkezhet.